2 Samuel 9
1 David disse: “Ainda há alguém que restou da casa de Saul, para que eu possa mostrar-lhe bondade pelo bem de Jonathan”?
Monda pedig Dávid: Maradt-é még valaki a Saul házanépe közül, hogy irgalmasságot cselekedjem ő vele Jonathánért?
2 There era da casa de Saul um servo cujo nome era Ziba, e o chamaram para Davi; e o rei lhe disse: “Você é Ziba? Ele disse: “Eu sou seu servo”.
Vala pedig Saul házából egy szolga, kinek neve vala Siba, kit Dávidhoz szólítának, és monda a király néki: Te vagy-é Siba? Felele: Én vagyok a te szolgád.
3 O rei disse: “Ainda não existe nenhuma casa de Saul, para que eu possa mostrar-lhe a bondade de Deus”? Ziba disse ao rei: “Jonathan ainda tem um filho, que é coxo em seus pés”.
Akkor monda a király: Maradt-é még valaki a Saul házanépe közül, hogy cselekedjem vele az Isten irgalmasságát? Felele Siba a királynak: Van még Jonathánnak egy fia, ki mind a két lábára sánta.
4 O rei disse-lhe: “Onde ele está?” Ziba disse ao rei: “Eis que ele está na casa de Machir, o filho de Ammiel, em Lo Debar”.
Monda néki a király: Hol van? És monda Siba a királynak: Ímé az Ammiel fiának, Mákirnak házában van Ló-Debárban.
5 Então o rei David enviou e o trouxe para fora da casa de Machir o filho de Ammiel, de Lo Debar.
Akkor elkülde Dávid király, és elhozatá őt a Mákirnak, az Ammiel fiának házából Ló-Debárból.
6 Mephibosheth, o filho de Jonathan, o filho de Saul, veio a David, caiu de cara e mostrou respeito. David disse: “Mephibosheth?”. Ele respondeu: “Eis o seu servo!”
És mikor megérkezett Dávidhoz Méfibóset, Jonathánnak a Saul fiának fia, arczczal leborula, és tisztességet tőn néki; és monda Dávid: Méfibóset! ki felele: Ímhol a te szolgád.
7 David disse-lhe: “Não tenha medo, pois certamente lhe mostrarei bondade por Jonathan, seu pai, e lhe restituirei toda a terra de Saul, seu pai”. Comereis pão à minha mesa continuamente”.
Monda néki Dávid: Ne félj; mert kétség nélkül irgalmasságot cselekeszem veled Jonathánért, a te atyádért; és visszaadom néked Saulnak, a te nagyatyádnak minden majorságát, és néked mindenkor asztalomnál lesz ételed.
8 Ele se curvou, e disse: “O que é seu criado, que você deveria olhar para um cão morto como eu”?
Akkor fejet hajta Méfibóset, és monda: Micsoda a te szolgád, hogy a holt ebre reá tekintettél, minemű én vagyok?
9 Então o rei chamou Ziba, servo de Saul, e disse-lhe: “Tudo o que pertencia a Saul e a toda a sua casa eu dei ao filho de seu senhor”.
Szólítá azután a király Sibát, Saulnak szolgáját, és monda néki: Valamije volt Saulnak és egész háznépének, mindazokat a te urad fiának adtam.
10 Até a terra para ele - você, seus filhos e seus servos. Traga a colheita, para que o filho de seu senhor possa ter pão para comer; mas Mephibosheth, o filho de seu senhor, sempre comerá pão à minha mesa”. Agora Ziba tinha quinze filhos e vinte criados.
A majorságnak azért te viseljed gondját, és a te fiaid és szolgáid, és beszolgáltassad, hogy legyen a te urad fiának kenyere, melylyel éljen. Méfibóset pedig, a te uradnak fia, az én asztalomnál eszik mindenkor. Vala pedig Sibának tizenöt fia és húsz szolgája.
11 Então Ziba disse ao rei: “De acordo com tudo o que meu senhor, o rei, comanda seu servo, assim fará seu servo”. Então Mephibosheth comeu na mesa do rei como um dos filhos do rei.
Felele Siba a királynak: Valamit az én uram, a király parancsol nékem, szolgájának, a képen cselekeszik a te szolgád. És Méfibóset az én asztalomnál eszik, mint a király fiainak egyike.
12 Mephibosheth tinha um filho jovem, cujo nome era Mica. Todos os que viviam na casa de Ziba eram servos de Mephibosheth.
Vala pedig Méfibósetnek egy fiacskája, kinek neve Mika vala; a Siba házában lakozók pedig mindnyájan Méfibóset szolgái valának.
13 Então Mephibosheth vivia em Jerusalém, pois ele comia continuamente na mesa do rei. Ele era coxo em ambos os pés.
Méfibóset tehát Jeruzsálemben lakozék, mert mindenkor a király asztalánál eszik vala; és ő mind a két lábára sánta vala.
