mathiH 10
1 anantaraM yIzu rdvAdazaziSyAn AhUyAmEdhyabhUtAn tyAjayituM sarvvaprakArarOgAn pIPAzca zamayituM tEbhyaH sAmarthyamadAt|
Előszólította tizenkét tanítványát, hatalmat adott nekik a tisztátalan lelkek felett, hogy kiűzzék azokat, és gyógyítsanak minden betegséget és erőtlenséget.
2 tESAM dvAdazaprESyANAM nAmAnyEtAni| prathamaM zimOn yaM pitaraM vadanti, tataH paraM tasya sahaja AndriyaH, sivadiyasya putrO yAkUb
A tizenkét apostol nevei pedig ezek: első Simon, akit Péternek hívnak, és András, az ő testvére; Jakab, Zebedeus fia és János, az ő testvére;
3 tasya sahajO yOhan; philip barthalamay thOmAH karasaMgrAhI mathiH, AlphEyaputrO yAkUb,
Fülöp és Bertalan, Tamás és Máté, a vámszedő; Jakab, Alfeus fia és Lebbeus, akit Taddeusnak hívtak;
4 kinAnIyaH zimOn, ya ISkariyOtIyayihUdAH khrISTaM parakarE'rpayat|
Simon, a kananita és Júdás, az Iskariótes, aki el is árulta őt.
5 EtAn dvAdazaziSyAn yIzuH prESayan ityAjnjApayat, yUyam anyadEzIyAnAM padavIM zEmirONIyAnAM kimapi nagaranjca na pravizyE
Ezt a tizenkettőt küldte el Jézus, és megparancsolta nekik: „Pogányok útjára ne menjetek, és samaritánusok városába ne menjetek be,
6 isrAyElgOtrasya hAritA yE yE mESAstESAmEva samIpaM yAta|
hanem menjetek inkább Izrael házának eltévelyedett juhaihoz.
7 gatvA gatvA svargasya rAjatvaM savidhamabhavat, EtAM kathAM pracArayata|
Menjetek el, és prédikáljatok, mondjátok: Elközelített a mennyek országa!
8 AmayagrastAn svasthAn kuruta, kuSThinaH pariSkuruta, mRtalOkAn jIvayata, bhUtAn tyAjayata, vinA mUlyaM yUyam alabhadhvaM vinaiva mUlyaM vizrANayata|
Betegeket gyógyítsatok, poklosokat tisztítsatok, halottakat támasszatok, ördögöket űzzetek. Ingyen vettétek, ingyen adjátok.
9 kintu svESAM kaTibandhESu svarNarUpyatAmrANAM kimapi na gRhlIta|
Ne szerezzetek se aranyat, se ezüstöt, se rézpénzt erszényetekbe.
10 anyacca yAtrAyai cElasampuTaM vA dvitIyavasanaM vA pAdukE vA yaSTiH, EtAn mA gRhlIta, yataH kAryyakRt bharttuM yOgyO bhavati|
Se útitáskát, se két ruhát, se sarut, se pálcát, mert méltó a munkás a kenyerére.
11 aparaM yUyaM yat puraM yanjca grAmaM pravizatha, tatra yO janO yOgyapAtraM tamavagatya yAnakAlaM yAvat tatra tiSThata|
Ha pedig egy városba vagy faluba bementek, tudjátok meg, ki méltó ott erre, és maradjatok ott, amíg tovább nem indultok.
12 yadA yUyaM tadgEhaM pravizatha, tadA tamAziSaM vadata|
Ha bementek a házába, köszöntsétek.
13 yadi sa yOgyapAtraM bhavati, tarhi tatkalyANaM tasmai bhaviSyati, nOcEt sAzIryuSmabhyamEva bhaviSyati|
És ha méltó a ház, szálljon a ti békességetek reá, ha pedig nem méltó, a ti békességetek rátok térjen vissza.
14 kintu yE janA yuSmAkamAtithyaM na vidadhati yuSmAkaM kathAnjca na zRNvanti tESAM gEhAt purAdvA prasthAnakAlE svapadUlIH pAtayata|
Ha valaki nem fogad be titeket, és nem hallgatja a beszédeteket, amikor kimentek abból a házból vagy városból, lábaitok porát is verjétek le.
