Jó 17
1 Meu espírito está arruinado, meus dias vão se extinguindo, e a sepultura já etá pronta para mim.
Lelkem meghanyatlott, napjaim elfogynak, vár rám a sír.
2 Comigo há ninguém além de zombadores, e meus olhos são obrigados a ficar diante de suas provocações.
Még mindig csúfot űznek belőlem! Szemem az ő patvarkodásuk között virraszt.
3 Concede-me, por favor, uma garantia para comigo; quem [outro] há que me dê a mão?
Kezest magadnál rendelj, kérlek, nékem; különben ki csap velem kezet?
4 Pois aos corações deles tu encobriste do entendimento; portanto não os exaltarás.
Minthogy az ő szívöket elzártad az értelem elől, azért nem is magasztalhatod fel őket.
5 Aquele que denuncia a seus amigos em proveito próprio, também os olhos de seus filhos desfalecerão.
A ki prédává juttatja barátait, annak fiainak szemei elfogyatkoznak.
6 Ele tem me posto por ditado de povos, e em meu rosto é onde eles cospem.
Példabeszéddé tőn engem a népek előtt, és ijesztővé lettem előttök.
7 Por isso meus olhos se escureceram de mágoa, e todos os membros de meu corpo são como a sombra.
A bosszúság miatt szemem elhomályosodik, és minden tagom olyan, mint az árnyék.
8 Os íntegros pasmarão sobre isto, e o inocente se levantará contra o hipócrita.
Elálmélkodnak ezen a becsületesek, és az ártatlan a képmutató ellen támad.
9 E o justo prosseguirá seu caminho, e o puro de mãos crescerá em força.
Ám az igaz kitart az ő útján, és a tiszta kezű ember még erősebbé lesz.
10 Mas, na verdade, voltai-vos todos vós, e vinde agora, pois sábio nenhum acharei entre vós.
Nosza hát, térjetek ide mindnyájan; jőjjetek, kérlek, úgy sem találok bölcset köztetek.
11 Meus dias se passaram, meus pensamentos foram arrancados, os desejos do meu coração.
Napjaim elmulának, szívemnek kincsei: terveim meghiusulának.
12 Tornaram a noite em dia; a luz se encurta por causa das trevas.
Az éjszakát nappallá változtatják, és a világosság csakhamar sötétséggé lesz.
Ha reménykedem is, a sír már az én házam, a sötétségben vetettem az én ágyamat. (Sheol h7585)
14 À cova chamo: Tu és meu pai; e aos vermes: [Sois] minha mãe e minha irmã.
A sírnak mondom: Te vagy az én atyám; a férgeknek pedig: Ti vagytok az én anyám és néném.
15 Onde, pois, estaria agora minha esperança? Quanto à minha esperança, quem a poderá ver?
Hol tehát az én reménységem, ki törődik az én reménységemmel?
