Salmos 74
1 Ó Deus, porque nos rejeitaste para sempre? Porque se acende a tua ira contra as ovelhas do teu pasto?
Oktató dal. Ászáftól. Miért vetettél el, Isten, mindenkorra, füstöl haragod legelőd juhai ellen?
2 Lembra-te da tua congregação que compraste desde a antiguidade, da vara da tua herança que remiste, este monte de Sião, em que habitaste.
Emlékezzél meg községedről, melyet szereztél hajdanában, örökséged törzséről, melyet megváltottál; Czión hegyéről, a melyen lakoztál!
3 Levanta os teus pés para as perpétuas assolações, para tudo o que o inimigo tem feito de mal no santuário.
Emeld lépteidet az örök romok felé; mindenképen rombolt az ellenség a szentélyben.
4 Os teus inimigos bramam no meio das tuas sinagogas; põem nelas as suas insígnias por sinais.
Ordítottak szorongatóid gyülekezőhelyed belsejében, tették az ő jeleiket jelekké.
5 Cada qual se fez afamado, conforme levantara o machado contra a espessura do arvoredo.
Úgy tünik föl, mint a ki fölfelé viszi a fák sűrűjébe a fejszéket;
6 Mas agora toda a obra entalhada por uma vez quebram com machados e martelos.
s most faragványait egyaránt baltákkal és csákányokkal leütik.
7 Lançaram fogo no teu santuário; profanaram, derribando-a até ao chão, a morada do teu nome.
Tűzbe borították szentélyedet, földig szentségtelenítotték meg neved hajlékát.
8 Disseram nos seus corações: despojemo-los de uma vez. Queimaram todas as sinagogas de Deus na terra.
Mondták szivükben: Nyomjuk el egyaránt! Elégették Istennek mind a gyülekező helyeit az országban.
9 Já não vemos os nossos sinais, já não há profeta: nem há entre nós alguém que saiba até quando isto durará.
Jeleinket nem láttuk, nincs többé próféta és nálunk senki sincs, a ki tudná, meddig?
10 Até quando, ó Deus, nos afrontará o adversário? blasfemará o inimigo o teu nome para sempre?
Meddig, oh Isten, gyaláz a szorongató, káromolja az ellenség nevedet mindétig?
11 Porque retiras a tua mão, a saber, a tua dextra? tira-a de dentro do teu seio, e consome-os.
Mért vonod vissza kezedet s jobbodat? Húzd ki öledből, semmisíts!
12 Todavia Deus é o meu Rei desde a antiguidade, obrando a salvação no meio da terra.
Hiszen Isten a királyom hajdantól fogva, ki segítséget mível a földön.
13 Tu dividiste o mar pela tua força; quebrantaste as cabeças dos dragões nas águas.
Te szétmorzsoltad erőddel a tengert, összetörted a szörnyetegek fejeit a vize-ken;
14 Fizeste em pedaços as cabeças do leviathan, e o deste por mantimento aos habitantes do deserto.
te szétzúztad a leviátán fejeit, adod eledelül a pusztalakók népének;
15 Fendeste a fonte e o ribeiro: secaste os rios impetuosos.
te hasítottál forrást és patakot, te kiszárítottál tartós folyamokat.
16 Teu é o dia e tua é a noite: preparaste a luz e o sol.
Tied a nappal, tied az éjjel is, te készítottél világítót és napot;
17 Estabeleceste todos os limites da terra; verão e inverno tu os formaste.
te megállapítottad mind a föld határait, nyár és tél, te alkottad őket.
18 Lembra-te disto: que o inimigo afrontou ao Senhor, e que um povo louco blasfemou o teu nome.
Emlékezzél meg erről: ellenség gyalázta az Örökkévalót és aljas nép káromolta nevedet.
19 Não entregues às feras a alma da tua rola: não te esqueças para sempre da vida dos teus aflitos.
Ne add a vadnak gerliczéd lelkét, szegényeid életét ne felejtsd el mindenkorra.
20 Atende ao teu concerto; pois os lugares tenebrosos da terra estão cheios de moradas de crueldade.
Tekints a szövetségre; mert megteltek az ország sötét helyei erőszak tanyáival.
21 Oh, não volte envergonhado o oprimido: louvem o teu nome o aflito e o necessitado.
Ne térjen vissza megszégyenülten az elnyomott, szegény és szűkölködő dicsérjék nevedet!
22 Levanta-te, ó Deus, pleiteia a sua própria causa; lembra-te da afronta que o louco te faz cada dia.
Kelj föl, Ieten, vidd ügyedet, emlékezzél gyalázásodról az aljas részéről egész nap.
23 Não te esqueças dos gritos dos teus inimigos: o tumulto daqueles que se levantam contra ti aumenta continuamente.
Ne felejtsd el szorongatóid hangját, támadóid zajongását, mely folyton felszáll!
