Provérbios 5
1 Filho meu, presta atenção à minha sabedoria, inclina teus ouvidos ao meu entendimento.
Fiam! az én bölcseségemre figyelmezz, az én értelmemre hajtsd a te füledet,
2 Para que guardes o bom-senso; e teus lábios conservem o conhecimento.
Hogy megtartsd a meggondolást, és a tudományt a te ajakid megőrizzék.
3 Porque os lábios da mulher pervertida gotejam mel; e sua boca é mais suave que o azeite.
Mert színmézet csepeg az idegen asszony ajka, és símább az olajnál az ő ínye.
4 Porém seu fim é mais amargo que o absinto; é afiado como a espada de dois fios.
De annak vége keserű, mint az üröm, éles, mint a kétélű tőr.
Az ő lábai a halálra mennek, az ő léptei a sírba törekszenek. (Sheol h7585)
6 Para que não ponderes a vereda da vida, os percursos delas são errantes, e tu não os conhecerás.
Az életnek útát hogy ne követhesse, ösvényei változókká lettek, a nélkül, hogy ő eszébe venné.
7 E agora, filhos, escutai-me; e não vos desvieis das palavras de minha boca.
Most azért, fiaim, hallgassatok engem, és ne távozzatok el számnak beszéditől!
8 Mantenha teu caminho longe dela; e não te aproximes da porta da casa dela.
Távoztasd el attól útadat, és ne közelgess házának ajtajához,
9 Para que não dês tua honra a outros, nem teus anos [de vida] aos cruéis.
Hogy másoknak ne add a te ékességedet, és esztendeidet a kegyetlennek;
10 Para que estranhos não se fartem de teu poder, e teus trabalhos [não sejam] aproveitados em casa alheia;
Hogy ne az idegenek teljenek be a te marháiddal, és a te keresményed más házába ne jusson.
11 E gemas em teu fim, quando tua carne e teu corpo estiverem consumidos.
Hogy nyögnöd kelljen életed végén, a mikor megemésztetik a te húsod és a te tested,
12 E digas: Como eu odiei a correção, e meu coração desprezou a repreensão?
És azt kelljen mondanod: miképen gyűlöltem az erkölcsi tanítást, és a fenyítéket útálta az én elmém,
13 E não escutei a voz de meus ensinadores, nem ouvi a meus mestres.
És nem hallgattam az én vezetőim szavát, és az én tanítóimhoz nem hajtottam fülemet!
14 Quase me achei em todo mal, no meio da congregação e do ajuntamento.
Kevés híja volt, hogy minden gonoszságba nem merültem a gyülekezetnek és községnek közepette!
15 Bebe água de tua [própria] cisterna, e das correntes de teu [próprio] poço.
Igyál vizet a te kútadból, és a te forrásod közepiből folyóvizet.
16 Derramar-se-iam por fora tuas fontes, [e] pelas ruas os ribeiros de águas?
Kifolyjanak-é a te forrásid, az utczákra a te vized folyásai?
17 Sejam somente para ti, e não para os estranhos contigo.
Egyedül tied legyenek, és nem az idegenekéi veled.
18 Seja bendito o teu manancial, e alegra-te com a mulher de tua juventude.
Legyen a te forrásod áldott, és örvendezz a te ifjúságod feleségének.
19 [Seja ela] uma cerva amorosa e gazela graciosa; que os seios dela te fartem em todo tempo; e anda pelo caminho do amor dela continuamente.
A szerelmes szarvas, és kedves zerge; az ő emlői elégítsenek meg téged minden időben, az ő szerelmében gyönyörködjél szüntelen.
20 E por que tu, filho meu, andarias perdido pela estranha, e abraçarias o peito da [mulher] alheia?
És miért bujdosnál, fiam, az idegen után, és ölelnéd keblét az idegennek?
21 Pois os caminhos do homem estão perante os olhos do SENHOR; e ele pondera todos os seus percursos.
Mert az Úrnak szemei előtt vannak mindenkinek útai, és minden ösvényeit ő rendeli.
22 O perverso será preso pelas suas [próprias] perversidades; e será detido pelas cordas de seu [próprio] pecado.
A maga álnokságai fogják meg az istentelent, és a saját bűnének köteleivel kötöztetik meg.
23 Ele morrerá pela falta de correção; e andará sem rumo pela grandeza de sua loucura.
Ő meghal fenyíték híján, és bolondságának sokasága miatt támolyog.
