Salmos 39
1 Salmo de Davi, para o regente, conforme “Jedutum”: Eu dizia: Vigiarei os meus caminhos, para eu não pecar com minha língua; vigiarei minha boca com freio, enquanto o perverso ainda estiver em frente a mim.
Az éneklőmesternek Jeduthunnak, Dávid zsoltára. Mondám: nosza vigyázok útaimra, hogy ne vétkezzem nyelvemmel; megzabolázom szájamat, a míg előttem van a hitetlen.
2 Eu fiquei calado, nada falei de bom; e minha dor se agravou.
Elnémultam, vesztegléssel hallgattam a jóról, de fájdalmam felzaklatódott.
3 Meu coração se esquentou dentro de mim, fogo se acendeu em minha meditação; [então] eu disse com minha língua:
Fölhevült bennem az én szívem, gondolatomban tűz gerjede fel, így szólék azért az én nyelvemmel:
4 Conta-me, SENHOR, o meu fim, e a duração dos meus dias, para que eu saiba como eu sou frágil.
Jelentsd meg Uram az én végemet és napjaim mértékét, mennyi az? Hadd tudjam, hogy milyen múlandó vagyok.
5 Eis que a palmos tu ordenaste os meus dias, e o tempo de minha vida [é] como nada diante de ti; pois todo homem que existe [é] um nada. (Selá)
Ímé tenyérnyivé tetted napjaimat, és az én életem te előtted, mint a semmi. Bizony merő hiábavalóság minden ember, akárhogyan áll is! (Szela)
6 Certamente o homem anda pela aparência, certamente se inquietam em vão; ajuntam [bens], e não sabem que [os] levará.
Bizony árnyékként jár az ember; bizony csak hiába szorgalmatoskodik; rakásra gyűjt, de nem tudja, ki takarítja be azokat!
7 E agora, SENHOR, o que eu espero? Minha esperança [está] em ti.
Most azért, mit reméljek, oh Uram?! Te benned van bizodalmam.
8 Livra-me de todas as minhas transgressões; não me ponhas como humilhado pelo tolo.
Ments ki engem minden álnokságomból; ne tégy engem bolondok csúfjává!
9 Eu estou calado, não abrirei a minha boca, porque tu fizeste [assim].
Megnémultam, nem nyitom fel szájamat, mert te cselekedted.
10 Tira teu tormento de sobre mim; estou consumido pelo golpe de tua mão.
Vedd le rólam a te ostorodat; kezed fenyítéke miatt elenyészem én.
11 Ao castigares alguém com repreensões pela maldade, logo tu desfaz o que lhe agrada como traça; certamente todo homem é um nada. (Selá)
Mikor a bűn miatt büntetéssel fenyítesz valakit, elemészted, mint moly, az ő szépségét. Bizony merő hiábavalóság minden ember. (Szela)
12 Ouve a minha oração, SENHOR; e dá ouvidos ao meu clamor; não te cales de minhas lágrimas, porque eu sou [como] um peregrino para contigo; estrangeiro, como todos os meus pais.
Halld meg Uram az én könyörgésemet, figyelmezzél kiáltásomra, könyhullatásomra ne vesztegelj; mert én jövevény vagyok te nálad, zsellér, mint minden én ősöm.
13 Não prestes atenção em mim [em tua ira], antes que eu vá, e pereça.
Ne nézz reám, hadd enyhüljek meg, mielőtt elmegyek és nem leszek többé!
