Иов 37
1 И от сего трепещет сердце мое и подвиглось с места своего.
Ezért remeg az én szívem, és csaknem kiszökik helyéből.
2 Слушайте, слушайте голос Его и гром, исходящий из уст Его.
Halljátok meg figyelmetesen az ő hangjának dörgését, és a zúgást, a mely az ő szájából kijön!
3 Под всем небом раскат его, и блистание его - до краев земли.
Az egész ég alatt szétereszti azt, és villámát is a földnek széléig.
4 За ним гремит глас; гремит Он гласом величества Своего и не останавливает его, когда голос Его услышан.
Utána hang zendül, az ő fenségének hangjával mennydörög, s nem tartja vissza azt, ha szava megzendült.
5 Дивно гремит Бог гласом Своим, делает дела великие, для нас непостижимые.
Isten az ő szavával csudálatosan mennydörög, és nagy dolgokat cselekszik, úgy hogy nem érthetjük.
6 Ибо снегу Он говорит: будь на земле; равно мелкий дождь и большой дождь в Его власти.
Mert azt mondja a hónak: Essél le a földre! És a zápor-esőnek és a zuhogó zápornak: Szakadjatok.
7 Он полагает печать на руку каждого человека, чтобы все люди знали дело Его.
Minden ember kezét lepecsétli, hogy megismerje minden halandó, hogy az ő műve.
8 Тогда зверь уходит в убежище и остается в своих логовищах.
Akkor a vadállat az ő tanyájára húzódik, és az ő barlangjában marad.
9 От юга приходит буря, от севера - стужа.
Rejtekéből előjön a vihar, és az északi szelektől a fagy.
10 От дуновения Божия происходит лед, и поверхность воды сжимается.
Isten lehellete által támad a jég, és szorul össze a víznek szélessége.
11 Также влагою Он наполняет тучи, и облака сыплют свет Его,
Majd nedvességgel öntözi meg a felleget, s áttöri a borulatot az ő villáma.
12 и они направляются по намерениям Его, чтоб исполнить то, что Он повелит им на лице обитаемой земли.
És az köröskörül forog az ő vezetése alatt, hogy mindazt megtegyék, a mit parancsol nékik, a föld kerekségének színén.
13 Он повелевает им идти или для наказания, или в благоволение, или для помилования.
Vagy ostorul, ha földjének úgy kell, vagy áldásul juttatja azt.
14 Внимай сему, Иов; стой и разумевай чудные дела Божии.
Vedd ezt füledbe Jób, állj meg és gondold meg az Istennek csudáit.
15 Знаешь ли, как Бог располагает ими и повелевает свету блистать из облака Своего?
Megtudod-é, mikor rendeli azt rájok az Isten, hogy villanjon az ő felhőjének villáma?
16 Разумеешь ли равновесие облаков, чудное дело Совершеннейшего в знании?
Tudod-é, hogy miként lebegnek a felhők, vagy a tökéletes tudásnak csudáit érted-é?
17 Как нагревается твоя одежда, когда Он успокаивает землю от юга?
Miképen melegülnek át ruháid, mikor nyugton van a föld a déli széltől?
18 Ты ли с Ним распростер небеса, твердые, как литое зеркало?
Vele együtt terjesztetted-é ki az eget, a mely szilárd, mint az aczéltükör?
19 Научи нас, что сказать Ему? Мы в этой тьме ничего не можем сообразить.
Mondd meg nékünk, mit szóljunk néki? A setétség miatt semmit sem kezdhetünk.
20 Будет ли возвещено Ему, что я говорю? Сказал ли кто, что сказанное доносится Ему?
Elbeszélik-é néki, ha szólok? Ha elmondaná valaki: bizony vége volna!
21 Теперь не видно яркого света в облаках, но пронесется ветер и расчистит их.
Néha nem látják a napot, bár az égen ragyog; de szél fut át rajta és kiderül.
22 Светлая погода приходит от севера, и окрест Бога страшное великолепие.
Észak felől aranyszínű világosság támad, Isten körül félelmetes dicsőség.
23 Вседержитель! мы не постигаем Его. Он велик силою, судом и полнотою правосудия. Он никого не угнетает.
Mindenható! Nem foghatjuk meg őt; nagy az ő hatalma és ítélő ereje, és a tiszta igazságot el nem nyomja.
24 Посему да благоговеют пред Ним люди, и да трепещут пред Ним все мудрые сердцем!
Azért rettegjék őt az emberek; a kevély bölcsek közül nem lát ő egyet sem.
