2 Samuel 22
1 E falou Davi ao SENHOR as palavras deste cântico, o dia que o SENHOR o livrou da mão de todos os seus inimigos e da mão de Saul.
Dávid pedig ezt az éneket mondotta az Úrnak azon a napon, mikor az Úr megszabadítá őt minden ellenségeinek kezéből, és a Saul kezéből.
2 E disse: O SENHOR é minha rocha, e minha fortaleza, e meu libertador;
És monda: Az Úr az én kősziklám és kőváram, és szabadítóm nékem.
3 Deus de minha rocha, nele confiarei: Meu escudo, e o poder de minha salvação, minha fortaleza, e meu refúgio; Meu salvador, que me livrarás de violência.
Az Isten az én erősségem, ő benne bízom én. Paizsom nékem ő s idvességemnek szarva, erősségem és oltalmam. Az én idvezítőm, ki megszabadítasz az erőszakosságtól.
4 Invocarei ao SENHOR, digno de ser louvado. E serei salvo de meus inimigos.
Az Úrhoz kiáltok, a ki dícséretreméltó; És megszabadulok ellenségeimtől.
5 Quando me cercaram ondas de morte, E ribeiros de iniquidade me assombraram,
Mert halál hullámai vettek engem körül, Az istentelenség árjai rettentettek engem;
A pokol kötelei vettek körül, S a halál tőrei estek reám. (Sheol h7585)
7 Tive angústia, invoquei ao SENHOR, E clamei a meu Deus: E ele ouviu minha voz desde seu templo; Chegou meu clamor a seus ouvidos.
Szükségemben az Urat hívtam, S az én Istenemhez kiáltottam: És meghallá lakóhelyéről szavamat, S kiáltásom eljutott füleibe.
8 A terra se moveu, e tremeu; Os fundamentos dos céus foram movidos, E se estremeceram, porque ele se irou.
Akkor rengett és remegett a föld, Az égnek fundamentumai inogtak, És megrendülének, mert haragudott Ő.
9 Subiu fumaça de suas narinas, E de sua boca fogo consumidor, Pelo qual se acenderam carvões.
Füst szállt fel orrából, És emésztő tűz szájából, Izzószén gerjedt belőle.
10 E abaixo os céus, e desceu: Uma escuridão debaixo de seus pés.
Lehajtá az eget és leszállt, És homály volt lábai alatt.
11 Subiu sobre o querubim, e voou: Apareceu-se sobre as asas do vento.
A Khérubon ment és röpült, És a szelek szárnyain tünt fel.
12 Armou tendas de escuridão ao redor de si; nuvens negras e espessas, carregadas de águas.
Sötétségből maga körül sátrakat emelt, Esőhullást, sürű felhőket.
13 Do resplendor de sua presença Se acenderam brasas ardentes.
Az előtte levő fényességből Izzó szenek gerjedének.
14 O SENHOR trovejou desde os céus, E o Altíssimo deu sua voz;
És dörgött az égből az Úr, És a Magasságos hangot adott.
15 Lançou flechas, e desbaratou-os; Relampejou, e consumiu-os.
Ellövé nyilait és szétszórta azokat, Villámot, és összekeverte azokat.
16 Então apareceram as profundezas do mar, E os fundamentos do mundo foram descobertos, À repreensão do SENHOR, Ao sopro do vento de seu nariz.
És meglátszottak a tenger örvényei, S a világ fundamentumai felszínre kerültek, Az Úrnak feddésétől, Orra leheletének fúvásától.
17 Estendeu sua mão do alto, e arrebatou-me, E tirou-me de copiosas águas.
Lenyúlt a magasságból és felvett engem, S a mélységes vizekből kihúzott engem.
18 Livrou-me de fortes inimigos, De aqueles que me aborreciam, os quais eram mais fortes que eu.
Hatalmas ellenségimtől megszabadított engem; Gyűlölőimtől, kik hatalmasabbak valának nálam.
19 Atacaram-me no dia de minha calamidade; Mas o SENHOR foi meu apoio.
Reámtörtek nyomorúságom napján, De az Úr gyámolóm volt nékem.
20 Tirou-me para um lugar amplo; Livrou-me, porque se agradou de mim.
Tágas helyre vitt ki engem, Kiragadott, mert jóakaróm nékem.
21 Remunerou-me o SENHOR conforme minha justiça: E conforme a limpeza de minhas mãos ele me pagou.
Az Úr megfizetett nékem igazságom szerint, Kezeimnek tisztasága szerint fizetett meg nékem.
22 Porque eu guardei os caminhos do SENHOR; E não me apartei impiamente de meu Deus.
Mert megőriztem az Úrnak utait, S gonoszul nem szakadtam el Istenemtől.
23 Porque diante de mim tenho todas suas ordenanças; E atento a seus estatutos, não me retirarei deles.
Mert ítéletei mind előttem vannak, S rendeléseitől nem távoztam el.
24 E fui íntegro para com ele, E guardei-me de minha iniquidade.
Tökéletes voltam előtte, s őrizkedtem rosszaságomtól.
25 Remunerou-me, portanto, o SENHOR conforme minha justiça, E conforme minha limpeza diante de seus olhos.
Ezért megfizet nékem az Úr igazságom szerint, Szemei előtt való tisztaságom szerint.
