Jó 29
1 E Jó continuou a falar seu discurso, dizendo:
És továbbá előadta Jób a példázatát és mondta:
2 Ah quem me dera que fosse como nos meses passados! Como nos dias em que Deus me guardava!
Vajha úgy volnék, mint a múltnak hónapjaiban, mint a napokban, mikor Isten megőrzött engem;
3 Quando ele fazia brilhar sua lâmpada sobre minha cabeça, e eu com sua luz caminhava pelas trevas,
mikor ragyogott fejem fölött a mécsese s világosságánál sötétben jártam!
4 Como era nos dias de minha juventude, quando a amizade de Deus estava sobre minha tenda;
Mint a hogy voltam férfikorom napjaiban, midőn Isten meghittsége volt sátorom felett;
5 Quando o Todo-Poderoso ainda estava comigo, meus filhos ao redor de mim;
midőn még velem volt a Mindenható, körülöttem gyermekeim;
6 Quando eu lavava meus passos com manteiga, e da rocha me corriam ribeiros de azeite!
midőn lépteim tejfölben fürödtek; s a szikla ontott mellettem olajpatakokat.
7 Quando eu saía para a porta da cidade, [e] na praça preparava minha cadeira,
Midőn a kapuhoz mentem a városba, a piaczon választottam ülőhelyemet:
8 Os rapazes me viam, e abriam caminho; e os idosos se levantavam, e ficavam em pé;
megláttak ifjak s elbújtak, aggastyánok fölkeltek, megállottak;
9 Os príncipes se detinham de falar, e punham a mão sobre a sua boca;
vezérek visszatartották beszédjöket és kezüket tették szájukra;
10 A voz dos líderes se calava, e suas línguas se apegavam a céu da boca;
előkelőknek hangja elbújt és nyelvök inyökhöz tapadt.
11 O ouvido que me ouvia me considerava bem-aventurado, e o olho que me via dava bom testemunho de mim.
Mert fül, mely hallott, boldognak mondott engem és szem, mely látott, tanúskodott mellettem.
12 Porque eu livrava ao pobre que clamava, e ao órfão que não tinha quem o ajudasse.
Mert megmentettem a szegényt, ki esedezett, és az árvát, kinek nem volt segítője.
13 A bênção do que estava a ponto de morrer vinha sobre mim; e eu fazia o coração da viúva ter grande alegria.
Bujdosónak áldása reám szállt és özvegynek szívét ujjongtattam.
14 Vestia-me de justiça, e ela me envolvia; e meu juízo era como um manto e um turbante.
Igazságot öltöttem fel s az felöltött engem, mint köpeny és süveg volt jogosságom.
15 Eu era olhos para o cego, e pés para o manco.
Szeme voltam a vaknak és lába én a sántának;
16 Aos necessitados eu era pai; e a causa que eu não sabia, investigava com empenho.
apjuk én a szűkölködőknek, és annak, kit nem ismertem, pörét átkutattam.
17 E quebrava os queixos do perverso, e de seus dentes tirava a presa.
Összetörtem a jogtalannak zápfogait, és fogai közül vetettem ki a ragadmányt.
18 E eu dizia: Em meu ninho expirarei, e multiplicarei [meus] dias como areia.
Mondtam: fészkemmel együtt fogok kimúlni s mint a főnix sokasítom napjaimat;
19 Minha raiz se estendia junto às águas, e o orvalho ficava de noite em meus ramos.
gyökerem nyitva van a víznek, és harmat időz gallyamon;
20 Minha honra se renovava em mim, e meu arco se revigorava em minha mão.
dicsőségem szinte új nálam s íjam a kezemben megifjodik.
21 Ouviam-me, e esperavam; e se calavam ao meu conselho.
Rám hallgattak és várakoztak és csendben figyeltek tanácsomra.
22 Depois de minha palavra nada replicavam, e minhas razões gotejavam sobre eles.
Szavam után nem szóltak többet, rájuk cseppegett beszédem;
23 Pois esperavam por mim como pela chuva, e abriam sua boca como para a chuva tardia.
s mint esőre várakoztak: reám, és szájukat tátották tavaszi esőre.
24 Se eu me ria com eles, não acreditavam; e não desfaziam a luz de meu rosto.
Mosolyogtam rájuk, nem hitték; de arczom világosságát nem sötétítették el.
25 Eu escolhia o caminho para eles, e me sentava à cabeceira; e habitava como rei entre as tropas, como o consolador dos que choram.
Választottam útjokat s fejtől ültem s ott időztem, mint király a csapatban mint a ki gyászolókat vigasztal.
