< Jó 7 >
1 “Um homem não é obrigado a trabalhar na terra? Seus dias não são como os dias de uma mão contratada?
Nem rabszolga élete van-é az embernek a földön, és az ő napjai nem olyanok-é, mint a béresnek napjai?
2 As um servo que deseja ardentemente a sombra, como um mercenário que procura por seu salário,
A mint a szolga kívánja az árnyékot, és a mint a béres reményli az ő bérét:
3 por isso sou obrigado a possuir meses de miséria, noites desgastantes me são designadas.
Úgy részesültem én keserves hónapokban, és nyomorúságnak éjszakái jutottak számomra.
4 Quando eu me deito, eu digo, “Quando eu me levantarei e a noite terá ido embora? Eu joguei e virei até o amanhecer do dia.
Ha lefekszem, azt mondom: mikor kelek föl? de hosszú az estve, és betelek a hánykolódással reggeli szürkületig.
5 Minha carne está vestida com minhocas e torrões de pó. Minha pele se fecha, e se rompe de novo.
Testem férgekkel van fedve és a pornak piszokjával; bőröm összehúzódik és meggennyed.
6 Meus dias são mais rápidos que o de um vaivém de tecelão, e são gastas sem esperança.
Napjaim gyorsabbak voltak a vetélőnél, és most reménység nélkül tünnek el.
7 Oh lembre-se que minha vida é um sopro. Meu olho não verá mais o bem.
Emlékezzél meg, hogy az én életem csak egy lehellet, és az én szemem nem lát többé jót.
8 O olho daquele que me vê não me verá mais. Seus olhos estarão sobre mim, mas eu não estarei.
Nem lát engem szem, a mely rám néz; te rám veted szemed, de már nem vagyok!
9 À medida que a nuvem é consumida e desaparece, por isso, aquele que descer ao Sheol não subirá mais. (Sheol )
A felhő eltünik és elmegy, így a ki leszáll a sírba, nem jő fel többé. (Sheol )
10 Ele não retornará mais à sua casa, nem seu lugar o conhecerá mais.
Nem tér vissza többé az ő hajlékába, és az ő helye nem ismeri őt többé.
11 “Portanto, não vou ficar calado. Falarei com a angústia do meu espírito. Vou reclamar na amargura da minha alma.
Én sem tartóztatom hát meg az én számat; szólok az én lelkemnek fájdalmában, és panaszkodom az én szívemnek keserűségében.
12 Sou eu um mar, ou um monstro marinho, que você colocou um guarda sobre mim?
Tenger vagyok-é én, avagy czethal, hogy őrt állítasz ellenem?
13 Quando eu digo: 'Minha cama me confortará'. Meu sofá aliviará minha queixa','.
Mikor azt gondolom, megvigasztal engem az én nyoszolyám, megkönnyebbíti panaszolkodásomat az én ágyasházam:
14 then você me assusta com sonhos e me aterrorizar através de visões,
Akkor álmokkal rettentesz meg engem és látásokkal háborítasz meg engem;
15 so que minha alma escolhe o estrangulamento, morte em vez dos meus ossos.
Úgy, hogy inkább választja lelkem a megfojtatást, inkább a halált, mint csontjaimat.
16 Eu odeio minha vida. Eu não quero viver para sempre. Deixe-me em paz, pois meus dias são apenas um sopro.
Utálom! Nem akarok örökké élni. Távozzál el tőlem, mert nyomorúság az én életem.
17 O que é o homem, que você deve ampliá-lo, que você deve se concentrar nele,
Micsoda az ember, hogy őt ily nagyra becsülöd, és hogy figyelmedet fordítod reá?
18 que você deve visitá-lo todas as manhãs, e testá-lo a cada momento?
Meglátogatod őt minden reggel, és minden szempillantásban próbálod őt.
19 Por quanto tempo você não vai desviar o olhar de mim, nem me deixar em paz até engolir minha saliva?
Míglen nem fordítod el tőlem szemedet, nem távozol csak addig is tőlem, a míg nyálamat lenyelem?
20 Se eu pequei, o que eu faço com você, seu observador de homens? Por que você me marcou como uma marca para você? para que eu seja um fardo para mim mesmo?
Vétkeztem! Mit cselekedjem én néked, oh embereknek őrizője? Mért tettél ki czéltáblául magadnak? Mért legyek magamnak is terhére.
21 Por que você não perdoa minha desobediência e tira a minha iniqüidade? Por enquanto, deitar-me-ei na poeira. Você me procurará com diligência, mas eu não serei”.
És mért nem bocsátod meg vétkemet és nem törlöd el az én bűnömet? Hiszen immár a porban fekszem, és ha keresel engem, nem leszek.