prakAzitaM 12
1 tataH paraM svargE mahAcitraM dRSTaM yOSidEkAsIt sA parihitasUryyA candrazca tasyAzcaraNayOradhO dvAdazatArANAM kirITanjca zirasyAsIt|
Ezután egy nagy jel látszott az égen: egy napba öltözött asszony, lába alatt volt a hold, és fején tizenkét csillagból korona.
2 sA garbhavatI satI prasavavEdanayA vyathitArttarAvam akarOt|
Terhes volt, és vajúdva és szülési kínokban kiáltott.
3 tataH svargE 'param EkaM citraM dRSTaM mahAnAga Eka upAtiSThat sa lOhitavarNastasya sapta zirAMsi sapta zRggANi ziraHsu ca sapta kirITAnyAsan|
Más jel is látszott az égen: íme egy nagy vörös sárkány, aminek hét feje volt és tíz szarva, és a fején hét korona.
4 sa svalAggUlEna gaganasthanakSatrANAM tRtIyAMzam avamRjya pRthivyAM nyapAtayat| sa Eva nAgO navajAtaM santAnaM grasitum udyatastasyAH prasaviSyamANAyA yOSitO 'ntikE 'tiSThat|
És a farka után vonta az ég csillagainak harmadrészét, és a földre vetette azokat, és a sárkány a szülő asszony elé állt, hogy amikor szül, annak fiát megegye.
5 sA tu puMsantAnaM prasUtA sa Eva lauhamayarAjadaNPEna sarvvajAtIzcArayiSyati, kinjca tasyAH santAna Izvarasya samIpaM tadIyasiMhAsanasya ca sannidhim uddhRtaH|
És fiút szült, aki vasvesszővel legeltet minden nemzetet és elragadtatott annak fia Istenhez és az ő királyi székéhez.
6 sA ca yOSit prAntaraM palAyitA yatastatrEzvarENa nirmmita AzramE SaSThyadhikazatadvayAdhikasahasradinAni tasyAH pAlanEna bhavitavyaM|
Az asszony pedig elfutott a pusztába, ahol Istentől készített helye volt, hogy ott táplálják ezerkétszázhatvan napig.
7 tataH paraM svargE saMgrAma upApiSThat mIkhAyElastasya dUtAzca tEna nAgEna sahAyudhyan tathA sa nAgastasya dUtAzca saMgrAmam akurvvan, kintu prabhavituM nAzaknuvan
Ezután viaskodás támadt az égben: Mihály és az ő angyalai viaskodtak a sárkánnyal és a sárkány is viaskodott angyalaival együtt.
8 yataH svargE tESAM sthAnaM puna rnAvidyata|
De nem vehettek diadalmat, és helyük sem maradt többé a mennyben.
9 aparaM sa mahAnAgO 'rthatO diyAvalaH (apavAdakaH) zayatAnazca (vipakSaH) iti nAmnA vikhyAtO yaH purAtanaH sarpaH kRtsnaM naralOkaM bhrAmayati sa pRthivyAM nipAtitastEna sArddhaM tasya dUtA api tatra nipAtitAH|
És levettetett a nagy sárkány, ama régi kígyó, akit ördögnek, és sátánnak neveznek, aki mind az egész földkerekséget elhiteti, levettetett a földre, és vele együtt angyalai is levettettek.
10 tataH paraM svargE uccai rbhASamANO ravO 'yaM mayAzrAvi, trANaM zaktizca rAjatvamadhunaivEzvarasya naH| tathA tEnAbhiSiktasya trAtuH parAkramO 'bhavatM|| yatO nipAtitO 'smAkaM bhrAtRNAM sO 'bhiyOjakaH| yEnEzvarasya naH sAkSAt tE 'dUSyanta divAnizaM||
És hangos szózatot hallottam az égben, amely ezt mondta: „Most valósult meg az üdvösség és az erő és a mi Istenünk országa és az ő Krisztusának hatalma, mert a mi atyánkfiainak vádolója levettetett, aki vádolta őket éjjel és nappal a mi Istenünk előtt.
11 mESavatsasya raktEna svasAkSyavacanEna ca| tE tu nirjitavantastaM na ca snEham akurvvata| prANOSvapi svakIyESu maraNasyaiva sagkaTE|
És ők legyőzték azt a Bárány vérével, és bizonyságtételük beszédével és nem kímélték életüket mindhalálig.
12 tasmAd Anandatu svargO hRSyantAM tannivAminaH| hA bhUmisAgarau tApO yuvAmEvAkramiSyati| yuvayOravatIrNO yat zaitAnO 'tIva kApanaH| alpO mE samayO 'styEtaccApi tEnAvagamyatE||
Azért örüljetek, egek, és akik bennük lakoztok! Jaj a föld és tenger lakosainak, mert az ördög leszállott hozzátok telve nagy haraggal, mint aki tudja, hogy kevés ideje van.“
13 anantaraM sa nAgaH pRthivyAM svaM nikSiptaM vilOkya tAM putraprasUtAM yOSitam upAdravat|
Amikor azért látta a sárkány, hogy levettetett a földre, kergetni kezdte az asszonyt, aki a fiút szülte.
14 tataH sA yOSit yat svakIyaM prAntarasthAzramaM pratyutpatituM zaknuyAt tadarthaM mahAkurarasya pakSadvayaM tasvai dattaM, sA tu tatra nAgatO dUrE kAlaikaM kAladvayaM kAlArddhanjca yAvat pAlyatE|
De az asszonynak két nagy sasszárny adatott, hogy a kígyó elől elrepüljön a pusztába az ő helyére, hogy ott táplálják ideig, időkig és az idő feléig.
15 kinjca sa nAgastAM yOSitaM srOtasA plAvayituM svamukhAt nadIvat tOyAni tasyAH pazcAt prAkSipat|
A kígyó pedig szájából vizet bocsátott ki az asszony után, mint valami folyót, hogy a folyóvíz elragadja.
16 kintu mEdinI yOSitam upakurvvatI nijavadanaM vyAdAya nAgamukhAd udgIrNAM nadIm apivat|
De segített a föld az asszonynak, és megnyitotta a föld a száját, és elnyelte a folyóvizet, amelyet a sárkány a szájából bocsátott ki.
17 tatO nAgO yOSitE kruddhvA tadvaMzasyAvaziSTalOkairarthatO ya IzvarasyAjnjAH pAlayanti yIzOH sAkSyaM dhArayanti ca taiH saha yOddhuM nirgatavAn|
Megharagudott azért a sárkány az asszonyra és elment, hogy hadakozzék a többiek ellen, akik az asszony utódai közül valók, akik megőrzik Isten parancsolatait, és akiknél megvan Jézus Krisztus bizonyságtétele.
