Jonas 2
1 E Jonas orou ao SENHOR seu Deus, desde as entranhas do peixe,
És könyörge Jónás az Úrnak, az ő Istenének a halnak gyomrából.
2 E disse: Clamei da minha angústia ao SENHOR, e ele me respondeu; do ventre do Xeol gritei, [e] tu ouviste minha voz. (Sheol h7585)
És mondá: Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték és meghallgata engem; a Seol torkából sikolték és meghallád az én szómat. (Sheol h7585)
3 Pois tu me lançaste no profundo, no meio dos mares, e a correnteza me cercou; todas as tuas ondas e tuas vagas passaram sobre mim.
Mert mélységbe vetettél engem, tenger közepébe, és körülfogott engem a víz; örvényeid és habjaid mind átmentek rajtam!
4 E eu disse: Lançado estou de diante de teus olhos; porém voltarei a ver o teu santo templo.
És én mondám: Elvettettem a te szemeid elől; vajha láthatnám még szentséged templomát!
5 As águas me cercaram até a alma, o abismo me rodeou; as algas se enrolaram à minha cabeça.
Körülvettek engem a vizek lelkemig, mély ár kerített be engem, hinár szövődött fejemre.
6 Desci aos fundamentos dos montes; a terra trancou suas fechaduras a mim para sempre; porém tu tiraste minha vida da destruição, ó SENHOR meu Deus.
A hegyek alapjáig sülyedtem alá; bezáródtak a föld závárjai felettem örökre! Mindazáltal kiemelted éltemet a mulásból, oh Uram, Istenem!
7 Quando minha alma desfalecia em mim, eu me lembrei do SENHOR; e minha oração chegou a ti em teu santo templo.
Mikor elcsüggedt bennem az én lelkem, megemlékeztem az Úrról, és bejutott az én könyörgésem te hozzád, a te szentséged templomába.
8 Os que dão atenção a coisas inúteis e ilusórias abandonam sua própria misericórdia.
A kik hiú bálványokra ügyelnek, elhagyják boldogságukat;
9 Mas eu porém sacrificarei a ti com voz de gratidão; pagarei o que prometi. A salvação [vem] do SENHOR.
De én hálaadó szóval áldozom néked; megadom, a mit fogadtam. Az Úré a szabadítás.
10 E o SENHOR falou ao peixe, e este vomitou a Jonas em terra firme.
És szóla az Úr a halnak, és kiveté Jónást a szárazra.
