Salmos 60

1 Salmo “Mictão” de Davi, de ensinamento, para o regente, conforme “Susanedute”, quando lutou contra os de Arã-Naraim e Arã-Zobá, e Joabe voltou vitorioso, tendo ferido no Vale do Sal a doze mil dos de Edom: Deus, tu nos rejeitaste, e nos quebraste; tu te encheste de ira. [Por favor], restaura-nos!

Az éneklőmesternek a susanheduthra, Dávidnak tanító miktámja; Mikor harczolt a mesopotámiai szirusokkal és a czóbai szirusokkal; és visszafordult Joáb és megverte az Edomitákat a Sóvölgyben, tizenkétezeret. Isten, elvetettél minket, elszélesztettél minket; megharagudtál, hozz vissza minket!

2 Tu fizeste a terra tremer, [e] a abriste; cura suas rachaduras, porque ela está abalada.

Megrendítetted ez országot, ketté szakasztottad; építsd meg romlásait, mert megindult.

3 Mostraste ao teu povo coisas duras; nos fizeste beber vinho perturbador.

A te népeddel nehéz dolgokat láttattál: bódító borral itattál minket.

4 Deste uma bandeira aos que te temem, para se refugiarem dos tiros de arco. (Selá)

Adtál a téged félőknek zászlót, melyet felemeljenek az igazságért. (Szela)

5 Para que os teus amados sejam livrados; salva-nos com tua mão direita, e responde-nos.

Hogy megszabaduljanak a te kedveltjeid: segíts jobboddal és hallgass meg minket!

6 Deus falou em seu santuário: Eu me alegrarei; repartirei a Siquém e medirei o vale de Sucote.

Az ő szent helyén mondotta Isten: Örvendezek, kiosztom Sikemet és kimérem a Szukkót völgyét:

7 Meu [é] Gileade, e meu [é] Manassés; e Efraim [é] a força de minha cabeça; Judá [é] meu legislador.

Enyim Gileád és enyim Manasse, Efraim az én fejemnek oltalma: Júda az én törvény-rendelőm.

8 Moabe [é] minha bacia de lavar; sobre Edom lançarei minha sandália; gritarei de alegria sobre a Filístia.

Moáb az én mosdómedenczém, Edomra vetem az én sarumat; te Filisztea nékem örülj!

9 Quem me levará a uma cidade fortificada? Quem me guiará até Edom?

Kicsoda vezet engem az erős városba? Kicsoda kisért el Edomig engem?

10 Não serás tu, ó Deus, que tinha nos rejeitado? Não saías tu, ó Deus, com nossos exércitos?

Nem te-é, oh Isten, a ki megvetettél minket, s nem vonultál ki, oh Isten, a mi seregeinkkel?

11 Dá-nos socorro para a angústia; porque a salvação de [origem] humana é inútil.

Segíts ki minket a nyomorúságból, mert emberi segítség hiábavaló.

12 Com Deus faremos coisas grandiosas; e ele atropelará nossos adversários.

Istennel győzedelmet nyerünk, s ő tapodja el ellenségeinket.