< Salmos 73 >
1 Salmo de Asafe: Sim, certamente Deus [é] bom para Israel, para os limpos de coração.
Zsoltár Ászáftól. Bizony, jóságos Izraélhez az Isten, a tisztult szívűekhez.
2 Eu porém, quase que meus pés se desviaram; quase nada [faltou] para meus passos escorregarem.
Én pedig, kevés híja elhajlottak lábaim, semmi híja megcsúsztak lépteim.
3 Porque eu tinha inveja dos arrogantes, quando via a prosperidade dos perversos.
Mert megirígyeltem a, kevélykedőket, midőn a gonoszok jólétét láttam.
4 Porque não há problemas para eles até sua morte, e o vigor deles continua firme.
Mert nincsenek kínjaik halálukig, hízott az erejük.
5 Não são tão oprimidos como o homem comum, nem são afligidos como os outros homens;
Halandónak szenvedésében nincsenek benne s emberekkel együtt nem sújtatnak.
6 Por isso eles são rodeados de arrogância como um colar; estão cobertos de violência como [se fosse] um vestido.
Azért nyakukat díszíti gőgösség, ruhaként borítja őket erőszak.
7 Seus olhos incham de gordura; são excessivos os desejos do coração deles.
Kidülledt kövérségtől szemük, túlcsapongtak szívük képzelődései.
8 Eles são escarnecedores e oprimem falando mal e falando arrogantemente.
Csúfolódnak és gonoszúl fosztogatásról beszélnek, szinte a magasból beszélnek:
9 Elevam suas bocas ao céu, e suas línguas andam na terra.
az egekbe helyezték szájukat, de nyelvük a földön jár.
10 Por isso seu povo volta para cá, e as águas lhes são espremidas por completo.
Azért erre felé tér az ő népe, s tele szürcsölik magukat vízzel;
11 E dizem: Como Deus saberia? Será que o Altíssimo tem conhecimento [disto]?
és mondják: Miként tudhatja Isten, s van-e tudás a legfelsőbben?
12 Eis que estes [são] perversos, sempre estão confortáveis e aumentam seus bens.
Íme, gonoszok ezek és mint örökkön gondtalanok gyarapítottak vagyont.
13 [Cheguei a pensar]: Certamente purifiquei meu coração e lavei minhas mãos na inocência inutilmente,
Bizony, hiába tisztítottam szivemet és mostam ártatlanságban kezeimet;
14 Porque sou afligido o dia todo, e castigado toda manhã.
de sújtva vagyok egész nap s reggelenként itt a fenyítésem.
15 Se eu tivesse dito [isto], eu falaria dessa maneira; eis que teria decepcionado a geração de teus filhos.
Ha mondanám, hadd beszélek olykép, íme gyermekeid nemzedékét elárulnám.
16 Quando tentei entender, isto me pareceu trabalhoso.
Gondolkodtam is, hogy megtudjam ezt, gyötrődés volt az szemeimben
17 Até que entrei nos santuários de Deus, [e] entendi o fim de tais pessoas.
míg be nem mentem Isten szentélyébe, s figyelhettem az ő végükre.
18 Certamente tu os fazes escorregarem, [e] os lança em assolações.
Bizony, sikamlós térre helyezted őket, ledöntöd őket romokká.
19 Como eles foram assolados tão repentinamente! Eles se acabaram, [e] se consumiram de medo.
Miként lettek pusztulássá egy pillanat alatt; eltüntek, végük lett a rémülettől.
20 Como o sonho depois de acordar, ó Senhor, quando tu acordares desprezarás a aparência deles;
Mint álmot ébredés után, Uram, fölserkenvén képüket megveted.
21 Porque meu coração tem se amargurado, e meus rins têm sentido dolorosas picadas.
Midőn elkeseredett szívem és töprenkedtem veséimben:
22 Então me comportei como tolo, e nada sabia; tornei-me como um animal para contigo.
oktalan voltam és tudásom nem volt, akár a barom voltam veled szemben.
23 Porém [agora estarei] continuamente contigo; tu tens segurado minha mão direita.
De én mindig veled vagyok, megragadod jobb kezemet;
24 Tu me guiarás com teu conselho, e depois me receberás [em] glória.
tanácsoddal vezetsz engem, és aztán dicsőséggel magadhoz veszel engem.
25 A quem tenho no céu [além de ti]? E [quando estou] contigo, nada há na terra que eu deseje.
Kim van nekem az egekben? S melletted mit sem kivánok a földön.
26 Minha carne e meu coração desfalecem; [porém] Deus [será] a rocha do meu coração e minha porção para sempre.
Elfogyott bár húsom és szivem – szívem sziklája és osztályrészem az Isten örökké.
27 Porque eis que os que ficaram longe de ti perecerão; tu destróis todo infiel a ti.
Mert íme a tőled eltávolodók elvesznek, megsemmisítesz mindenkit, ki elparáználkodik tőled.
28 Mas [quanto] a mim, bom me é me aproximar de Deus; ponho minha confiança no Senhor DEUS, para que eu conte todas as tuas obras.
Én pedig – Isten közelsége jó nekem; az Úrba, az Örökkévalóba helyeztem bizalmamat, hogy elbeszéljem mind a te műveidet.