Jó 19
1 Porém Jó respondeu dizendo:
Felele pedig Jób, és monda:
2 Até quando atormentareis minha alma, e me quebrantareis com palavras?
Meddig búsítjátok még a lelkemet, és kínoztok engem beszéddel?
3 Já dez vezes me humilhastes; não tendes vergonha em me maltratar.
Tízszer is meggyaláztatok már engem; nem pirultok, hogy így erősködtök ellenem?
4 Mesmo se eu tiver errado, meu erro cabe apenas a mim.
Még ha csakugyan tévedtem is, tévedésem énmagamra hárul.
5 Visto que vos exaltais contra mim, e contra mim usais minha desgraça,
Avagy csakugyan pöffeszkedni akartok ellenem, és feddődni az én gyalázatom felett?
6 Sabei, pois, que foi Deus que me transtornou, e [com] sua rede me cercou.
Tudjátok meg hát, hogy Isten alázott meg engem, és az ő hálójával ő vett engem körül.
7 Eis que eu clamo: Violência! Porém não sou respondido; grito, porém não há justiça.
Ímé, kiáltozom az erőszak miatt, de meg nem hallgattatom, segélyért kiáltok, de nincsen igazság.
8 Ele entrincheirou meu caminho, de modo que não consigo passar; e pôs trevas sobre minhas veredas.
Utamat úgy elgátolta, hogy nem mehetek át rajta, és az én ösvényemre sötétséget vetett.
9 Ele me despojou de minha honra, e tirou a coroa de minha cabeça.
Tisztességemből kivetkőztetett, és fejemnek koronáját elvevé.
10 Ele me derrubou por todos os lados, e pereço; e arrancou minha esperança como a uma árvore.
Megronta köröskörül, hogy elveszszek, és reménységemet, mint a fát, letördelé.
11 E fez inflamar contra mim sua ira, e me considerou para consigo como a [um de] seus inimigos.
Felgerjesztette haragját ellenem, és úgy bánt velem, mint ellenségeivel.
12 Juntas vieram suas tropas; prepararam contra mim seu caminho, e se acamparam ao redor de minha tenda.
Seregei együtt jövének be és utat csinálnak ellenem, és az én sátorom mellett táboroznak.
13 Ele afastou meus irmãos para longe de mim; e os que me conheciam agora me estranham.
Atyámfiait távol űzé mellőlem, barátaim egészen elidegenedtek tőlem.
14 Meus parentes [me] deixaram, e meus conhecidos se esqueceram de mim.
Rokonaim visszahúzódtak, ismerőseim pedig elfelejtkeznek rólam.
15 Os moradores de minha casa e minhas servas me tiveram por estranho; estrangeiro me tornei em seus olhos.
Házam zsellérei és szolgálóim idegennek tartanak engem, jövevény lettem előttök.
16 Chamei a meu servo, e ele não respondeu; de minha própria boca eu lhe suplicava.
Ha a szolgámat kiáltom, nem felel, még ha könyörgök is néki.
17 Meu hálito é estranho à minha mulher, e sou repugnante aos filhos de minha mãe.
Lehelletem idegenné lett házastársam előtt, s könyörgésem az én ágyékom magzatai előtt.
18 Até os meninos me desprezam; quando eu me levanto, falam contra mim.
Még a kisdedek is megvetnek engem, ha fölkelek, ellenem szólnak nékem.
19 Todos os meus amigos próximos me abominam; e [até] aqueles que eu amava se viraram contra mim.
Megútált minden meghitt emberem; a kiket szerettem, azok is ellenem fordultak.
20 Meus ossos se grudaram à minha pele e à minha carne; e escapei [só] com a pele de meus dentes.
Bőrömhöz és húsomhoz ragadt az én csontom, csak fogam húsával menekültem meg.
21 Compadecei-vos de mim, meus amigos, compadecei-vos de mim; pois a mão de Deus me tocou.
Könyörüljetek rajtam, könyörüljetek rajtam, oh ti barátaim, mert az Isten keze érintett engem!
22 Por que vós me perseguis como Deus, e não vos fartais de minhas carne?
Miért üldöztök engem úgy, mint az Isten, és mért nem elégesztek meg a testemmel?
23 Ah se minhas palavras fossem escritas! Ah se fossem escritas em um livro!
Oh, vajha az én beszédeim leirattatnának, oh, vajha könyvbe feljegyeztetnének!
24 Que com ponta de ferro e com chumbo fossem esculpidas em pedra para sempre!
Vasvesszővel és ónnal örökre kősziklába metszetnének!
25 Pois eu sei que meu Redentor vive, e ao fim se levantará sobre a terra;
Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll.
26 E mesmo depois de consumida minha pele, então em minha carne verei a Deus;
És miután ezt a bőrömet megrágják, testem nélkül látom meg az Istent.
27 Ao qual eu verei para mim, e meus olhos [o] verão, e não outro. [Isto é o que] minhas entranhas anseiam dentro de mim.
A kit magam látok meg magamnak; az én szemeim látják meg, nem más. Az én veséim megemésztettek én bennem;
28 Se disserdes: Como o perseguiremos? Pois a raiz do problema se acha em mim,
Mert ezt mondjátok: Hogyan fogjuk őt üldözni! látva, hogy a dolog gyökere én bennem rejlik.
29 Temei vós mesmos a espada; pois furor [há nos] castigos pela espada; para que [assim] saibais que [haverá] julgamento.
Féljetek a fegyvertől, mert a fegyver a bűnök miatt való büntetés, hogy megtudjátok, hogy van ítélet!
