Cântarea lui Solomon 2
1 Eu sunt trandafirul din Saron şi crinul văilor.
Én Sáronnak rózsája vagyok, és a völgyek lilioma.
2 Ca şi crinul printre spini, astfel este iubita mea printre fiice.
Mint a liliom a tövisek közt, olyan az én mátkám a leányok közt.
3 Ca şi mărul printre copacii pădurii, astfel este preaiubitul meu printre fii. M-am aşezat sub umbra lui cu mare desfătare şi rodul lui a fost dulce pentru cerul gurii mele.
Mint az almafa az erdőnek fái közt, olyan az én szerelmesem az ifjak közt. Az ő árnyékában felette igen kivánok ülni; és az ő gyümölcse gyönyörűséges az én ínyemnek.
4 El m-a adus la casa de ospăţ şi steagul lui peste mine a fost dragoste.
Bevisz engem a borozó házba, és zászló felettem a szerelme.
5 Întăriţi-mă cu ulcioare, învioraţi-mă cu mere, căci sunt bolnavă de dragoste.
Erősítsetek engem szőlővel, üdítsetek fel engem almákkal; mert betege vagyok a szerelemnek.
6 Mâna lui stângă este sub capul meu şi mâna lui dreaptă mă îmbrăţişează.
Az ő bal keze az én fejem alatt van, és jobb kezével megölel engem.
7 Vă conjur, fiice ale Ierusalimului, pe căprioarele şi pe cerboaicele câmpului, nu stârniţi, nici nu treziţi iubirea mea, până când el doreşte.
Kényszerítlek titeket, Jeruzsálemnek leányai, a vadkecskékre és a mezőnek szarvasira: fel ne költsétek és fel ne serkentsétek a szerelmet addig, a míg akarja.
8 Vocea preaiubitului meu! Iată, el vine sărind peste munţi, săltând peste dealuri.
Az én szerelmesemnek szavát hallom, ímé, ő jő, ugrálva a hegyeken, szökellve a halmokon!
9 Preaiubitul meu este ca o căprioară sau un căprior tânăr; iată, el stă în picioare în spatele zidului nostru, se uită la ferestre, arătându-se printre zăbrele.
Hasonlatos az én szerelmesem az őzhöz, vagy a szarvasoknak fiához. Ímé, ott áll a mi falunkon túl, néz az ablakon keresztül, tekintget a rostélyokon keresztül,
10 Preaiubitul meu a vorbit şi mi-a spus: Ridică-te, iubita mea, frumoasa mea şi vino departe.
Szóla az én szerelmesem nékem, és monda: kelj fel én mátkám, én szépem, és jöszte.
11 Căci, iată, iarna a trecut, ploaia s-a terminat şi s-a dus;
Mert ímé a tél elmult, az eső elmult, elment.
12 Florile se arată pe pământ; timpul cântării păsărilor a venit şi vocea turturicii se aude pe pământul nostru;
Virágok láttatnak a földön, az éneklésnek ideje eljött, és a gerliczének szava hallatik a mi földünkön.
13 Smochinul îşi dă smochinele verzi şi viile în floare dau un miros bun. Ridică-te, iubita mea, frumoasa mea, şi vino departe.
A fügefa érleli első gyümölcsét, és a szőlők virágzásban vannak, jóillatot adnak; kelj fel én mátkám, én szépem, és jőjj hozzám!
14 Porumbiţa mea, ce stai în crăpăturile stâncii, în ascunzătorile treptelor, lasă-mă să îţi văd înfăţişarea, lasă-mă să îţi aud vocea; căci vocea ta este dulce şi înfăţişarea ta este frumoasă.
Én galambom, a kősziklának hasadékiban, a magas kőszálnak rejtekében, mutasd meg nékem a te orczádat, hadd halljam a te szódat; mert a te szód gyönyörűséges, és a te tekinteted ékes!
15 Prindeţi-ne vulpile, vulpile mici, care strică viile, căci viile noastre sunt în floare.
Fogjátok meg nékünk a rókákat, a rókafiakat, a kik a szőlőket elpusztítják; mert a mi szőlőink virágban vannak.
16 Preaiubitul meu este al meu şi eu sunt a lui; el paşte printre crini.
Az én szerelmesem enyém, és én az övé, a ki a liliomok közt legeltet.
17 Până când ziua se revarsă şi umbrele fug, întoarce-te preaiubitul meu şi fii ca o căprioară sau un căprior tânăr peste munţii Beterului.
Míglen meghűsül a nap és az árnyékok elmúlnak: térj meg és légy hasonló, én szerelmesem, az őzhöz, vagy a szarvasoknak fiához a Béther hegyein.
