Josué 14
1 Estas são as heranças que os filhos de Israel levaram na terra de Canaã, que Eleazar, o sacerdote, Josué, filho de Freira, e os chefes das casas dos pais das tribos dos filhos de Israel, distribuíram a eles,
Ezek pedig azok, a miket örökségül vőnek el Izráel fiai a Kanaán földén, a miket örökségül adtak nékik Eleázár, a pap, Józsué, a Nún fia és az atyai fejedelmek, a kik valának Izráel fiainak nemzetségei felett;
2 pelo lote de sua herança, como Iavé ordenou Moisés, para as nove tribos, e para a meia tribo.
Sorsvetés által való örökségökül, (a mint megparancsolta vala az Úr Mózes által) a kilencz nemzetségnek és a félnemzetségnek:
3 Pois Moisés havia dado a herança das duas tribos e da meia tribo além do Jordão; mas aos levitas ele não deu nenhuma herança entre eles.
Mert két nemzetségnek és fél nemzetségnek a Jordánon túl adott vala Mózes örökséget, a Lévitáknak pedig nem adott vala örökséget ő közöttök.
4 Para os filhos de José eram duas tribos, Manassés e Efraim. Eles não deram nenhuma parte para os levitas na terra, exceto cidades para morar, com suas terras de pasto para seu gado e para seus bens.
Mert a József fiai két nemzetség voltak: Manassé és Efraim; a Lévitáknak pedig nem adtak osztályrészt a földből, hanem csak városokat lakásul és az azokhoz való legelőket barmaik és marháik számára.
5 Os filhos de Israel fizeram como Javé ordenou a Moisés, e eles dividiram a terra.
A mint megparancsolta vala az Úr Mózesnek, úgy cselekedének az Izráel fiai, és úgy oszták fel a földet.
6 Então os filhos de Judá se aproximaram de Josué em Gilgal. Caleb, filho de Jefoné, o quenizita, disse-lhe: “Você sabe o que Javé falou a Moisés, o homem de Deus, sobre mim e sobre você em Kadesh Barnea.
Hozzámenének pedig Józsuéhoz Júdának fiai Gilgálba és monda néki a Kenizeus Káleb, Jefunné fia: Te tudod azt a dolgot, a melyet beszélt vala az Úr Mózesnek, az Isten emberének én felőlem és te felőled Kádes-Barneában.
7 Eu tinha quarenta anos quando Moisés, servo de Javé, me enviou de Kadesh Barnea para espionar a terra. Trouxe-lhe novamente a palavra como estava em meu coração.
Negyven esztendős valék én, mikor elküldött engem Mózes az Úrnak szolgája Kádes-Barneából, hogy kikémleljem a földet, és úgy hoztam néki hírt, a mint az én szívemben vala.
8 Nevertheless, meus irmãos que subiram comigo fizeram o coração do povo derreter; mas eu segui totalmente Yahweh, meu Deus.
Atyámfiai pedig, a kik feljöttek vala velem, elrémítették a népnek szívét, de én tökéletesen követtem az Urat, az én Istenemet.
9 Moisés jurou naquele dia, dizendo: 'Certamente a terra onde andastes será uma herança para vós e para vossos filhos para sempre, porque seguistes totalmente a Iavé meu Deus'.
És megesküvék Mózes azon a napon, mondván: Bizony a föld, a melyet megtapodott a te lábad, tiéd lesz örökségül, és a te fiaidé mind örökké, mivelhogy tökéletesen követted az Urat, az én Istenemet.
10 “Agora, eis que Javé me manteve vivo, enquanto falava, estes quarenta e cinco anos, desde que Javé disse esta palavra a Moisés, enquanto Israel caminhava no deserto. Agora, eis que tenho oitenta e cinco anos de idade, hoje.
Most pedig, ímé megtartott engem az Úr életben, a mint szólott vala; most negyvenöt esztendeje, a mióta szólott vala az Úr e dologról Mózesnek, a mi alatt Izráel a pusztában bolyongott vala; és most ímé, nyolczvanöt esztendős vagyok!
11 Ainda hoje estou tão forte como estava no dia em que Moisés me enviou. Como minha força era então, assim também é minha força agora para a guerra, para sair e para entrar.
Még ma is olyan erős vagyok, a milyen azon a napon voltam, a mikor elküldött engem Mózes; a milyen akkor volt az én erőm, most is olyan az én erőm a harczoláshoz és járásra-kelésre.
12 Agora, portanto, dê-me este país montanhoso, do qual Yahweh falou naquele dia; pois vocês ouviram naquele dia como os Anakim estavam lá, e cidades grandes e fortificadas. Pode ser que Iavé esteja comigo, e eu os expulsarei, como Iavé disse”.
Most azért add nékem ezt a hegyet, a melyről szólt vala az Úr azon a napon; mert magad is hallottad azon a napon, hogy Anákok vannak ott, és nagy, erősített városok; hátha velem lesz az Úr, és kiűzöm őket, a mint megmondotta az Úr.
13 Josué o abençoou; e ele deu Hebron a Calebe, filho de Jefonneh, por uma herança.
És megáldá őt Józsué, és odaadá Hebront Kálebnek, a Jefunné fiának örökségül.
14 Portanto, Hebron tornou-se a herança de Calebe, filho de Jefoné, o quenizita, até hoje, porque ele seguiu Yahweh, o Deus de Israel de todo o coração.
Azért lőn Hebron a Kenizeus Kálebé, a Jefunné fiáé, örökségül mind e mai napig, a miért hogy tökéletesen követte vala az Urat, Izráelnek Istenét.
15 Agora o nome de Hebron antes era Kiriath Arba, depois do maior homem entre os Anakim. Depois a terra teve descanso da guerra.
A Hebron neve pedig annakelőtte Kirjáth-Arba volt; a ki a legnagyobb ember volt az Anákok között. A föld pedig megnyugodott a harcztól.
