Salmos 102
1 Oração do aflito, quando ele se viu desfalecido, e derramou sua súplica diante do SENHOR: Ó SENHOR, ouve minha oração; e que meu clamor chegue a ti.
A nyomorultnak imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé. Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád!
2 Não escondas de mim o teu rosto no dia da minha angústia; inclina a mim teu ouvidos; no dia em que eu clamar, apressa-te para me responder.
Ne rejtsd el a te orczádat tőlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!
3 Porque os meus dias têm se desfeito como fumaça; e meus ossos se têm se queimado como [n] um forno.
Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tűzhely, üszkösök.
4 Meu coração, tal como a erva, está tão ferido e seco, que me esqueci de comer meu pão.
Letaroltatott és megszáradt, mint a fű az én szívem; még kenyerem megevéséről is elfelejtkezem.
5 Por causa da voz do meu gemido, meus ossos têm se grudado à minha carne.
Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt.
6 Estou semelhante a uma ave no deserto, estou como uma coruja num lugar desabitado.
Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon.
7 Fico alerta e estou como um pardal solitário sobre o telhado.
Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetőn.
8 Os meus inimigos me insultam o dia todo; os que me odeiam juram [maldições] contra mim.
Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám.
9 Porque estou comendo cinza como [se fosse] pão, e misturo minha bebida com lágrimas,
Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könyekkel vegyítem,
10 Por causa de tua irritação e tua ira; porque tu me levantaste e me derrubaste.
A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem.
11 Meus dias [têm sido] como a sombra, que declina; e eu estou secando como a erva.
Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fű, megszáradtam.
12 Porém tu, SENHOR, permaneces para sempre; e tua lembrança [continua] geração após geração.
De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségről nemzetségre áll.
13 Tu te levantarás, e terás piedade de Sião; porque chegou o tempo determinado para se apiedar dela.
Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idő.
14 Pois os teus servos se agradam de suas pedras, e sentem compaixão do pó de suas [ruínas].
Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik.
15 Então as nações temerão o nome do SENHOR; e todos os reis da terra [temerão] a tua glória;
És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsőségedet;
16 Quando o SENHOR edificar a Sião, [e] aparecer em sua glória;
Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az ő dicsőségében.
17 E der atenção à oração do desamparado, e não desprezar sua oração.
Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta.
18 Isto será escrito para a geração futura; e o povo que for criado louvará ao SENHOR;
Irattassék meg ez a következő nemzedéknek, és a teremtendő nép dicsérni fogja az Urat.
19 Porque ele olhará desde o alto de seu santuário; o SENHOR olhará desde os céus para a terra,
Mert alátekintett az ő szentségének magaslatáról; a mennyekből a földre nézett le az Úr.
20 Para ouvir o gemido dos prisioneiros; para soltar aos sentenciados à morte.
Hogy meghallja a fogolynak nyögését, és hogy feloldozza a halálnak fiait.
21 Para eles anunciarem o nome do SENHOR em Sião, e seu louvor em Jerusalém.
Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az ő dicséretét Jeruzsálemben.
22 Quando os povos se reunirem, e os reinos, para servirem ao SENHOR.
Mikor egybegyűlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.
23 Ele abateu minha força no caminho; abreviou os meus dias.
Megsanyargatta az én erőmet ez útban, megrövidítette napjaimat.
24 Eu dizia: Meu Deus, não me leves no meio dos meus dias; teus anos são [eternos], geração após geração.
Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig tartanak.
25 Desde muito antes fundaste a terra; e os céus são obra de tuas mãos.
Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája.
26 Eles se destruirão, porém tu permanecerás; e todos eles como vestimentas se envelhecerão; como roupas tu os mudarás, e serão mudados.
Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak.
27 Porém tu és o mesmo; e teus anos nunca se acabarão.
De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak.
28 Os filhos de teus servos habitarão [seguros], e a semente deles será firmada perante ti.
A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az ő magvok erősen megáll előtted.
