Salmos 42
1 Para o músico chefe. Uma contemplação dos filhos de Corá. Como as calças de veado para os riachos de água, por isso, minha alma se calça atrás de você, Deus.
Az éneklőmesternek; Kóráh fiainak tanítása. Mint a szarvas kivánkozik a folyóvizekre, úgy kivánkozik az én lelkem hozzád, oh Isten!
2 Minha alma tem sede de Deus, do Deus vivo. Quando eu devo comparecer diante de Deus?
Szomjuhozik lelkem Istenhez, az élő Istenhez; mikor mehetek el és jelenhetek meg Isten előtt?
3 Minhas lágrimas têm sido minha comida dia e noite, enquanto eles me perguntam continuamente: “Onde está seu Deus?”
Könyhullatásom volt kenyerem éjjel és nappal, mikor mindennap azt mondták nékem: „Hol van a te Istened?”
4 Estas coisas eu me lembro, e derramar minha alma dentro de mim, como eu costumava ir com a multidão, e os levava à casa de Deus, com a voz da alegria e do louvor, uma multidão guardando um dia santo.
Mikor ezekről emlékezem, megkeseredem lelkemben; mert nagy csoportban vonultam ezelőtt és ujjongó örömmel és hálaadással vezettem őket, az ünneplő sokaságot, az Isten házáig.
5 Por que você está em desespero, minha alma? Por que você está perturbado dentro de mim? Esperança em Deus! Pois eu ainda o louvarei pela ajuda salvadora de sua presença.
Miért csüggedsz el lelkem és nyughatatlankodol bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok én néki az ő orczájának szabadításáért.
6 Meu Deus, minha alma está em desespero dentro de mim. Portanto, eu me lembro de vocês da terra do Jordão, as alturas do Hermon, desde a colina Mizar.
Istenem! elcsügged bennem az én lelkem; azért emlékezem reád a Jordán és Hermon földjéről, a Miczár hegyéről.
7 Deep chama a fundo ao ruído de suas cachoeiras. Todas as suas ondas e seus billows me varreram.
Örvény örvényt hív elő zuhatagjaid hangjára; minden vízáradásod és hullámod összecsap fölöttem!
8 Yahweh comandará sua amorosa gentileza durante o dia. Na noite, sua canção estará comigo: uma oração ao Deus da minha vida.
Nappal kiküldte kegyelmét az Úr, éjjel éneke volt velem, imádság az én életem Istenéhez.
9 Vou perguntar a Deus, minha rocha: “Por que você se esqueceu de mim? Por que eu vou de luto por causa da opressão do inimigo”?
Hadd mondjam Istennek, az én kőszálamnak: Miért felejtkeztél el rólam? Miért kell gyászban járnom ellenség háborgatása miatt?
10 Como com uma espada nos meus ossos, meus adversários me reprovam, enquanto eles me perguntam continuamente: “Onde está seu Deus?”
Mintha zúzódás volna csontjaimban, mikor gyaláznak engem az én szorongatóim, naponként ezt mondván nékem: Hol van a te Istened?
11 Why você está em desespero, minha alma? Por que você está perturbado dentro de mim? Esperança em Deus! Pois eu ainda o louvarei, a ajuda salvadora do meu semblante, e do meu Deus.
Miért csüggedsz el lelkem, és miért nyughatatlankodol bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok én néki, az én szabadítómnak és Istenemnek.
