Cantares de Salomâo 2
1 Eu sou a rosa de Saron, o lírio dos vales.
Én vagyok a Sárón nárczisza, a völgyek lilioma.
2 Qual o lírio entre os espinhos, tal é a minha amiga entre as filhas.
Mint liliom a tövisek közt, olyan kedvesem a leányok között.
3 Qual a macieira entre as árvores do bosque, tal é o meu amado entre os filhos: desejo muito a sua sombra, e debaixo dela me assento; e o seu fruto é doce ao meu paladar.
Mint almafa az erdő fái közt, olyan barátom a fiuk közt, árnyékát megkívántam és ültem benne, és gyümölcse édes az ínyemnek.
4 Levou-me à sala do banquete, e o seu estandarte sobre mim era o amor.
Bevitt engem a boros házba és zászlója fölöttem a szerelem.
5 Sustentai-me com passas, esforçai-me com maçãs, porque desfaleço de amor.
Erősítsetek engem szőlőlepénynyel, üdítsetek föl almával, mert betegje vagyok a szerelemnek.
6 A sua mão esquerda esteja debaixo da minha cabeça, e a sua mão direita me abrace.
Balja fejemen alól és jobbja átölel!
7 Conjuro-vos, ó filhas de Jerusalém, pelas corças e cervas do campo, que não acordeis nem desperteis o meu amor, até que queira.
Megesketlek titeket, Jeruzsálem leányai, a szarvasünőkre vagy a mező őzikéire: ne ébreszszétek és ne ébresztgessétek a szerelmet, míg nincsen kedve.
8 Esta é a voz do meu amado: ei-lo ai, que já vem saltando sobre os montes, pulando sobre os outeiros.
Hallga, barátom ímhol jön, szökdel a hegyeken, ugrándoz a halmokon.
9 O meu amado é semelhante ao corço, ou ao filho do veado: eis que está detraz da nossa parede, olhando pelas janelas, reluzindo pelas grades.
Hasonlít barátom a szarvashoz vagy az őzök gidájához; ímhol áll házfalunk mögött, betekint az ablakon át, bepillant a rácson át.
10 O meu amado responde e me diz: Levanta-te, amiga minha, formosa minha, e vem.
Megszólalt barátom és mondta nekem: Kelj föl, kedvesem, én szépem, és jőj el!
11 Porque eis que passou o inverno: a chuva cessou, e se foi:
Mert íme a tél elmult, az esőzés elvonult, elment;
12 As flores se mostram na terra, o tempo de cantar chega, e a voz da rola se ouve em nossa terra:
a virágok mutatkoztak az országban, az ének ideje elérkezett, és a gerle hangja hallatszott országunkban;
13 A figueira brotou os seus figuinhos, e as vides em flor dão o seu cheiro: levanta-te, amiga minha, formosa minha, e vem.
a fügefa érlelni kezdte gyümölcseit s a szőlőtők virágban állnak, illatot adnak: kelj föl, kedvesem, én szépem, és jőj el
14 Pomba minha, que andas pelas fendas das penhas, no oculto das ladeiras, mostra-me a tua face, faze-me ouvir a tua voz, porque a tua voz é doce, e a tua face aprazível.
Galambom a sziklahasadékokban, a lejtő rejtekében, hadd látnom ábrázatodat, hadd hallanom hangodat, mert hangod kellemes és ábrázatod bájos.
15 Tomai-nos as raposas, as raposinhas, que fazem mal às vinhas, poque as nossas vinhas estão em flor.
Fogjátok meg nekünk a rókákat, a kis rókákat, szőlőrontókat, hisz a mi szőlőink virágban állanak.
16 O meu amado é meu, e eu sou dele: ele apascenta o seu rebanho entre os lírios.
Barátom az enyim s én vagyok az övé, a ki a liliomok közt legeltet.
17 Até que sopre o dia, e fujam as sombras, volta, amado meu: faze-te semelhante à corça ou ao filho dos veados sobre os montes de Bether.
Mig hűvösödik a nap és futnak az árnyékok, fordulj, légy hasonlóvá, barátom, a szarvashoz vagy az őzök gidájához a szakadékos hegyeken.
