Jó 29
1 Job retomou a sua parábola, e disse,
És továbbá előadta Jób a példázatát és mondta:
2 “Oh, que eu era como nos meses de antigüidade, como nos dias em que Deus cuidava de mim;
Vajha úgy volnék, mint a múltnak hónapjaiban, mint a napokban, mikor Isten megőrzött engem;
3 quando sua lâmpada brilhou em minha cabeça, e por sua luz eu caminhei através da escuridão,
mikor ragyogott fejem fölött a mécsese s világosságánál sötétben jártam!
4 como eu estava no meu auge, quando a amizade de Deus estava em minha tenda,
Mint a hogy voltam férfikorom napjaiban, midőn Isten meghittsége volt sátorom felett;
5 when o Todo-Poderoso ainda estava comigo, e meus filhos estavam ao meu redor,
midőn még velem volt a Mindenható, körülöttem gyermekeim;
6 when meus passos foram lavados com manteiga, e as rochas despejaram correntes de óleo para mim,
midőn lépteim tejfölben fürödtek; s a szikla ontott mellettem olajpatakokat.
7 quando eu saí para o portão da cidade, quando preparei meu assento na rua.
Midőn a kapuhoz mentem a városba, a piaczon választottam ülőhelyemet:
8 Os jovens me viram e se esconderam. Os idosos se levantaram e se levantaram.
megláttak ifjak s elbújtak, aggastyánok fölkeltek, megállottak;
9 Os príncipes se abstiveram de falar, e colocaram sua mão na boca.
vezérek visszatartották beszédjöket és kezüket tették szájukra;
10 A voz dos nobres foi abafada, e sua língua grudada no céu da boca.
előkelőknek hangja elbújt és nyelvök inyökhöz tapadt.
11 Pois quando o ouvido me ouviu, então ele me abençoou, e quando o olho me viu, ele me elogiou,
Mert fül, mely hallott, boldognak mondott engem és szem, mely látott, tanúskodott mellettem.
12 porque eu entreguei os pobres que choraram, e também os órfãos de pai, que não tinham ninguém que o ajudasse,
Mert megmentettem a szegényt, ki esedezett, és az árvát, kinek nem volt segítője.
13 a bênção daquele que estava pronto para perecer veio sobre mim, e eu fiz com que o coração da viúva cantasse de alegria.
Bujdosónak áldása reám szállt és özvegynek szívét ujjongtattam.
14 I me vestiu de retidão, e me vestiu. Minha justiça era como um manto e um diadema.
Igazságot öltöttem fel s az felöltött engem, mint köpeny és süveg volt jogosságom.
15 Eu estava de olho nos cegos, e pés para o coxo.
Szeme voltam a vaknak és lába én a sántának;
16 Eu era um pai para os necessitados. Pesquisei a causa dele que eu não conhecia.
apjuk én a szűkölködőknek, és annak, kit nem ismertem, pörét átkutattam.
17 Eu quebrei as mandíbulas dos injustos e arrancou a presa de seus dentes.
Összetörtem a jogtalannak zápfogait, és fogai közül vetettem ki a ragadmányt.
18 Então eu disse: 'Eu vou morrer em minha própria casa', Vou contar meus dias como a areia.
Mondtam: fészkemmel együtt fogok kimúlni s mint a főnix sokasítom napjaimat;
19 Minha raiz está espalhada pelas águas. O orvalho fica a noite toda na minha filial.
gyökerem nyitva van a víznek, és harmat időz gallyamon;
20 Minha glória está fresca em mim. Meu arco está renovado em minha mão”.
dicsőségem szinte új nálam s íjam a kezemben megifjodik.
21 “Os homens me escutaram, esperaram, e mantive silêncio para meu conselho.
Rám hallgattak és várakoztak és csendben figyeltek tanácsomra.
22 Depois das minhas palavras, eles não voltaram a falar. Meu discurso caiu sobre eles.
Szavam után nem szóltak többet, rájuk cseppegett beszédem;
23 Eles esperaram por mim como pela chuva. Suas bocas bebiam como com a chuva da primavera.
s mint esőre várakoztak: reám, és szájukat tátották tavaszi esőre.
24 Eu sorria para eles quando eles não tinham confiança. Eles não rejeitaram a luz do meu rosto.
Mosolyogtam rájuk, nem hitték; de arczom világosságát nem sötétítették el.
25 Eu escolhi seu caminho, e sentei-me como chefe. Eu vivi como um rei no exército, como alguém que conforta as carpideiras.
Választottam útjokat s fejtől ültem s ott időztem, mint király a csapatban mint a ki gyászolókat vigasztal.
