Jó 14
1 O homem, nascido de mulher, é curto de dias, e farto de inquietação;
Az asszonytól született ember rövid életű és háborúságokkal bővelkedő.
2 Ele sai como uma flor, e é cortado; foge como a sombra, e não permanece.
Mint a virág, kinyílik és elhervad, és eltünik, mint az árnyék és nem állandó.
3 Contudo sobre este abres teus olhos, e me trazes a juízo contigo.
Még az ilyen ellen is felnyitod-é szemeidet, tennen magaddal törvénybe állítasz-é engem?
4 Quem tirará algo puro do imundo? Ninguém.
Ki adhat tisztát a tisztátalanból? Senki.
5 Visto que seus dias já estão determinados, e contigo está o número de seus meses, tu lhe puseste limites, [dos quais] ele não passará.
Nincsenek-é meghatározva napjai? Az ő hónapjainak számát te tudod; határt vetettél néki, a melyet nem hághat át.
6 Desvia-te dele, para que ele tenha repouso; até que, como o empregado, complete seu dia.
Fordulj el azért tőle, hogy nyugodalma legyen, hogy legyen napjában annyi öröme, mint egy béresnek.
7 Porque há [ainda] alguma esperança para a árvore que, se cortada, ainda se renove, e seus renovos não cessem.
Mert a fának van reménysége; ha levágják, ismét kihajt, és az ő hajtásai el nem fogynak.
8 Ainda que sua raiz se envelheça na terra, e seu tronco morra no solo,
Még ha megaggodik is a földben a gyökere, és ha elhal is a porban törzsöke:
9 Ao cheiro das águas ela brotará, e dará ramos como uma planta nova.
A víznek illatától kifakad, ágakat hajt, mint a csemete.
10 Porém o homem morre, e se abate; depois de expirar, onde ele está?
De ha a férfi meghal és elterül; ha az ember kimúlik, hol van ő?
11 As águas se vão do lago, e o rio se esgota, e se seca.
Mint a víz kiapad a tóból, a patak elapad, kiszárad:
12 Assim o homem se deita, e não se levanta; até que não haja mais céus, eles não despertarão, nem se erguerão de seu sono.
Úgy fekszik le az ember és nem kél fel; az egek elmúlásáig sem ébrednek, nem költetnek föl az ő álmukból.
13 Ah, se tu me escondesses no Xeol, e me ocultasses até que a tua ira passasse, se me pusesses um limite de tempo, e te lembrasses de mim! (Sheol h7585)
Vajha engem a holtak országában tartanál; rejtegetnél engemet addig, a míg elmúlik a te haragod; határt vetnél nékem, azután megemlékeznél rólam! (Sheol h7585)
14 Se o homem morrer, voltará a viver? Todos os dias de meu combate esperarei, até que venha minha dispensa.
Ha meghal az ember, vajjon feltámad-é? Akkor az én hadakozásom minden idejében reménylenék, míglen elkövetkeznék az én elváltozásom.
15 Tu [me] chamarás, e eu te responderei; e te afeiçoarás à obra de tuas mãos.
Szólítanál és én felelnék néked, kivánkoznál a te kezednek alkotása után.
16 Pois então tu contarias meus passos, e não ficarias vigiando meu pecado.
De most számlálgatod az én lépéseimet, és nem nézed el az én vétkeimet!
17 Minha transgressão estaria selada numa bolsa, e tu encobririas minhas perversidades.
Gonoszságom egy csomóba van lepecsételve, és hozzáadod bűneimhez.
18 E assim como a montanha cai e é destruída, e a rocha muda de seu lugar,
Még a hegy is szétomlik, ha eldől; a szikla is elmozdul helyéről;
19 E a água desgasta as pedras, e as enxurradas levam o pó da terra, assim também tu fazes perecer a esperança do homem.
A köveket lekoptatja a víz, a földet elsodorja annak árja: az ember reménységét is úgy teszed semmivé.
20 Sempre prevaleces contra ele, e ele passa; tu mudas o aspecto de seu rosto, e o despedes.
Hatalmaskodol rajta szüntelen és ő elmegy; megváltoztatván az arczát, úgy bocsátod el őt.
21 Se seus filhos vierem a ter honra, ele não saberá; se forem humilhados, ele não perceberá.
Ha tisztesség éri is fiait, nem tudja; ha megszégyenülnek, nem törődik velök.
22 Ele apenas sente as dores em sua própria carne, e lamenta por sua própria alma.
Csak őmagáért fáj még a teste, és a lelke is őmagáért kesereg.
