Jó 4
1 Então Elifaz o temanita respondeu, dizendo:
És felele a témáni Elifáz, és monda:
2 Se tentarmos falar contigo, ficarás incomodado? Mas quem poderia deter as palavras?
Ha szólni próbálunk hozzád, zokon veszed-é? De hát ki bírná türtőztetni magát a beszédben?
3 Eis que tu ensinavas a muitos, e fortalecias as mãos fracas;
Ímé sokakat oktattál, és a megfáradott kezeket megerősítetted;
4 Tuas palavras levantavam aos que tropeçavam, e fortificavas os joelhos que desfaleciam.
A tántorgót a te beszédeid fentartották, és a reszkető térdeket megerősítetted;
5 Mas agora [isso] que aconteceu contigo, tu te cansas; e quando [isso] te tocou, te perturbas.
Most, hogy rád jött a sor, zokon veszed; hogy téged ért a baj, elrettensz!
6 Por acaso não era o teu temor [a Deus] a tua confiança, e a integridade dos teus caminhos tua esperança?
Nem bizodalmad-é a te istenfélelmed, s nem reménységed-é utaidnak becsületessége?
7 Lembra-te agora, qual foi o inocente que pereceu? E onde os corretos foram destruídos?
Emlékezzél, kérlek, ki az, a ki elveszett ártatlanul, és hol töröltettek el az igazak?
8 Como eu tenho visto, os que lavram injustiça e semeiam opressão colhem o mesmo.
A mint én láttam, a kik hamisságot szántanak és gonoszságot vetnek, ugyanazt aratnak.
9 Com o sopro de Deus eles perecem, e pelo vento de sua ira são consumidos.
Az Istennek lehelletétől elvesznek, az ő haragjának szelétől elpusztulnak.
10 O rugido do leão, a voz do leão feroz, e os dentes dos leões jovens são quebrantados.
Az oroszlán ordítása, a sakál üvöltése, és az oroszlán-kölykök fogai megsemmisülnek.
11 O leão velho perece por falta de presa, e os filhotes da leoa se dispersam.
Az agg oroszlán elvész, ha nincs martaléka, a nőstény oroszlán kölykei elszélednek.
12 Uma palavra me foi dita em segredo, e meu ouvidos escutaram um sussurro dela.
Szó lopódzék hozzám, s valami nesz üté meg abból fülemet.
13 Em imaginações de visões noturnas, quando o sono profundo cai sobre os homens,
Éjjeli látásokon való töprengések között, mikor mély álom fogja el az embereket.
14 Espanto e tremor vieram sobre mim, que espantou todos os meus ossos.
Félelem szálla rám, és rettegés, s megreszketteté minden csontomat.
15 Então um vento passou por diante de mim, que fez arrepiar os pelos de minha carne.
Valami szellem suhant el előttem, s testemnek szőre felborzolódék.
16 Ele parou, mas não reconheci sua feição; uma figura estava diante de meus olhos, e ouvi uma voz quieta, [que dizia]:
Megálla, de ábrázatját föl nem ismerém, egy alak vala szemeim előtt, mély csend, és ilyen szót hallék:
17 Seria o ser humano mais justo que Deus? Seria o homem mais puro que seu Criador?
Vajjon a halandó igaz-é Istennél: az ő teremtője előtt tiszta-é az ember?
18 Visto que ele não confia em seus servos, e considera seus anjos como loucos,
Ímé az ő szolgáiban sem bízhatik és az ő angyalaiban is talál hibát:
19 Quanto mais naqueles que habitam em casas de lodo, cujo fundamento está no pó, e são esmagáveis como a traça!
Mennyivel inkább a sárházak lakosaiban, a kiknek fundamentumok a porban van, és könnyebben szétnyomhatók a molynál?!
20 Desde a manhã até a tarde são despedaçados, e perecem sempre, sem que ninguém perceba.
Reggeltől estig gyötrődnek, s a nélkül, hogy észrevennék, elvesznek örökre.
21 Por acaso sua excelência não se perde com eles mesmos? Eles morrem sem sabedoria.
Ha kiszakíttatik belőlök sátoruk kötele, nem halnak-é meg, és pedig bölcsesség nélkül?
