Salmos 77
1 Clamei ao Senhor com a minha voz: a Deus levantei a minha voz, e ele inclinou para mim os ouvidos.
Az éneklőmesternek, Jedutunnak; Aszáfé, zsoltár. Szavamat Istenhez emelem és kiáltok; szavamat Istenhez emelem, hogy figyelmezzen reám.
2 No dia da minha angústia busquei ao Senhor: a minha mão se estendeu de noite, e não cessava; a minha alma recusava ser consolada.
Nyomorúságom idején az Urat keresem; kezem feltartom éjjel szünetlenül; lelkem nem akar vigasztalást bevenni.
3 Lembrava-me de Deus, e me perturbei: queixava-me, e o meu espírito desfalecia (Selah)
Istenről emlékezem és sóhajtok; róla gondolkodom, de elepedt az én lelkem. (Szela)
4 Sustentaste os meus olhos acordados: estou tão perturbado que não posso falar.
Szemeimet ébren tartod; hánykolódom, de nem szólhatok.
5 Considerava os dias da antiguidade, os anos dos tempos antigos.
Elmélkedem a régi napokról, a hajdankor éveiről.
6 De noite chamei à lembrança o meu cântico: meditei em meu coração, e o meu espírito esquadrinhou.
Megemlékezem éjjel az én énekeimről; szívemben elgondolkodom és azt kutatja lelkem:
7 Rejeitará o Senhor para sempre e não tornará a ser favorável?
Avagy mindörökké elvet-é az Úr? és nem lesz-é többé jóakaró?
8 Cessou para sempre a sua benignidade? acabou-se já a promessa de geração em geração?
Avagy végképen elfogyott-é az ő kegyelme? vagy megszűnik-é igérete nemzedékről nemzedékre?
9 Esqueceu-se Deus de ter misericórdia? ou encerrou ele as suas misericórdias na sua ira? (Selah)
Avagy elfelejtkezett-é könyörülni Isten? avagy elzárta-é haragjában az ő irgalmát? (Szela)
10 E eu disse: A minha enfermidade é esta: mas eu me lembrei dos anos da dextra do altíssimo.
És mondám: Ez az én betegségem, hogy a Fölségesnek jobbja megváltozott.
11 Eu me lembrarei das obras do Senhor: certamente que eu me lembrarei das tuas maravilhas da antiguidade.
Megemlékezem az Úrnak cselekedeteiről, sőt megemlékezem hajdani csodáidról;
12 Meditarei também em todas as tuas obras, e falarei dos teus feitos.
És elmélkedem minden cselekedetedről, és tetteidről gondolkozom.
13 O teu caminho, ó Deus, está no santuário. Quem é Deus tão grande como o nosso Deus?
Oh Isten, a te utad szentséges; kicsoda olyan nagy Isten, mint az Isten?
14 Tu és o Deus que fazes maravilhas: tu fizeste notória a tua força entre os povos.
Te vagy az Isten, a ki csodát mívelsz; megmutattad a népek között a te hatalmadat.
15 Com o teu braço remiste o teu povo, os filhos de Jacob e de José (Selah)
Megváltottad népedet karoddal a Jákób és a József fiait. (Szela)
16 As águas te viram, ó Deus, as águas te viram, e tremeram; os abismos também se abalaram.
Láttak téged a vizek, oh Isten, láttak téged a vizek és megfélemlének; a mélységek is megrázkódának.
17 As nuvens lançaram água, os céus deram um som; as tuas flechas correram de uma para outra parte.
A felhők vizet ömlesztének; megzendülének a fellegek, és a te nyílaid széllyel futkostanak.
18 A voz do teu trovão estava no céu; os relâmpagos alumiaram o mundo; a terra se abalou e tremeu.
Mennydörgésed zúgott a forgószélben; villámlásaid megvilágosították a mindenséget; megrázkódott és megindult a föld.
19 O teu caminho é no mar, e as tuas veredas nas grandes águas, e os teus passos não são conhecidos.
Utad a tengeren volt és ösvényed a nagy vizeken; és nyomaid nem látszottak meg.
20 Guiaste o teu povo, como a um rebanho, pela mão de Moisés e de Aarão.
Vezetted mint nyájat, a te népedet, Mózesnek és Áronnak kezével.
