Jó 21
1 Porém Jó respondeu, dizendo:
Felele pedig Jób, és monda:
2 Ouvi atentamente minhas palavras, e seja isto vossas consolações.
Jól hallgassátok meg az én beszédemet, és legyen ez a ti vigasztalástok helyett.
3 Suportai-me, e eu falarei; e depois de eu ter falado, [então] zombai.
Szenvedjetek el engem, a míg szólok, azután gúnyoljátok ki beszédemet.
4 Por acaso eu me queixo de algum ser humano? Porém ainda que [assim fosse], por que meu espírito não se angustiaria?
Avagy én embernek panaszolkodom-é? Miért ne volna hát keserű a lelkem?
5 Olhai-me, e espantai-vos; e ponde a mão sobre a boca.
Tekintsetek reám és álmélkodjatok el, és tegyétek kezeteket szátokra.
6 Pois quando eu me lembro [disto], me assombro, e minha carne é tomada de tremor.
Ha visszaemlékezem, mindjárt felháborodom, és reszketés fogja el testemet.
7 Por que razão os perversos vivem, envelhecem, e ainda crescem em poder?
Mi az oka, hogy a gonoszok élnek, vénséget érnek, sőt még meg is gyarapodnak?
8 Seus filhos progridem com eles diante de seus rostos; e seus descendentes diante de seus olhos.
Az ő magvok előttök nő fel ő velök, és az ő sarjadékuk szemeik előtt.
9 Suas casas têm paz, sem temor, e a vara de Deus não está contra eles.
Házok békességes a félelemtől, és az Isten vesszeje nincsen ő rajtok.
10 Seus touros procriam, e não falham; suas vacas geram filhotes, e não abortam.
Bikája folyat és nem terméketlen, tehene megellik és el nem vetél.
11 Suas crianças saem como um rebanho, e seus filhos saem dançando.
Kieresztik, mint nyájat, kisdedeiket, és ugrándoznak az ő magzataik.
12 Levantam [a voz] ao [som] de tamboril e de harpa e se alegram ao som de flauta.
Dobot és hárfát ragadnak, és örvendeznek a síp zengésének.
Jóllétben töltik el napjaikat, és egy pillanat alatt szállnak alá a sírba; (Sheol h7585)
14 Assim dizem a Deus: Afasta-te de nós, porque não queremos conhecer teus caminhos.
Noha azt mondják Istennek: Távozzál el tőlünk, mert a te utaidnak tudásában nem gyönyörködünk!
15 Quem é o Todo-Poderoso, para que o sirvamos? E de que nos aproveitará que oremos a ele?
Micsoda a Mindenható, hogy tiszteljük őt, és mit nyerünk vele, ha esedezünk előtte?
16 Eis que sua prosperidade não se deve às mãos deles. Longe de mim esteja o conselho dos perversos!
Mindazáltal az ő javok nincsen hatalmukban, azért a gonoszok tanácsa távol legyen tőlem!
17 Quantas vezes sucede que a lâmpada dos perversos se apaga, e sua perdição vem sobre eles, [e] Deus em sua ira [lhes] reparte dores?
Hányszor aluszik el a gonoszok szövétneke, és jő rájok az ő veszedelmök! Hányszor osztogatja részöket haragjában.
18 Eles serão como palha diante do vento, como o restos de palha que o turbilhão arrebata.
Olyanok lesznek, mint a pozdorja a szél előtt, és mint a polyva, a melyet forgószél ragad el.
19 [Vós dizeis]: Deus guarda sua violência para seus filhos. Que [Deus] pague ao próprio [perverso], para que o conheça.
Isten az ő fiai számára tartja fenn annak büntetését. Megfizet néki, hogy megérzi majd.
20 Seus olhos vejam sua ruína, e beba da ira do Todo-Poderoso.
Maga látja meg a maga veszedelmét, és a Mindenható haragjából iszik.
21 Pois que interesse teria ele em sua casa depois de si, quando o número for cortado o número de seus meses?
Mert mi gondja van néki házanépére halála után, ha az ő hónapjainak száma letelt?!
22 Poderia alguém ensinar conhecimento a Deus, que julga [até] os que estão no alto?
Ki taníthatja Istent bölcseségre, hisz ő ítéli meg a magasságban levőket is!
23 Alguém morre na sua força plena, estando todo tranquilo e próspero,
Ez meghal az ő teljes boldogságában, egészen megelégedetten és nyugodtan;
24 Seus baldes estando cheios de leite, e o tutano de seus ossos umedecido.
Fejőedényei tejjel vannak tele, csontjainak velője nedvességtől árad.
25 Porém outro morre com amargura de alma, nunca tendo experimentado a prosperidade.
Amaz elkeseredett lélekkel hal meg, mert nem élhetett a jóval.
26 Juntamente jazem no pó, e os vermes os cobrem.
Együtt feküsznek a porban, és féreg lepi őket.
27 Eis que eu sei vossos pensamentos, e os mais intentos que planejais contra mim.
Ímé, jól tudom a ti gondolatitokat és a hamisságokat, a melyekkel méltatlankodtok ellenem;
28 Porque dizeis: Onde está a casa do príncipe?, e: Onde está tenda das moradas dos perversos?
Mert ezt mondjátok: Hol van ama főembernek háza, hol van a gonoszok lakozásának sátora?
29 Por acaso não perguntastes aos que passam pelo caminho, e não conheceis seus sinais?
Avagy nem kérdeztétek-é meg azokat, a kik sokat utaznak és jeleiket nem ismeritek-é?
30 Que os maus são preservados no dia da destruição, [e] são livrados no dia das fúrias?
Bizony a veszedelemnek napján elrejtetik a gonosz, a haragnak napján kiszabadul.
31 Quem lhe denunciará seu caminho em sua face? E quem lhe pagará pelo que ele fez?
Kicsoda veti szemére az ő útját, és a mit cselekedett, kicsoda fizet meg néki azért?
32 Finalmente ele é levado à sepultura, e no túmulo fazem vigilância.
Még ha a sírba vitetik is ki, a sírdomb felett is él.
33 Os torrões do vale lhe são doces; e todos o seguem; e adiante dele estão inúmeros.
Édesek lesznek néki a sírnak hantjai, és maga után vonsz minden embert, a mint számtalanok mentek el előtte.
34 Como, pois, me consolais em vão, já que vossas em vossas respostas [só] resta falsidade?
Hogyan vigasztalnátok hát engem hiábavalósággal? Feleselésetek igazságtalanság marad.
