Jó 39
1 Sabes tu o tempo em que as cabras montesas dão filhotes? Ou observaste tu as cervas quando em trabalho de parto?
Tudod-é a kőszáli zergék ellésének idejét; megvigyáztad-é a szarvasok fajzását?
2 Contaste os meses que elas cumprem, e sabes o tempo de seu parto?
Megszámláltad-é a hónapokat, a meddig vemhesek; tudod-é az ellésök idejét?
3 Quando se encurvam, produzem seus filhos, [e] lançam de si suas dores.
Csak összegörnyednek, elszülik magzataikat, vajudásaiktól megszabadulnak.
4 Seus filhos se fortalecem, crescem como o trigo; saem, e nunca mais voltam a elas.
Fiaik meggyarapodnak, a legelőn nagyranőnek, elszélednek és nem térnek vissza hozzájok.
5 Quem despediu livre ao asno montês? E quem ao asno selvagem soltou das ataduras?
Ki bocsátotta szabadon a vadszamarat, ki oldozta el e szamárnak kötelét,
6 Ao qual eu dei a terra desabitada por casa, e a terra salgada por suas moradas.
A melynek házául a pusztát rendelém, és lakóhelyéül a sósföldet?
7 Ele zomba do tumulto da cidade; não ouve os gritos do condutor.
Kineveti a városbeli sokadalmat, nem hallja a hajtsár kiáltozását.
8 A extensão dos montes é seu pasto; e busca tudo o que é verde.
A hegyeken szedeget, az ő legelőjén mindenféle zöld gazt felkeres.
9 Por acaso o boi selvagem quererá te servir, ou ficará junto de tua manjedoura?
Akar-é szolgálni néked a bölény? Avagy meghál-é a te jászolodnál?
10 Ou amarrarás ao boi selvagem com sua corda para o arado? Ou lavrará ele aos campos atrás de ti?
Oda kötheted a bölényt a barázdához kötelénél fogva? Vajjon boronálja-é a völgyeket utánad?
11 Confiarás nele, por ser grande sua força, e deixarás que ele faça teu trabalho?
Bízhatol-é benne, mivelhogy nagy az ereje, és munkádat hagyhatod-é reá?
12 Porás tua confiança nele, para que ele colha tua semente, e a junte em tua eira?
Hiszed-é róla, hogy vetésedet behordja, és szérűdre betakarítja?
13 As asas da avestruz batem alegremente, mas são suas asas e penas como as da cegonha?
Vígan leng a struczmadár szárnya: vajjon az eszterág szárnya és tollazata-é az?
14 Ela deixa seus ovos na terra, e os esquenta no chão,
Hiszen a földön hagyja tojásait, és a porral költeti ki!
15 E se esquece de que pés podem os pisar, e os animais do campo [podem] os esmagar.
És elfeledi, hogy a láb eltiporhatja, és a mezei vad eltaposhatja azokat.
16 Age duramente para com seus filhos, como se não fossem seus, sem temer que seu trabalho tenha sido em vão.
Fiaival oly keményen bánik, mintha nem is övéi volnának; ha fáradsága kárba vész, nem bánja;
17 Porque Deus a privou de sabedoria, e não lhe repartiu entendimento.
Mert Isten a bölcseséget elfeledtette vele, értelmet pedig nem adott néki.
18 Porém quando se levanta para correr, zomba do cavalo e do seu cavaleiro.
De hogyha néki ereszkedik, kineveti a lovat és lovagját.
19 És tu que dás força ao cavalo, ou que vestes seu pescoço com crina?
Te adsz-é erőt a lónak, avagy a nyakát sörénynyel te ruházod-é fel?
20 Podes tu o espantar como a um gafanhoto? O sopro de suas narinas é terrível.
Felugraszthatod-é, mint a sáskát? Tüsszögése dicső, félelmetes!
21 Ele escarva a terra, alegra-se de sua força, [e] sai ao encontro das armas;
Lábai vermet ásnak, örvend erejének, a fegyver elé rohan.
22 Ele zomba do medo, e não se espanta; nem volta para trás por causa da espada.
Neveti a félelmet; nem remeg, nem fordul meg a fegyver elől;
23 Contra ele rangem a aljava, o ferro brilhante da lança e do dardo;
Csörög rajta a tegez, ragyog a kopja és a dárda:
24 Sacudido-se com furor, ele escarva a terra; ele não fica parado ao som da trombeta.
Tombolva, nyihogva kapálja a földet, és nem áll veszteg, ha trombita zeng.
25 Ao som das trombetas diz: Eia! E desde longe cheira a batalha, o grito dos capitães, e o barulho.
A trombitaszóra nyerítéssel felel; messziről megneszeli az ütközetet, a vezérek lármáját és a csatazajt.
26 Por acaso é por tua inteligência que o gavião voa, [e] estende suas asas para o sul?
A te értelmed miatt van-é, hogy az ölyv repül, és kiterjeszti szárnyait dél felé?
27 Ou é por tua ordem que a água voa alto e põe seu ninho na altura?
A te rendelésedre száll-é fent a sas, és rakja-é fészkét a magasban?
28 Nas penhas ela mora e habita; no cume das penhas, e em lugares seguros.
A kősziklán lakik és tanyázik, a sziklák párkányain és bércztetőkön.
29 Desde ali espia a comida; seus olhos avistam de longe.
Onnét kémlel enni való után, messzire ellátnak szemei.
30 Seus filhotes sugam sangue; e onde houver cadáveres, ali ela está.
Fiai vért szívnak, és a hol dög van, mindjárt ott terem.
