Jó 3
1 Depois deste trabalho abriu sua boca, e amaldiçoou o dia de seu nascimento.
Ezután megnyitá Jób az ő száját, és megátkozá az ő napját.
2 Respondeu Jó:
És szóla Jób, és monda:
3 “Que pereça o dia em que eu nasci, a noite que dizia: “Há um menino concebido”.
Veszszen el az a nap, a melyen születtem, és az az éjszaka, a melyen azt mondták: fiú fogantatott.
4 Que esse dia seja uma escuridão. Não deixe que Deus de cima o busque, nem deixar a luz brilhar sobre ela.
Az a nap legyen sötétség, ne törődjék azzal az Isten onnét felül, és világosság ne fényljék azon.
5 Deixe a escuridão e a sombra da morte reivindicá-la para si mesmos. Deixe uma nuvem habitar sobre ela. Que tudo isso faça o dia negro aterrorizá-lo.
Tartsa azt fogva sötétség és a halál árnyéka; a felhő lakozzék rajta, nappali borulatok tegyék rettenetessé.
6 Quanto a essa noite, deixe que a escuridão espessa se apodere dela. Que não se regozije entre os dias do ano. Que não chegue ao número dos meses.
Az az éjszaka! Sűrű sötétség fogja be azt; ne soroztassék az az esztendőnek napjaihoz, ne számláltassék a hónapokhoz.
7 Eis, que essa noite seja estéril. Que nenhuma voz alegre venha aí.
Az az éjszaka! Legyen az magtalan, ne legyen örvendezés azon.
8 Let eles amaldiçoam quem amaldiçoa o dia, que estão prontos para despertar o leviatã.
Átkozzák meg azt, a kik a nappalt átkozzák, a kik bátrak felingerelni a leviathánt.
9 Que as estrelas de seu crepúsculo sejam escuras. Deixe que ela procure luz, mas não tenha nenhuma, nem deixá-lo ver as pálpebras da manhã,
Sötétüljenek el az ő estvéjének csillagai; várja a világosságot, de az ne legyen, és ne lássa a hajnalnak pirját!
10 porque não fechou as portas do ventre de minha mãe, nem escondeu problemas de meus olhos.
Mert nem zárta be az én anyám méhének ajtait, és nem rejtette el szemeim elől a nyomorúságot.
11 “Por que eu não morri do útero? Por que eu não desisti do espírito quando minha mãe me aborreceu?
Mért is nem haltam meg fogantatásomkor; mért is ki nem multam, mihelyt megszülettem?
12 Por que os joelhos me receberam? Ou por que o peito, que eu deveria amamentar?
Mért vettek fel engem térdre, és mért az emlőkre, hogy szopjam?!
13 Por enquanto, eu deveria ter me deitado e ter ficado quieto. Eu deveria ter dormido, então eu estaria em repouso,
Mert most feküdném és nyugodnám, aludnám és akkor nyugton pihenhetnék –
14 com reis e conselheiros da terra, que construíram lugares de resíduos para si mesmos;
Királyokkal és az ország tanácsosaival, a kik magoknak kőhalmokat építenek.
15 ou com príncipes que tinham ouro, que enchiam suas casas de prata;
Vagy fejedelmekkel, a kiknek aranyuk van, a kik ezüsttel töltik meg házaikat.
16 ou como um nascimento inoportuno escondido que eu não tinha sido, como bebês que nunca viram a luz.
Vagy mért nem lettem olyan, mint az elásott, idétlen gyermek, mint a világosságot sem látott kisdedek?
17 Ali os ímpios deixam de incomodar. Aí o cansaço está em repouso.
Ott a gonoszok megszünnek a fenyegetéstől, és ott megnyugosznak, a kiknek erejök ellankadt.
18 Ali os prisioneiros estão à vontade juntos. Eles não ouvem a voz do mestre de tarefas.
A foglyok ott mind megnyugosznak, nem hallják a szorongatónak szavát.
19 Os pequenos e os grandes estão lá. O servo está livre de seu amo.
Kicsiny és nagy ott egyenlő, és a szolga az ő urától szabad.
20 “Por que se dá luz a quem está na miséria, vida para o amargo de alma,
Mért is ad Isten a nyomorultnak világosságot, és életet a keseredett szivűeknek?
21 que anseiam pela morte, mas ela não chega; e cavar para ele mais do que para tesouros escondidos,
A kik a halált várják, de nem jön az, és szorgalmasabban keresik mint az elrejtett kincset.
22 que se regozijam excessivamente, e estão contentes, quando podem encontrar a sepultura?
A kik nagy örömmel örvendeznek, vigadnak, mikor megtalálják a koporsót.
23 Por que é dada luz a um homem cujo caminho está escondido, em quem Deus se envolveu?
A férfiúnak, a ki útvesztőbe jutott, és a kit az Isten bekerített köröskörül.
24 Pois meu suspiro vem antes de eu comer. Meus gemidos são derramados como água.
Mert kenyerem gyanánt van az én fohászkodásom, és sóhajtásaim ömölnek, mint habok.
25 Pois o que eu temo vem sobre mim, aquilo de que tenho medo vem até mim.
Mert a mitől remegve remegtem, az jöve reám, és a mitől rettegtem, az esék rajtam.
26 Não estou à vontade, nem estou quieto, nem tenho descanso; mas vêm os problemas”.
Nincs békességem, sem nyugtom, sem pihenésem, mert nyomorúság támadt reám.
