< 30 >

1 “Mas agora, aqueles que são mais jovens do que eu me ridicularizaram, cujos pais eu considerava indignos de colocar com meus cães de ovelha.
Most pedig nevetnek rajtam, a kik fiatalabbak nálam a kiknek atyjokat az én juhaimnak komondorai közé sem számláltam volna.
2 De que me serve a força de suas mãos? homens em que a idade madura pereceu?
Mire való lett volna nékem még kezök ereje is? Rájok nézve a vénség elveszett!
3 They são gafanhotos da falta e da fome. Eles roem o solo seco, no meio da escuridão do desperdício e da desolação.
Szükség és éhség miatt összeaszottak, a kik a kopár földet futják, a sötét, sivatag pusztaságot.
4 Eles depenam ervas salinas junto aos arbustos. As raízes da árvore da vassoura são seu alimento.
A kik keserű füvet tépnek a bokor mellett, és rekettyegyökér a kenyerök.
5 Eles são expulsos do meio dos homens. Choram atrás deles como depois de um ladrão,
Az emberek közül kiűzik őket, úgy hurítják őket, mint a tolvajt.
6 so que eles vivem em vales assustadores, e em buracos da terra e das rochas.
Félelmetes völgyekben kell lakniok, a földnek és szikláknak hasadékaiban.
7 Eles se vangloriam entre os arbustos. Elas são reunidas sob as urtigas.
A bokrok között ordítanak, a csalánok alatt gyülekeznek.
8 Eles são filhos de tolos, sim, filhos de homens maus. Eles foram açoitados para fora da terra.
Esztelen legények, sőt becstelen fiak, a kiket kivertek az országból.
9 “Agora me tornei a canção deles. Sim, eu sou uma palavra de ordem para eles.
És most ezeknek lettem gúnydalává, nékik levék beszédtárgyuk!
10 Eles me abominam, eles se distanciam de mim, e não hesite em cuspir na minha cara.
Útálnak engem, messze távoznak tőlem, és nem átalanak pökdösni előttem.
11 Pois ele desatou seu cordão, e me afligiu; e eles se livraram da contenção diante de mim.
Sőt leoldják kötelöket és bántalmaznak engem, és a zabolát előttem kivetik.
12 À minha direita, levante a multidão. Eles empurram meus pés para o lado. Eles lançam seus caminhos de destruição contra mim.
Jobb felől ifjak támadnak ellenem, gáncsot vetnek lábaimnak, és ösvényt törnek felém, hogy megrontsanak.
13 Eles estragam meu caminho. Eles promovem minha destruição sem a ajuda de ninguém.
Az én útamat elrontják, romlásomat öregbítik, nincsen segítség ellenök.
14 Como através de uma ampla brecha, eles vêm. Eles se enrolam em meio à ruína.
Mint valami széles résen, úgy rontanak elő, pusztulás között hömpölyögnek ide.
15 Os terroristas se voltaram contra mim. Eles perseguem minha honra como o vento. Meu bem-estar faleceu como uma nuvem.
Rettegések fordultak ellenem, mint vihar űzik el tisztességemet, boldogságom eltünt, mint a felhő.
16 “Agora minha alma está derramada dentro de mim. Os dias de aflição se apoderaram de mim.
Mostan azért enmagamért ontja ki magát lelkem; nyomorúságnak napjai fognak meg engem.
17 Na estação noturna meus ossos são trespassados em mim, e as dores que me roem não descansam.
Az éjszaka meglyuggatja csontjaimat bennem, és nem nyugosznak az én inaim.
18 Minha peça de vestuário está desfigurada por uma grande força. Me prende como o colarinho da minha túnica.
A sok erőlködés miatt elváltozott az én ruházatom; úgy szorít engem, mint a köntösöm galléra.
19 Ele me lançou na lama. Eu me tornei como poeira e cinzas.
A sárba vetett engem, hasonlóvá lettem porhoz és hamuhoz.
20 Eu choro para você, e você não me responde. Eu me levanto e você me olha de frente.
Kiáltok hozzád, de nem felelsz; megállok és csak nézel reám!
21 Você se tornou cruel para mim. Com o poder de sua mão, você me persegue.
Kegyetlenné változtál irántam; kezed erejével harczolsz ellenem.
22 Você me levanta até o vento e me leva com ele. Você me dissolve na tempestade.
Felemelsz, szélnek eresztesz engem, és széttépsz engem a viharban.
23 Pois eu sei que você me trará à morte, para a casa designada para todos os habitantes.
Hiszen tudtam, hogy visszatérítesz engem a halálba, és a minden élő gyülekező házába;
24 “Entretanto, não se estende uma mão em sua queda? Ou em sua calamidade, portanto, clamando por ajuda?
De a roskadóban levő ne nyujtsa-é ki kezét? Avagy ha veszendőben van, ne kiáltson-é segítségért?
25 Eu não chorei por ele que estava em apuros? Minha alma não ficou de luto pelos necessitados?
Avagy nem sírtam-é azon, a kinek kemény napja volt; a szűkölködő miatt nem volt-é lelkem szomorú?
26 Quando procurei o bem, então veio o mal. Quando esperei pela luz, veio a escuridão.
Bizony jót reméltem és rossz következék, világosságot vártam és homály jöve.
27 Meu coração está perturbado, e não descansa. Dias de aflição vieram sobre mim.
Az én bensőm forr és nem nyugoszik; megrohantak engem a nyomorúságnak napjai.
28 Vou de luto sem o sol. Eu me levanto na assembléia e clamo por ajuda.
Feketülten járok, de nem a nap hősége miatt; felkelek a gyülekezetben és kiáltozom.
29 Sou um irmão de chacais, e um companheiro de avestruzes.
Atyjok fiává lettem a sakáloknak, és társokká a strucz madaraknak.
30 Minha pele cresce preta e se descasca de mim. Meus ossos estão queimados com o calor.
Bőröm feketülten hámlik le rólam, és csontom elég a hőség miatt.
31 Por isso, minha harpa se transformou em luto, e meu cachimbo na voz daqueles que choram.
Hegedűm sírássá változék, sípom pedig jajgatók szavává.

< 30 >