Isaia 21
1 Povara deşertului mării. Precum trec vârtejurile de vânt din sud, la fel vine din deşert, dintr-o ţară înfricoşătoare.
Beszéd a tenger pusztájáról. Mint viharok a délvidéken, akképp vonul, pusztából jő, félelmetes földről.
2 O viziune apăsătoare îmi este arătată; cel perfid se poartă cu perfidie şi prădătorul pradă. Urcă-te, Elame, asediază tu Medio! Am făcut să înceteze tot suspinul lor.
Kemény látomást jelentettek nekem: a hűtlenkedő hűtlenkedik, a pusztító pusztít; gyere föl Élám, ostromolj Média, minden sóhajtását megszűntettem!
3 De aceea coapsele mele sunt umplute cu durere; junghiuri m-au apucat, ca junghiurile unei femei care [suferă] durerile naşterii; am fost încovoiat la auzirea ei; am fost descurajat la vederea ei.
Azért telvék ágyékaim reszketése kínok fogtak el, mint a szülőnő kínjai, elszédültem, úgyhogy nem hallok, megrémültem, úgy hogy nem látok.
4 Inima mea a tânjit, groaza m-a înspăimântat; el mi-a prefăcut în frică noaptea plăcerii mele.
Támolygott a szívem, borzadály ijesztett engem; kéjem estéjét remegéssé tette számomra.
5 Pregătiţi masa, vegheaţi în turnul de veghere, mâncaţi, beţi; ridicaţi-vă, prinţilor, şi ungeţi scutul.
Rendezik az asztalt, terítik a terítőt, esznek-isznak – fel vezérek, kenjetek pajzsot!
6 Fiindcă astfel mi-a spus Domnul: Du-te, pune un paznic, să vestească ce vede.
Mert így szólt hozzám az Úr: Menj, állíts föl őrt, amit látni fog, jelentse.
7 Iar el a văzut un car cu doi călăreţi, un car cu măgari [şi] un car cu cămile; şi le-a dat bine ascultare, cu multă atenţie;
ha lát nyargaló csapatot, egy pár lovast, szamáron nyargalókat, tevén nyargalókat, akkor figyeljen figyelemmel, nagy figyelemmel.
8 Şi a strigat: Un leu, Domnul meu, stau continuu în turnul de veghere în timpul zilei şi sunt pus în postul meu nopţi întregi;
És kiáltott mint oroszlán: Őrhelyen, Uram, állok én mindig nappal, és őrizetemen ott állok mind az éjszakákban.
9 Şi, iată, se apropie un car cu bărbaţi, cu doi călăreţi. Iar el a răspuns şi a zis: Babilonul a căzut, a căzut; şi toate chipurile cioplite ale dumnezeilor lui le-a zdrobit la pământ.
És íme itt jön egy nyargaló embercsapat, egy pár lovas. Ekkor megszólalt és mondta: Elesett, elesett Bábel és isteneinek mind a képeit földre zúzta!
10 Treieratul meu şi grânele ariei mele, ceea ce am auzit de la DOMNUL oştirilor, Dumnezeul lui Israel, v-am vestit!
Oh, te megcsépeltem, szérűmnek fia, amit hallottam az Örökkévalótól a seregek urától, Izrael Istenétől, jelentettem nektek.
11 Povara lui Duma. Mă cheamă din Seir: Paznicule, cât din noapte? Paznicule, cât din noapte?
Beszéd Dúmáról. Hozzám szólnak Széirből: őr, mennyire van az éjszaka, őr, mennyire van az éjszaka?
12 Paznicul a spus: Dimineaţa vine şi de asemenea noaptea; dacă veţi cerceta, cercetaţi; întoarceţi-vă, veniţi.
Mondta az őr: Eljött a reggel meg az éjjel is; ha kérdeni akartok, kérdjetek, újból jöjjetek el.
13 Povara asupra Arabiei. În pădurea Arabiei veţi poposi, voi, caravane din Dedanim.
Beszéd Arábiáról. Az erdőben, Arábiában háltok, dedániak karavánjai.
14 Locuitorii ţării Tema au adus apă celui însetat, l-au întâmpinat cu pâinea lor pe cel care fugea.
A szomjúhozó elé hoznak vizet; Téma országának lakói kenyerével mentek elé a bujdosónak.
15 Căci ei au fugit de săbii, de sabia scoasă şi de arcul încordat şi de apăsarea războiului.
Mert a kardok elől bujdostak el, a kirántott kard elől és a feszített íj elől, a háborúnak súlya elől.
16 Fiindcă astfel mi-a spus Domnul: Mai puţin de un an, conform anilor unui angajat, şi toată gloria Chedarului se va sfârşi;
Mert így szólt hozzám az Úr: Egy év múlva, a napszámos évei szerint, elenyészik Kédár egész dicsősége:
17 Şi rămăşiţa numărului de arcaşi, războinici ai copiilor Chedarului, va fi micşorată, căci DOMNUL Dumnezeul lui Israel a vorbit.
Kédár vitéz fiai ifjainak megmaradt száma pedig csekély lesz, mert az Örökkévaló, Izrael Istene szólt.
