Jó 3
1 Depois disto Jó abriu sua boca, e amaldiçoou seu dia.
Ezután megnyitá Jób az ő száját, és megátkozá az ő napját.
2 Pois Jó respondeu, e disse:
És szóla Jób, és monda:
3 Pereça o dia em que nasci, e a noite [em que] se disse: Um homem foi concebido.
Veszszen el az a nap, a melyen születtem, és az az éjszaka, a melyen azt mondták: fiú fogantatott.
4 Torne-se aquele dia em trevas; Deus não lhe dê atenção desde acima, nem claridade brilhe sobre ele.
Az a nap legyen sötétség, ne törődjék azzal az Isten onnét felül, és világosság ne fényljék azon.
5 Reivindiquem-no para si trevas e sombra de morte; nuvens habitem sobre ele; a escuridão do dia o espante.
Tartsa azt fogva sötétség és a halál árnyéka; a felhő lakozzék rajta, nappali borulatok tegyék rettenetessé.
6 Tome a escuridão aquela noite; não seja contada entre os dias do ano, nem faça parte do número dos meses.
Az az éjszaka! Sűrű sötétség fogja be azt; ne soroztassék az az esztendőnek napjaihoz, ne számláltassék a hónapokhoz.
7 Ah se aquela noite fosse solitária, e música de alegria não viesse a ela!
Az az éjszaka! Legyen az magtalan, ne legyen örvendezés azon.
8 Amaldiçoem-na os que amaldiçoam o dia, os que se preparam para levantar seu pranto.
Átkozzák meg azt, a kik a nappalt átkozzák, a kik bátrak felingerelni a leviathánt.
9 Escureçam-se as estrelas de sua manhã; espere a luz, e não venha, e as pálpebras não vejam o amanhecer;
Sötétüljenek el az ő estvéjének csillagai; várja a világosságot, de az ne legyen, és ne lássa a hajnalnak pirját!
10 Pois não fechou as portas do ventre onde eu estava, nem escondeu de meus olhos o sofrimento.
Mert nem zárta be az én anyám méhének ajtait, és nem rejtette el szemeim elől a nyomorúságot.
11 Por que eu não morri desde a madre, ou perdi a vida ao sair do ventre?
Mért is nem haltam meg fogantatásomkor; mért is ki nem multam, mihelyt megszülettem?
12 Por que joelhos me receberam? E por que seios me amamentaram?
Mért vettek fel engem térdre, és mért az emlőkre, hogy szopjam?!
13 Pois agora eu jazeria e repousaria; dormiria, e então haveria repouso para mim;
Mert most feküdném és nyugodnám, aludnám és akkor nyugton pihenhetnék –
14 Com os reis e os conselheiros da terra, que edificavam para si os desertos;
Királyokkal és az ország tanácsosaival, a kik magoknak kőhalmokat építenek.
15 Ou com os príncipes que tinham ouro, que enchiam suas casas de prata.
Vagy fejedelmekkel, a kiknek aranyuk van, a kik ezüsttel töltik meg házaikat.
16 Ou [por que] não fui como um aborto oculto, como as crianças que nunca viram a luz?
Vagy mért nem lettem olyan, mint az elásott, idétlen gyermek, mint a világosságot sem látott kisdedek?
17 Ali os maus deixam de perturbar, e ali repousam os cansados de forças.
Ott a gonoszok megszünnek a fenyegetéstől, és ott megnyugosznak, a kiknek erejök ellankadt.
18 Ali os prisioneiros juntamente repousam; [e] não ouvem a voz do opressor.
A foglyok ott mind megnyugosznak, nem hallják a szorongatónak szavát.
19 Ali estão o pequeno e o grande; e o servo livre [está] de seu senhor.
Kicsiny és nagy ott egyenlő, és a szolga az ő urától szabad.
20 Por que se dá luz ao sofredor, e vida aos amargos de alma,
Mért is ad Isten a nyomorultnak világosságot, és életet a keseredett szivűeknek?
21 Que esperam a morte, e ela não chega, e que a buscam mais que tesouros;
A kik a halált várják, de nem jön az, és szorgalmasabban keresik mint az elrejtett kincset.
22 Que saltam de alegram e ficam contentes quando acham a sepultura?
A kik nagy örömmel örvendeznek, vigadnak, mikor megtalálják a koporsót.
23 [E também] ao homem cujo caminho é oculto, e a quem Deus [o] encobriu?
A férfiúnak, a ki útvesztőbe jutott, és a kit az Isten bekerített köröskörül.
24 Pois antes do meu pão vem meu suspiro; e meus gemidos correm como águas.
Mert kenyerem gyanánt van az én fohászkodásom, és sóhajtásaim ömölnek, mint habok.
25 Pois aquilo eu temia tanto veio a mim, e aquilo que tinha medo me aconteceu.
Mert a mitől remegve remegtem, az jöve reám, és a mitől rettegtem, az esék rajtam.
26 Não tenho tido descanso, nem tranquilidade, nem repouso; mas perturbação veio sobre mim.
Nincs békességem, sem nyugtom, sem pihenésem, mert nyomorúság támadt reám.
