Salmos 104
1 Louva, minha alma, ao SENHOR; ó SENHOR meu Deus, tu és grandioso; de majestade e de glória estás vestido.
Áldjad én lelkem az Urat! Uram én Istenem, nagy vagy te igen, ékességet és fenséget öltöztél magadra!
2 Tu estás coberto de luz, como que uma roupa; estendes os céus como cortinas.
A ki körülvette magát világossággal, mint egy öltözettel, és kiterjesztette az egeket, mint egy kárpitot;
3 Ele, que fixou seus cômodos sobre as águas; que faz das nuvens sua carruagem; que se move sobre as asas do vento.
A ki vizeken építi fel az ő palotáját, a felhőket rendeli az ő szekerévé, jár a szeleknek szárnyain;
4 Que faz de seus anjos ventos, e de seus servos fogo flamejante.
A ki a szeleket teszi követeivé, a lángoló tüzet szolgáivá.
5 Ele fundou a terra sobre suas bases; ela jamais se abalará.
Ő fundálta a földet az ő oszlopain, nem mozdul az meg soha örökké.
6 Com o abismo, como um vestido, tu a cobriste; sobre os montes estavam as águas.
Vízáradattal, mint egy ruhával borítottad be azt, a hegyek felett is vizek állottak vala.
7 Elas fugiram de tua repreensão; pela voz de teu trovão elas se recolheram apressadamente.
Egy kiáltásodtól eloszlának, és mennydörgésednek szavától szétriadának.
8 Os montes subiram [e] os vales desceram ao lugar que tu lhes tinha fundado.
Hegyek emelkedének fel és völgyek szállának alá arra a helyre, a melyet fundáltál nékik.
9 Tu [lhes] puseste um limite, que não ultrapassarão; não voltarão mais a cobrir a terra.
Határt vetettél, a melyet át nem hágnak, nem térnek vissza a földnek elborítására.
10 Ele envia fontes aos vales, para que corram por entre os montes.
A ki elbocsátja a forrásokat a völgyekbe, hogy folydogáljanak a hegyek között;
11 Elas dão de beber a todos os animais do campo; os asnos selvagens matam a sede [com elas].
Megitassák a mezőnek minden állatát; a vadszamarak is megoltsák szomjúságukat.
12 Junto a elas habitam as aves dos céus, que dão [sua] voz dentre os ramos.
Mellettök lakoznak az égnek madarai, az ágak közül hangicsálnak.
13 Ele rega os montes desde seus cômodos; a terra se farta do fruto de tuas obras.
A ki megöntözi a hegyeket az ő palotájából; a te munkáidnak gyümölcséből megelégíttetik a föld.
14 Ele faz brotar a erva para os animais, e as plantas para o trabalho do homem, fazendo da terra produzir o pão,
A ki füvet sarjaszt a barmoknak és növényeket az embereknek hasznára, hogy eledelt vegyenek a földből,
15 E o vinho, que alegra o coração do homem, [e] faz o rosto brilhar o rosto com o azeite; com o pão, que fortalece o coração do homem.
És bort, a mely megvidámítja a halandónak szívét, fényesebbé teszi az orczát az olajnál; és kenyeret, a mely megerősíti a halandónak szívét.
16 As árvores do SENHOR são fartamente [nutridas], os cedros do Líbano, que ele plantou.
Megelégíttetnek az Úrnak fái, a Libánonnak czédrusai, a melyeket plántált;
17 Onde as aves fazem ninhos, e os pinheiros são as casas para as cegonhas.
A melyeken madarak fészkelnek: az eszterág, a melynek a cziprusok a háza.
18 Os altos montes são para as cabras selvagens; as rochas, refúgio para os coelhos.
A magas hegyek a vadkecskéknek, a sziklák hörcsögöknek menedéke.
19 Ele fez a lua para [marcar] os tempos, e o sol sobre seu poente.
Teremtett holdat ünnepeknek mutatására; a napot, a mely lenyugovását tudja.
20 Ele dá ordens à escuridão, e faz haver noite, quando saem todos os animais do mato.
Szerzett setétséget, hogy éjszaka legyen, a melyben szétjárjanak a mezőnek összes vadai;
21 Os filhos dos leões, rugindo pela presa, e para buscar de Deus sua comida.
Az oroszlánkölykök, a melyek ordítanak a prédáért, sürgetvén Istentől eledelöket.
22 Quando o sol volta a brilhar, [logo] se recolhem, e vão se deitar em suas tocas.
Ha felkél a nap, elrejtőznek és hajlékaikban heverésznek;
23 Então o homem sai para seu trabalho e sua obra até o entardecer.
Az ember munkájára megy ki, és az ő dolgára mind estvéig.
24 Como são muitas as suas obras, SENHOR! Tu fizeste todas com sabedoria; a terra está cheia de teus bens.
Mily számtalanok a te műveid, Uram! Mindazokat bölcsen alkottad meg, és betelt a föld a te gazdagságoddal.
25 Este grande e vasto mar, nele há inúmeros seres, animais pequenos e grandes.
Ez a nagy és széles tenger! Itt vannak benne a megszámlálhatatlan csúszók; apró állatok nagyokkal együtt.
26 Por ali andam os navios e o Leviatã que formastes, para que te alegrasses nele.
Amott gályák járnak s czethal, a melyet azért formáltál, hogy játszadozzék benne.
27 Todos eles aguardam por ti, que [lhes] dês seu alimento a seu tempo [devido].
Mindazok te reád néznek, hogy megadjad eledelüket alkalmas időben.
28 O que tu dás, eles recolhem; tu abres tua mão, [e] eles se fartam de coisas boas.
Adsz nékik és ők takarnak; megnyitod kezedet, és megtelnek a te jóvoltoddal.
29 [Quando] tu escondes teu rosto, eles ficam perturbados; [quando] tu tiras o fôlego deles, [logo] eles morrem, e voltam ao seu pó.
Elfordítod orczádat, megháborodnak; elveszed a lelköket, kimulnak és porrá lesznek újra.
30 Tu envias o teu fôlego, e logo são criados; e [assim] tu renovas a face da terra.
Kibocsátod a te lelkedet, megújulnak, és újjá teszed a földnek színét.
31 A glória do SENHOR será para sempre; alegre-se o SENHOR em suas obras.
Legyen az Úrnak dicsőség örökké; örvendezzen az Úr az ő teremtményeiben;
32 [Quando] ele olha para a terra, [logo] ela treme; [quando] ele toca nos montes, eles soltam fumaça.
A ki, ha rátekint e földre, megrendül az; megilleti a hegyeket, és füstölögnek azok.
33 Cantarei ao SENHOR em [toda] a minha vida; tocarei música ao meu Deus enquanto eu existir.
Éneklek az Úrnak egész életemben; zengedezek az én Istenemnek, a míg vagyok!
34 Meus pensamentos lhe serão agradáveis; eu me alegrarei no SENHOR.
Legyen kedves néki az én rebegésem; örvendezem én az Úrban;
35 Os pecadores serão consumidos da terra, e os maus não existirão mais. Bendizei, ó minha alma, ao SENHOR! Aleluia!
Veszszenek el a bűnösök a földről, és a hitetlenek ne legyenek többé! Áldjad én lelkem az Urat; dicsérjétek az Urat!