26 Com o bom és benigno, E com o íntegro te mostras íntegro;
Az irgalmashoz irgalmas vagy, A tökéletes vitézhez tökéletes vagy.
27 Limpo és para com o limpo, Mas com o perverso és rígido.
A tisztához tiszta vagy, A visszáshoz pedig visszás.
28 E tu salvas ao povo humilde; Mas teus olhos sobre os altivos, para abatê-los.
Segítesz a nyomorult népen, Szemeiddel pedig megalázod a felfuvalkodottakat.
29 Porque tu és minha lâmpada, ó SENHOR; o SENHOR dá luz às minhas trevas.
Mert te vagy az én szövétnekem, Uram, S az Úr megvilágosítja az én sötétségemet.
30 Pois contigo avançarei contra uma tropa, e com o meu Deus saltarei uma muralha.
Mert veled harczi seregen is átfutok, Az én Istenemmel kőfalon is átugrom.
31 O caminho de Deus [é] perfeito; a palavra do SENHOR [é] purificada, é escudo é de todos os que nele confiam.
Az Istennek útja tökéletes; Az Úrnak beszéde tiszta; Paizsa ő mindeneknek, a kik ő benne bíznak.
32 Porque que Deus há a não ser o SENHOR? Ou quem é forte a não ser nosso Deus?
Mert kicsoda volna Isten az Úron kivül? S kicsoda kőszikla a mi Istenünkön kivül?
33 Deus é o que com virtude me corrobora, e o que tira os obstáculos do meu caminho;
Isten az én erős kőváram, Ki vezérli az igaznak útját.
34 O que faz meus pés como de cervas, E o que me assenta em minhas alturas;
Lábait olyanná teszi, mint a szarvasé, S magas helyekre állít engem.
35 O que ensina minhas mãos para a luta, e proporciona que com meus braços quebre o arco de bronze.
Kezeimet harczra tanítja, Hogy az érczív karjaim által törik el.
36 Tu me deste também o escudo de tua salvação, E tua benignidade me acrescentou.
Idvességednek paizsát adtad nékem, S kegyelmed nagygyá tett engem.
37 Tu alargaste meus desfiladeiros debaixo de mim, Para que não titubeassem meus joelhos.
Lépéseimet kiszélesítetted alattam. És bokáim meg nem tántorodtak.
38 Perseguirei a meus inimigos, e os quebrantarei; E não me voltarei até que os acabe.
Üldözöm ellenségeimet és elpusztítom őket, Nem térek vissza, míg meg nem semmisítem őket.
39 Os consumirei, e os ferirei, e não se levantarão; E cairão debaixo de meus pés.
Megsemmisítem, eltiprom őket, hogy fel nem kelhetnek, Lábaim alatt hullanak el.
40 Cingiste-me de força para a batalha, E fizeste prostrar debaixo de mim os que contra mim se levantaram.
Mert te erővel öveztél fel engem a harczra, Lenyomtad azokat, kik ellenem támadtak.
41 Tu me deste o pescoço de meus inimigos, De meus aborrecedores, que eu os destruísse.
Megadtad, hogy ellenségeim hátat fordítottak nékem, Gyülölőim, a kiket elpusztítottam én,
42 Olharam, e não houve quem os livrasse; Ao SENHOR, mas não lhes respondeu.
Felnéztek, de nem volt, ki megszabadítsa, Az Úrhoz, de nem felelt nékik.
43 Eu os esmiuçarei como pó da terra; Eu os pisarei como à lama das ruas, e os dissiparei.
Szétmorzsolom őket, mint a föld porát, Összezúzom, mint az utcza sarát, széttaposom őket.
44 Tu me livraste das brigas dos povos; Tu me guardaste para eu que fosse cabeça de nações: Povos que eu não conhecia me serviram.
Megmentettél népemnek pártoskodásaitól, Népeknek fejéül tartasz fenn engemet, Oly nép szolgál nékem, melyet nem ismertem.
45 Os estrangeiros se sujeitaram a mim; ao ouvirem, me obedeciam.
Idegen fiak hizelkednek nékem, S egy hallásra engedelmeskednek,
46 Os estrangeiros desfaleciam, E tremiam em seus esconderijos.
Idegen fiak elcsüggednek, S váraikból reszketve jőnek elő.
47 Viva o SENHOR, e seja bendita minha rocha; Seja exaltado o Deus, a rocha de meu salvamento:
Él az Úr és áldott az én kősziklám. Magasztaltassék az Isten, idvességem kősziklája.
48 O Deus que me vingou, E sujeita os povos debaixo de mim:
Isten az, ki bosszút áll értem, S alám hajtja a népeket.
49 E que me tira dentre meus inimigos: Tu me tiraste em alto dentre os que se levantaram contra mim: Livraste-me do homem de iniquidades.
Ki megment engem ellenségeimtől, Te magasztalsz fel engem az ellenem támadók fölött, S az erőszakos embertől megszabadítasz engem.
50 Portanto eu te confessarei entre as nações, ó SENHOR, E cantarei a teu nome.
Dícsérlek azért téged, Uram, a pogányok között, S nevednek dícséretet éneklek.
51 Ele que engrandece as saúdes de seu rei, E faz misericórdia a seu ungido, A Davi, e à sua semente, para sempre.
Nagy segítséget ad az ő királyának, Irgalmasságot cselekszik felkentjével, Dáviddal és az ő magvával mindörökké!