15 yuSmAnahaM tathyaM vacmi vicAradinE tatpurasya dazAtaH sidOmamOrApurayOrdazA sahyatarA bhaviSyati|
Bizony mondom néktek: az ítélet napján könnyebb lesz Sodoma és Gomora földjének dolga, mint annak a városnak.
16 pazyata, vRkayUthamadhyE mESaH yathAvistathA yuSmAna prahiNOmi, tasmAd yUyam ahiriva satarkAH kapOtAivAhiMsakA bhavata|
Íme, én elbocsátlak titeket, mint juhokat a farkasok közé, legyetek azért okosak, mint a kígyók, és szelídek, mint a galambok.
17 nRbhyaH sAvadhAnA bhavata; yatastai ryUyaM rAjasaMsadi samarpiSyadhvE tESAM bhajanagEhE prahAriSyadhvE|
Óvakodjatok az emberektől, mert törvényszékre adnak titeket, és gyülekezeteikben megostoroznak titeket,
18 yUyaM mannAmahEtOH zAstRNAM rAjnjAnjca samakSaM tAnanyadEzinazcAdhi sAkSitvArthamAnESyadhvE|
helytartók és királyok elé visznek érettem, bizonyságul maguknak és a pogányoknak.
19 kintvitthaM samarpitA yUyaM kathaM kimuttaraM vakSyatha tatra mA cintayata, yatastadA yuSmAbhi ryad vaktavyaM tat taddaNPE yuSmanmanaH su samupasthAsyati|
Amikor átadnak titeket, ne aggodalmaskodjatok, miképpen vagy mit szóljatok, mert megadatik nektek abban az órában, hogy mit mondjatok.
20 yasmAt tadA yO vakSyati sa na yUyaM kintu yuSmAkamantarasthaH pitrAtmA|
Mert nem ti vagytok, akik szóltok, hanem Atyátoknak Lelke az, aki szól tibennetek.
21 sahajaH sahajaM tAtaH sutanjca mRtau samarpayiSyati, apatyAgi svasvapitrO rvipakSIbhUya tau ghAtayiSyanti|
Halálra adja majd testvér testvérét, atya gyermekét, gyermekek támadnak szüleik ellen, és megöletik őket.
22 mannamahEtOH sarvvE janA yuSmAn RtIyiSyantE, kintu yaH zESaM yAvad dhairyyaM ghRtvA sthAsyati, sa trAyiSyatE|
Gyűlöletesek lesztek mindenki előtt az én nevemért, de aki mindvégig megáll, az megtartatik.
23 tai ryadA yUyamEkapurE tAPiSyadhvE, tadA yUyamanyapuraM palAyadhvaM yuSmAnahaM tathyaM vacmi yAvanmanujasutO naiti tAvad isrAyEldEzIyasarvvanagarabhramaNaM samApayituM na zakSyatha|
Amikor pedig egy városban üldöznek titeket, szaladjatok a másikba. Mert bizony mondom néktek, be sem járjátok Izrael városait, mire az Emberfia eljön.
24 gurOH ziSyO na mahAn, prabhOrdAsO na mahAn|
Nem följebbvaló a tanítvány a tanítónál, sem a szolga az ő uránál.
25 yadi ziSyO nijagurO rdAsazca svaprabhOH samAnO bhavati tarhi tad yathESTaM| cEttairgRhapatirbhUtarAja ucyatE, tarhi parivArAH kiM tathA na vakSyantE?
Elég a tanítványnak, ha olyan, mint a mestere, és a szolga, mint az ő Ura. Ha a házigazdát Belzebubnak hívták, mennyivel inkább az ő házanépét?
26 kintu tEbhyO yUyaM mA bibhIta, yatO yanna prakAziSyatE, tAdRk chAditaM kimapi nAsti, yacca na vyanjciSyatE, tAdRg guptaM kimapi nAsti|
Ezért ne féljetek tőlük. Mert nincs olyan rejtett dolog, ami napfényre ne jönne, és olyan titok, ami ki ne tudódnék.
27 yadahaM yuSmAn tamasi vacmi tad yuSmAbhirdIptau kathyatAM; karNAbhyAM yat zrUyatE tad gEhOpari pracAryyatAM|
Amit nektek a sötétben mondok, azt a világosságban mondjátok el; amit fülbe súgva hallotok, a háztetőkről hirdessétek.
