Jó 30
1 Porém agora riem de mim os mais jovens do que eu, cujos pais eu havia desdenhado até de os pôr com os cães de meu rebanho.
Most pedig nevetnek rajtam, a kik fiatalabbak nálam a kiknek atyjokat az én juhaimnak komondorai közé sem számláltam volna.
2 De que também me serviria força de suas mãos, nos quais o vigor já pereceu?
Mire való lett volna nékem még kezök ereje is? Rájok nézve a vénség elveszett!
3 Por causa da pobreza e da fome andavam sós; roem na terra seca, no lugar desolado e deserto em trevas.
Szükség és éhség miatt összeaszottak, a kik a kopár földet futják, a sötét, sivatag pusztaságot.
4 Que colhiam malvas entre os arbustos, e seu alimento eram as raízes dos zimbros.
A kik keserű füvet tépnek a bokor mellett, és rekettyegyökér a kenyerök.
5 Do meio [das pessoas] eram expulsos, e gritavam contra eles, como a um ladrão.
Az emberek közül kiűzik őket, úgy hurítják őket, mint a tolvajt.
6 Habitavam nos barrancos dos ribeiros secos, nos buracos da terra, e nas rochas.
Félelmetes völgyekben kell lakniok, a földnek és szikláknak hasadékaiban.
7 Bramavam entre os arbustos, e se ajuntavam debaixo das urtigas.
A bokrok között ordítanak, a csalánok alatt gyülekeznek.
8 Eram filhos de tolos, filhos sem nome, e expulsos de [sua] terra.
Esztelen legények, sőt becstelen fiak, a kiket kivertek az országból.
9 Porém agora sirvo-lhes de chacota, e sou para eles um provérbio de escárnio.
És most ezeknek lettem gúnydalává, nékik levék beszédtárgyuk!
10 Eles me abominam [e] se afastam de mim; porém não hesitam em cuspir no meu rosto.
Útálnak engem, messze távoznak tőlem, és nem átalanak pökdösni előttem.
11 Pois [Deus] desatou minha corda, e me oprimiu; por isso tiraram [de si] todo constrangimento perante meu rosto.
Sőt leoldják kötelöket és bántalmaznak engem, és a zabolát előttem kivetik.
12 À direita os jovens se levantam; empurram meus pés, e preparam contra mim seus caminhos de destruição.
Jobb felől ifjak támadnak ellenem, gáncsot vetnek lábaimnak, és ösvényt törnek felém, hogy megrontsanak.
13 Destroem meu caminho, e promovem minha miséria, sem necessitarem que alguém os ajude.
Az én útamat elrontják, romlásomat öregbítik, nincsen segítség ellenök.
14 Eles vêm [contra mim] como que por uma brecha larga, [e] revolvem-se entre a desolação.
Mint valami széles résen, úgy rontanak elő, pusztulás között hömpölyögnek ide.
15 Pavores se voltam contra mim; perseguem minha honra como o vento, e como nuvem passou minha prosperidade.
Rettegések fordultak ellenem, mint vihar űzik el tisztességemet, boldogságom eltünt, mint a felhő.
16 Por isso agora minha alma se derrama em mim; dias de aflição têm me tomado.
Mostan azért enmagamért ontja ki magát lelkem; nyomorúságnak napjai fognak meg engem.
17 De noite meus ossos se furam em mim, e meus pulsos não descansam.
Az éjszaka meglyuggatja csontjaimat bennem, és nem nyugosznak az én inaim.
18 Por grande força [de Deus] minha roupa está estragada; ele me prendeu como a gola de minha roupa.
A sok erőlködés miatt elváltozott az én ruházatom; úgy szorít engem, mint a köntösöm galléra.
19 Lançou-me na lama, e fiquei semelhante ao pó e à cinza.
A sárba vetett engem, hasonlóvá lettem porhoz és hamuhoz.
20 Clamo a ti, porém tu não me respondes; eu fico de pé, porém tu ficas [apenas] olhando para mim.
Kiáltok hozzád, de nem felelsz; megállok és csak nézel reám!
21 Tu te tornaste cruel para comigo; com a força de tua mão tu me atacas.
Kegyetlenné változtál irántam; kezed erejével harczolsz ellenem.
22 Levantas-me sobre o vento, [e] me fazes cavalgar [sobre ele]; e dissolves o meu ser.
Felemelsz, szélnek eresztesz engem, és széttépsz engem a viharban.
23 Porque eu sei que me levarás à morte; e à casa determinada a todos os viventes.
Hiszen tudtam, hogy visszatérítesz engem a halálba, és a minden élő gyülekező házába;
24 Porém não se estende a mão para quem está em ruínas, quando clamam em sua opressão?
De a roskadóban levő ne nyujtsa-é ki kezét? Avagy ha veszendőben van, ne kiáltson-é segítségért?
25 Por acaso eu não chorei pelo que estava em dificuldade, [e] minha alma não se angustiou pelo necessitado?
Avagy nem sírtam-é azon, a kinek kemény napja volt; a szűkölködő miatt nem volt-é lelkem szomorú?
26 Quando eu esperava o bem, então veio o mal; quando eu esperava a luz, veio a escuridão.
Bizony jót reméltem és rossz következék, világosságot vártam és homály jöve.
27 Minhas entranhas fervem, e não se aquietam; dias de aflição me confrontam.
Az én bensőm forr és nem nyugoszik; megrohantak engem a nyomorúságnak napjai.
28 Ando escurecido, mas não pelo sol; levanto-me na congregação, e clamo por socorro.
Feketülten járok, de nem a nap hősége miatt; felkelek a gyülekezetben és kiáltozom.
29 Tornei-me irmão dos chacais, e companheiro dos avestruzes.
Atyjok fiává lettem a sakáloknak, és társokká a strucz madaraknak.
30 Minha pele se escureceu sobre mim, e meus ossos se inflamam de febre.
Bőröm feketülten hámlik le rólam, és csontom elég a hőség miatt.
31 Por isso minha harpa passou a ser para lamentação, e minha flauta para vozes dos que choram.
Hegedűm sírássá változék, sípom pedig jajgatók szavává.
