Jó 16
1 Porém Jó respondeu, dizendo:
Felele pedig Jób, és monda:
2 Ouvi muitas coisas como estas; todos vós sois consoladores miseráveis.
Efféle dolgokat sokat hallottam. Nyomorult vigasztalók vagytok ti mindnyájan!
3 Por acaso terão fim as palavras de vento? Ou o que é que te provoca a responderes?
Vége lesz-é már a szeles beszédeknek, avagy mi ingerel téged, hogy így felelsz?
4 Também eu poderia falar como vós, se vossa alma estivesse no lugar da minha alma; eu poderia amontoar palavras contra vós, e contra vós sacudir minha cabeça.
Én is szólhatnék úgy mint ti, csak volna a ti lelketek az én lelkem helyén! Szavakat fonhatnék össze ellenetek; csóválhatnám miattatok a fejemet;
5 Porém eu vos confortaria com minha boca, e a consolação de meus lábios serviria para aliviar.
Erősíthetnélek titeket csak a szájammal és ajakim mozgása kevesbítené fájdalmatokat.
6 Ainda que eu fale, minha dor não cessa; e se eu me calar, em que me alivio?
Ha szólnék is, nem kevesbbednék a keserűségem; ha veszteglek is: micsoda távozik el tőlem?
7 Na verdade agora ele me tornou exausto; tu assolaste toda a minha companhia.
Most pedig már fáraszt engemet. Elpusztítád egész házam népét.
8 Testemunha [disto é] que já me enrugaste; e minha magreza já se levanta contra mim para em meu rosto dar testemunho [contra mim].
Hogy összenyomtál engem, ez bizonyság lett; felkelt ellenem az én ösztövérségem is, szemtől-szembe bizonyít ellenem.
9 Sua ira me despedaça, e ele me odeia; range seus dentes contra mim; meu adversário aguça seus olhos contra mim.
Haragja széttépett és üldöz engem. Fogait csikorgatta rám, ellenségemként villogtatja felém tekintetét.
10 Abrem sua boca contra mim; com desprezo esbofeteiam meu rosto, e todos se ajuntam contra mim.
Feltátották ellenem szájokat, gyalázatosan arczul csapdostak engem, összecsődültek ellenem.
11 Deus me entregou ao perverso, e me fez cair nas mãos dos malignos.
Adott engem az Isten az álnoknak, és a gonoszok kezébe ejte engemet.
12 Tranquilo eu estava, porém ele me quebrantou; e pegou-me pelo pescoço, e me despedaçou; e fez de mim seu alvo de pontaria.
Csendességben valék, de szétszaggata engem; nyakszirten ragadott és szétzúzott engem, czéltáblává tűzött ki magának.
13 Seus flecheiros me cercaram-me, partiu meus rins, e não [me] poupou; meu fel derramou em terra.
Körülvettek az ő íjászai; veséimet meghasítja és nem kimél; epémet a földre kiontja.
14 Quebrantou-me de quebrantamento sobre quebrantamento; correu contra mim como um guerreiro.
Rést rés után tör rajtam, és rám rohan, mint valami hős.
15 Costurei saco sobre minha pele, e revolvi minha cabeça no pó.
Zsák-ruhát varrék az én fekélyes bőrömre, és a porba fúrtam be az én szarvamat.
16 Meu rosto está vermelho de choro, e minhas pálpebras estão escurecidas ao extremo;
Orczám a sírástól kivörösödött, szempilláimra a halál árnyéka szállt;
17 Apesar de não haver injustiça em minhas mãos, e de minha oração ser pura.
Noha erőszakosság nem tapad kezemhez, és az én imádságom tiszta.
18 Ó terra! Não cubras o meu sangue, e não haja lugar para meu clamor!
Oh föld, az én véremet el ne takard, és ne legyen hely az én kiáltásom számára!
19 Eis que mesmo agora minha testemunha está nos céus, e meu defensor nas alturas.
Még most is ímé az égben van az én bizonyságom, és az én tanuim a magasságban!
20 Meus amigos zombam de mim, [mas] meus olhos estão derramando para Deus.
Csúfolóim a saját barátaim, azért az Istenhez sír fel az én szemem,
21 Ah, se [fosse possível] defender a causa com Deus em favor do homem, como o filho do homem em favor de seu amigo!
Hogy ítélje meg az embernek Istennel, és az ember fiának az ő felebarátjával való dolgát.
22 Pois poucos anos restam, e seguirei o caminho [por onde] não voltarei.
Mert a kiszabott esztendők letelnek, és én útra kelek és nem térek vissza.