28 yE kAyaM hantuM zaknuvanti nAtmAnaM, tEbhyO mA bhaiSTa; yaH kAyAtmAnau nirayE nAzayituM, zaknOti, tatO bibhIta| (Geenna g1067)
Ne féljetek azoktól, akik a testet ölik meg, de a lelket meg nem ölhetik. Hanem attól féljetek inkább, aki mind a lelket, mind a testet elveszítheti a gyehennában. (Geenna g1067)
29 dvau caTakau kimEkatAmramudrayA na vikrIyEtE? tathApi yuSmattAtAnumatiM vinA tESAmEkOpi bhuvi na patati|
Ugye két verebecskét meg lehet venni egy fillérért, és egy sem esik közülük a földre a ti Atyátok akarata nélkül?
30 yuSmacchirasAM sarvvakacA gaNitAMH santi|
Nektek még a fejetek hajszálai is mind számon vannak tartva.
31 atO mA bibhIta, yUyaM bahucaTakEbhyO bahumUlyAH|
Ne féljetek tehát: ti sok verebecskénél drágábbak vagytok.
32 yO manujasAkSAnmAmaggIkurutE tamahaM svargasthatAtasAkSAdaggIkariSyE|
Aki tehát vallást tesz énrólam az emberek előtt, én is vallást teszek arról az én mennyei Atyám előtt,
33 pRthvyAmahaM zAntiM dAtumAgataiti mAnubhavata, zAntiM dAtuM na kintvasiM|
aki pedig megtagad engem az emberek előtt, én is megtagadom azt az én mennyei Atyám előtt.
34 pitRmAtRzcazrUbhiH sAkaM sutasutAbadhU rvirOdhayitunjcAgatEsmi|
Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békességet hozzak a földre. Nem azért jöttem, hogy békességet hozzak, hanem hogy fegyvert.
35 tataH svasvaparivAraEva nRzatru rbhavitA|
Mert azért jöttem, »hogy meghasonlást támasszak az ember és az atyja, a leány és az anyja, a meny és az anyósa közt,
36 yaH pitari mAtari vA mattOdhikaM prIyatE, sa na madarhaH;
és hogy az embernek ellensége legyen az ő házanépe.«
37 yazca sutE sutAyAM vA mattOdhikaM prIyatE, sEpi na madarhaH|
Aki inkább szereti atyját és anyját, mint engem, nem méltó énhozzám; és aki inkább szereti fiát és lányát, mint engem, nem méltó énhozzám;
38 yaH svakruzaM gRhlan matpazcAnnaiti, sEpi na madarhaH|
és aki nem veszi föl az ő keresztjét, és nem követ engem, nem méltó énhozzám.
39 yaH svaprANAnavati, sa tAn hArayiSyatE, yastu matkRtE svaprANAn hArayati, sa tAnavati|
Aki megtalálja életét, elveszíti azt, és aki elveszíti az ő életét énérettem, megtalálja azt.
40 yO yuSmAkamAtithyaM vidadhAti, sa mamAtithyaM vidadhAti, yazca mamAtithyaM vidadhAti, sa matprErakasyAtithyaM vidadhAti|
Aki titeket befogad, engem fogad be, és aki engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött.
41 yO bhaviSyadvAdIti jnjAtvA tasyAtithyaM vidhattE, sa bhaviSyadvAdinaH phalaM lapsyatE, yazca dhArmmika iti viditvA tasyAtithyaM vidhattE sa dhArmmikamAnavasya phalaM prApsyati|
Aki befogadja a prófétát próféta nevében, prófétának jutalmát veszi; és aki befogadja az igazat igaznak nevében, igaznak jutalmát veszi.
42 yazca kazcit EtESAM kSudranarANAm yaM kanjcanaikaM ziSya iti viditvA kaMsaikaM zItalasalilaM tasmai dattE, yuSmAnahaM tathyaM vadAmi, sa kEnApi prakArENa phalEna na vanjciSyatE|
Aki inni ad egynek e kicsinyek közül, csak egy pohár hideg vizet, mert az én tanítványom, bizony mondom néktek, el nem vesztheti jutalmát.“
