Salmos 39
1 Salmo de Davi, para o regente, conforme “Jedutum”: Eu dizia: Vigiarei os meus caminhos, para eu não pecar com minha língua; vigiarei minha boca com freio, enquanto o perverso ainda estiver em frente a mim.
A karmesternek, Jedútúnnak. Zsoltár Dávidtól. Azt mondtam: Hadd őrzöm meg útjaimat, hogy ne vétkezzem nyelvemmel; hadd őrzöm meg szájamnak zaboláját, a meddig a gonosz előttem van!
2 Eu fiquei calado, nada falei de bom; e minha dor se agravou.
Elnémultam csendességgel, hallgattam a jónak híján és fájdalmam megza-varodott;
3 Meu coração se esquentou dentro de mim, fogo se acendeu em minha meditação; [então] eu disse com minha língua:
hevűlt a szívem belsőmben, tűnődésemben tűz égett, kimondtam nyelvemmel:
4 Conta-me, SENHOR, o meu fim, e a duração dos meus dias, para que eu saiba como eu sou frágil.
Tudasd velem, Örökkévaló, végemet, és napjaim mértékét, mennyi az! Hadd tudjam, mi mulandó vagyok.
5 Eis que a palmos tu ordenaste os meus dias, e o tempo de minha vida [é] como nada diante de ti; pois todo homem que existe [é] um nada. (Selá)
Íme, arasznyira szabtad napjaimat, s földi létem olyan előtted, mint a semmi. Bizony, csupán lehelet minden ember, ki fennáll. Széla.
6 Certamente o homem anda pela aparência, certamente se inquietam em vão; ajuntam [bens], e não sabem que [os] levará.
Bizony, mint árnykép jár-kél a férfi, bizony, hiábavalóságért zajonganak, fölhalmoz s nem tudja, ki gyűjti be.
7 E agora, SENHOR, o que eu espero? Minha esperança [está] em ti.
Most pedig mit remélek, Örökkévaló, várakozásom te benned van!
8 Livra-me de todas as minhas transgressões; não me ponhas como humilhado pelo tolo.
Mind a bűneimtől ments meg engem, aljasnak gyalázatává ne tégy!
9 Eu estou calado, não abrirei a minha boca, porque tu fizeste [assim].
Elnémultam, nem nyitom meg számat, mert te eselekedted.
10 Tira teu tormento de sobre mim; estou consumido pelo golpe de tua mão.
Vedd le rólam csapásodat, kezed támadásától elfogytam én!
11 Ao castigares alguém com repreensões pela maldade, logo tu desfaz o que lhe agrada como traça; certamente todo homem é um nada. (Selá)
Büntetésekkel bűnért fenyítotted a férfit, szétfolyattad, mint a moly, gyönyörűségét: bizony, lehelet minden ember! Széla.
12 Ouve a minha oração, SENHOR; e dá ouvidos ao meu clamor; não te cales de minhas lágrimas, porque eu sou [como] um peregrino para contigo; estrangeiro, como todos os meus pais.
Halljad meg imámat, Örökkévaló, fohászkodásomra figyelj, könnyemre ne hallgass; mert jövevény vagyok nálad, zsellér, mint őseim mind.
13 Não prestes atenção em mim [em tua ira], antes que eu vá, e pereça.
Tekints el tőlem, hogy erősödhessem, mielőtt elmegyek és nem vagyok.
