1 Tessalonicenses 2
1 Para vocês mesmos sabem, irmãos, nossa visita a vocês não foi em vão,
Magatok is tudjátok, atyámfiai, hogy nem hiába jártunk nálatok.
2 mas tendo sofrido antes e sido vergonhosamente tratados, como sabem, em Philippi, ousamos em nosso Deus contar-lhes a Boa Nova de Deus em muitos conflitos.
Noha előbb szenvedésben és bántalmazásban volt részünk Filippiben – amint azt ti is tudjátok –, Istentől bátorságot kaptunk, hogy közöttetek is hirdessük Isten evangéliumát sok tusakodás közben.
3 Pois nossa exortação não é de erro, nem de impureza, nem de engano.
Mert a mi igehirdetésünk nem megtévesztésből, sem tisztátalan szándékból, sem álnokságból ered,
4 Mas mesmo que tenhamos sido aprovados por Deus para receber a Boa Nova, assim falamos - não como homens agradáveis, mas Deus, que testa nossos corações.
hanem Isten méltatott minket arra, hogy ránk bízza az evangéliumot. Ezért nem úgy hirdetjük azt, hogy embereknek, hanem hogy Istennek tetszését keressük, aki megvizsgálja szívünket.
5 Pois não fomos encontrados em nenhum momento usando palavras de bajulação, como você sabe, nem um manto de cobiça (Deus é testemunha),
Hiszen tudjátok, soha nem lépünk fel sem hízelgő beszéddel, sem leplezett kapzsisággal. Isten erre a tanú!
6 nem buscando glória dos homens (nem de você nem de outros), quando poderíamos ter reivindicado autoridade como apóstolos de Cristo.
Emberektől való dicsőítést sem kerestünk, sem tőletek, sem másoktól.
7 Mas nós fomos gentis entre vocês, como uma mãe lactante cuida de seus próprios filhos.
Bár mint Krisztus apostolai érvényesíthettük volna tekintélyünket, mégis olyan szívélyesek voltunk köztetek, mint az anya, aki gyermekét dajkálja.
8 Mesmo assim, desejando carinhosamente por você, tivemos o prazer de lhe transmitir não somente a Boa Nova de Deus, mas também nossas próprias almas, porque você se tornou muito querido para nós.
Így megkedvelve titeket, készek voltunk közölni veletek nemcsak Isten evangéliumát, hanem a magunk lelkét is, annyira megszerettünk titeket.
9 Para vocês se lembram, irmãos, de nosso trabalho e trabalho; para trabalhar noite e dia, para não sobrecarregar nenhum de vocês, nós lhes pregamos a Boa Nova de Deus.
Emlékezhettek, atyámfiai, fáradozásunkra és vesződségünkre, mert éjjel-nappal munkálkodva hirdettük nektek Isten evangéliumát, hogy senkit meg ne terheljünk közületek.
10 Vós sois testemunhas com Deus de quão santos, justos e irrepreensíveis nos comportamos para com vocês que acreditam.
Tanúk vagytok rá és az Isten, hogy milyen szentül, igazán és feddhetetlenül éltünk közöttetek, akik hisztek.
11 Como vocês sabem, nós exortamos, confortamos e imploramos a cada um de vocês, como um pai faz com seus próprios filhos,
Azt is tudjátok, hogy mint az atya gyermekeit, úgy intettünk és buzdítottunk egyenként mindnyájatokat,
12 para que caminhem dignamente de Deus, que os chama para seu próprio Reino e glória.
és kérve kértünk, hogy Istenhez méltóan viseljétek magatokat, aki az ő országába és dicsőségébe hív titeket.
13 Por esta causa também agradecemos a Deus sem cessar que, quando você recebeu de nós a palavra de Deus, você a aceitou não como a palavra dos homens, mas como é na verdade, a palavra de Deus, que também funciona em você que acredita.
Ezért mi is szüntelenül hálát adunk Istennek, hogy ti befogadva Istennek általunk hirdetett beszédét, nem úgy fogadtátok, mint emberek beszédét, hanem mint Isten beszédét (hiszen valóban az!), amely munkálkodik is bennetek, akik hisztek.
14 Para vocês, irmãos, tornaram-se imitadores das assembléias de Deus que estão na Judéia em Cristo Jesus; pois vocês também sofreram as mesmas coisas de seus próprios compatriotas, assim como eles sofreram dos judeus
Mert ti, atyámfiai, követői lettetek az Isten gyülekezeteinek, amelyek Júdeában vannak a Krisztus Jézusban, mivel ti ugyanúgy szenvedtetek saját honfitársaitoktól, mint azok a zsidóktól,
15 que mataram tanto o Senhor Jesus quanto seus próprios profetas, e nos expulsaram, e não agradam a Deus, e são contrários a todos os homens,
akik megölték az Úr Jézust és saját prófétáikat is, és minket is üldöznek, és Istennek sem tetszenek, és minden ember ellenségei,
16 proibindo-nos de falar aos gentios para que eles possam ser salvos, para encher seus pecados sempre. Mas a ira chegou sobre eles até o extremo.
akik megtiltják nekünk, hogy a pogányoknak prédikáljunk, hogy üdvözüljenek. Így teszik teljessé mindenkor bűneiket, de végül utolérte őket Isten haragja.
17 Mas nós, irmãos, sendo enlutados por uma curta temporada na presença, não no coração, tentamos ainda mais ver seu rosto com grande desejo,
Mi pedig, testvéreim, miután elszakadtunk tőletek egy kevés időre – arcra, de nem szívre nézve –, annál buzgóbb vágyódással igyekeztünk arra, hogy szemtől szembe láthassunk titeket.
18 porque queríamos ir até você - eu, Paulo, uma e outra vez - mas Satanás nos impediu.
El is akartunk menni hozzátok, különösen én, Pál, egyszer is, kétszer is, de megakadályozott minket a sátán.
19 Para que nossa esperança, ou alegria, ou coroa de regozijo? Não é mesmo você, diante de nosso Senhor Jesus em sua vinda?
Mert kicsoda a mi reménységünk, örömünk és dicsekvésünk koronája, ha nem ti is, a mi Urunk Jézus Krisztus előtt az ő eljövetelekor?
20 Pois vós sois nossa glória e nossa alegria.
Bizony ti vagytok a mi dicsőségünk és örömünk.
