Dud'uit Fefeu' a 2
1 No dalaꞌ naa, Lamatualain tao lalai no raefafoꞌ, no basa isi-oe na.
És elvégezteték az ég és a föld, és azoknak minden serege.
2 Mbilaꞌ neu ma, ndaa no fai kahitu na, Ana hahae ao Na, huu tao nala basaꞌ e ena.
Mikor pedig elvégezé Isten hetednapon az ő munkáját, a melyet alkotott vala, megszűnék a hetedik napon minden munkájától, a melyet alkotott vala.
3 No taꞌo naa, Ana tao fai kahitu na dadꞌi fai monaeꞌ mia fai feaꞌ ra, huu Ana tao basa ue-tatao Na ena, de fai kahitu na ma, Ana hahae ao Na.
És megáldá Isten a hetedik napot, és megszentelé azt; mivelhogy azon szűnt vala meg minden munkájától, melyet teremtve szerzett vala Isten.
4 Lamatualain naꞌadadadꞌiꞌ lalai no raefafoꞌ dudꞌui na, taꞌo a naa. Leleꞌ LAMATUALAIN naꞌadadadꞌiꞌ lalai no raefafoꞌ a,
Ez az égnek és a földnek eredete, a mikor teremtettek. Mikor az Úr Isten a földet és az eget teremté,
5 nda feꞌe hambu hau-bebꞌa saa saꞌ boe, huu Ana nda feꞌe naꞌondaꞌ udꞌan sa. Leleꞌ naa, feꞌe akaꞌ a lumeꞌ a namasu mia rae fo naꞌadꞌoe raefafoꞌ. Ma nda feꞌe hambu atahori fo tao osi sa.
Még semmiféle mezei növény sem vala a földön, s még semmiféle mezei fű sem hajtott ki, mert az Úr Isten még nem bocsátott vala esőt a földre; és ember sem vala, ki a földet mívelje;
Azonban pára szállott vala fel a földről, és megnedvesíté a föld egész színét.
7 Dei de LAMATUALAIN haꞌi rae mbei, de tao dadꞌi atahori. Ana fuu ani-hahaeꞌ tungga mbana ndola na, ma atahori a nasodꞌa tuteꞌ a.
És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az ő orrába életnek lehelletét. Így lőn az ember élő lélekké.
8 Basa ma, LAMATUALAIN tao osi esa mia rae Eden seriꞌ rulu, de Ana fee atahori a leo sia naa.
És ültete az Úr Isten egy kertet Édenben, napkelet felől, és abba helyezteté az embert, a kit formált vala.
9 Ana naꞌadadadꞌiꞌ hau huuꞌ maloleꞌ mataꞌ-mataꞌ sia osi a, fo atahori a naa no maladꞌaꞌ. Ma Ana o tao hau huuꞌ mataꞌ rua sia osi a taladꞌa na. Mete ma atahori raa hau esa boa na, ara rasodꞌa rakandoo. Te mete ma ara raa hau esa ka boa na, ara rahine bee maloleꞌ ma bee deꞌulakaꞌ.
És nevele az Úr Isten a földből mindenféle fát, tekintetre kedvest és eledelre jót, az élet fáját is, a kertnek közepette, és a jó és gonosz tudásának fáját.
10 Hambu loe sa nandali mia osi a, de dea neu. Loe naa, masaranggaaꞌ haa.
Folyóvíz jő vala pedig ki Édenből a kert megöntözésére; és onnét elágazik és négy főágra szakad vala.
11 Ranggaꞌ kaesa na, naran Pison. Ranggaꞌ naa nandali rereoꞌ rae Hawila. Sia naa, hambu lilo naeꞌ.
Az elsőnek neve Pison, ez az, a mely megkerüli Havilah egész földét, a hol az arany terem.
12 Lilo naa ra meuꞌ. Sia naa o hambu hau raa maꞌameniꞌ ma fatu makahadꞌoꞌ.
És annak a földnek aranya igen jó; ott van a Bdelliom és az Onix-kő.
