Jó 4
1 Então Elifaz o temanita respondeu, dizendo:
Felelt a Témánbeli Elífáz és mondta:
2 Se tentarmos falar contigo, ficarás incomodado? Mas quem poderia deter as palavras?
ajjon ha szólni próbálnánk hozzád, terhedre volna-e; de visszatartani a szavakat ki bírja?
3 Eis que tu ensinavas a muitos, e fortalecias as mãos fracas;
Íme, oktattál sokakat, és lankadt kezeket megerősítettél;
4 Tuas palavras levantavam aos que tropeçavam, e fortificavas os joelhos que desfaleciam.
a megbotlót fönntartották szavaid és görnyedező térdeket megszilárdítottál.
5 Mas agora [isso] que aconteceu contigo, tu te cansas; e quando [isso] te tocou, te perturbas.
Most hogy reád jött, terhedre van, hozzád ér, és megrémültél?
6 Por acaso não era o teu temor [a Deus] a tua confiança, e a integridade dos teus caminhos tua esperança?
Nemde istenfélelmed a te bizodalmad, reményed pedig útjaid gáncstalansága!
7 Lembra-te agora, qual foi o inocente que pereceu? E onde os corretos foram destruídos?
Gondolj csak rá: ki az, ki ártatlanul veszett el, és hol semmisültek meg egyenesek?
8 Como eu tenho visto, os que lavram injustiça e semeiam opressão colhem o mesmo.
A mint én láttam: kik jogtalanságot szántottak és bajt vetettek, azt aratják is;
9 Com o sopro de Deus eles perecem, e pelo vento de sua ira são consumidos.
Isten leheletétől elvesztek, s haragja fuvallatától elenyésznek.
10 O rugido do leão, a voz do leão feroz, e os dentes dos leões jovens são quebrantados.
Oroszlán ordítása, vadállat üvöltése és az oroszlánkölykök fogai kitörettek.
11 O leão velho perece por falta de presa, e os filhotes da leoa se dispersam.
Oroszlán elvész ragadmány híján, s a nőstényoroszlán fiai szertezüllenek.
12 Uma palavra me foi dita em segredo, e meu ouvidos escutaram um sussurro dela.
De én hozzám egy ige lopódzott, és neszt fogott fel fülem belőle.
13 Em imaginações de visões noturnas, quando o sono profundo cai sobre os homens,
Képzetek közt az éj látományaitól, mikor mély álom esik az emberekre:
14 Espanto e tremor vieram sobre mim, que espantou todos os meus ossos.
rettegés lepett meg és remegés, és összes csontjaimat megrettentette.
15 Então um vento passou por diante de mim, que fez arrepiar os pelos de minha carne.
S egy szellem suhant el arczom mellett, borzadott testemnek hajaszála.
16 Ele parou, mas não reconheci sua feição; uma figura estava diante de meus olhos, e ouvi uma voz quieta, [que dizia]:
Ott áll, de nem ismerem meg ábrázatát, egy alak van szemeim előtt; suttogást meg hangot hallok:
17 Seria o ser humano mais justo que Deus? Seria o homem mais puro que seu Criador?
Igaznak bizonyul-e halandó az Isten előtt, vagy alkotója előtt tisztának-e a férfi?
18 Visto que ele não confia em seus servos, e considera seus anjos como loucos,
Lám, szolgáiban nem hisz és angyalaira vet gáncsot;
19 Quanto mais naqueles que habitam em casas de lodo, cujo fundamento está no pó, e são esmagáveis como a traça!
hát még kik agyagházakban laknak, a kiknek a porban van alapjuk, összezúzzák őket hamarább molynál.
20 Desde a manhã até a tarde são despedaçados, e perecem sempre, sem que ninguém perceba.
Reggeltől estig összetöretnek, észrevétlenül elvesznek örökre.
21 Por acaso sua excelência não se perde com eles mesmos? Eles morrem sem sabedoria.
Nemde megszakad bennök kötelük, meghalnak, de nem bölcsességben!