13 Ranggaꞌ karua na, naran Gihon. Ranggaꞌ naa nandali rereoꞌ rae Kus.
A második folyóvíz neve pedig Gihon; ez az, a mely megkerüli az egész Khús földét.
14 Ranggaꞌ katelu na, naran Tigris. Ranggaꞌ ia, dadꞌi tadꞌaꞌ sia rae Asyur seriꞌ rulu. Ma rangga kahaa na, naran Efrat.
És a harmadik folyóvíz neve Hiddekel; ez az, a mely Assiria hosszában foly. A negyedik folyóvíz pedig az Eufrátes.
15 LAMATUALAIN fee atahori a leo sia Eden, fo tao mataꞌ neu osi a.
És vevé az Úr Isten az embert, és helyezteté őt az Éden kertjébe, hogy mívelje és őrizze azt.
16 Ma Ana parenda e nae, “Ho sudꞌiꞌ a mua hau boaꞌ saa mia basa hau huuꞌ sia osi ia.
És parancsola az Úr Isten az embernek, mondván: A kert minden fájáról bátran egyél.
17 Te akaꞌ na, afi mua hau boaꞌ mia hau huuꞌ mana fee nggo muhine bee maloleꞌ ma bee deꞌulakaꞌ. Mete ma mua, naa, mate nggo.”
De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert a mely napon ejéndel arról, bizony meghalsz.
18 Basa ma, LAMATUALAIN olaꞌ seluꞌ nae, “Nda maloleꞌ sa atahori ia nasodꞌa mesaꞌ ne. De Au ae tao fee ne, nonoon esa fo ndaa no e.”
És monda az Úr Isten: Nem jó az embernek egyedül lenni; szerzek néki segítő társat, hozzá illőt.
19 Leleꞌ naa, LAMATUALAIN ao nala rae mbei, de tao banda ma mbuiꞌ mataꞌ-mataꞌ. Ana nendi se risiꞌ atahori a, fo nanara se. Boe ma, atahori a nanara se, esa-esaꞌ no nara na. Te ana nda feꞌe hambu nonoon sa.
És formált vala az Úr Isten a földből mindenféle mezei vadat, és mindenféle égi madarat, és elvivé az emberhez, hogy lássa, minek nevezze azokat; mert a mely nevet adott az ember az élő állatnak, az annak neve.
És nevet ada az ember minden baromnak, az ég madarainak, és minden mezei vadnak; de az embernek hozzá illő segítő társat nem talált vala.
21 De LAMATUALAIN fee atahori a sungguꞌ nasambeta, de haꞌi nala rui aiusu na esa. Dei de, Ana mbalu baliꞌ bisu a.
Bocsáta tehát az Úr Isten mély álmot az emberre, és ez elaluvék. Akkor kivőn egyet annak oldalbordái közűl, és hússal tölté be annak helyét.
22 Ma Ana tao ruiꞌ naa dadꞌi inaꞌ, de fee neu atahori a.
És alkotá az Úr Isten azt az oldalbordát, a melyet kivett vala az emberből, asszonynyá, és vivé az emberhez.
23 Atahori a nita inaꞌ a ma, ana nae, “Ia dei, fo ndaa no au! Rui na o, onaꞌ au rui ngga boe. Ma ao sisi na, onaꞌ au ao sisi ngga. Huu eni dadꞌi mia touꞌ, naa de au babꞌae e ‘inaꞌ’.”
És monda az ember: Ez már csontomból való csont, és testemből való test: ez asszonyembernek neveztessék, mert emberből vétetett.
24 Huu naa, touꞌ musi lao hela ina-ama nara, fo nasodꞌa ralaꞌ esa no sao na, te ruꞌa se dadꞌi esa ena.
Annakokáért elhagyja a férfiú az ő atyját és az ő anyját, és ragaszkodik feleségéhez: és lesznek egy testté.
25 Leleꞌ naa, ruꞌa se maꞌaholaꞌ, te ara nda mae saꞌ.
Valának pedig mindketten mezítelenek, az ember és az ő felesége, és nem szégyenlik vala.
