Salmos 147

1 Louvai ao Senhor, porque é bom cantar louvores ao nosso Deus, porque é agradável; decoroso é o louvor.

Hallelúja! Mert jó zengeni Istenünknek, mert kellemes, illendő a dicséret.

2 O Senhor edifica a Jerusalém, congrega os dispersos de Israel.

Fölépíti Jeruzsálemet az Örökkévaló, Izraél eltaszítottjait egybegyűjti.

3 Sara os quebrantados de coração, e lhes ata as suas feridas.

Ő, ki meggyógyítja a megtört szivüeket és bekötözi fájdalmaikat;

4 Conta o número das estrelas, chama-as a todas pelos seus nomes.

számát olvassa meg a csillagoknak, mindnyájukat néven szólítja.

5 Grande é o nosso Senhor, e de grande poder; o seu entendimento é infinito.

Nagy az urunk és sok erejű, értelmének nincsen száma.

6 O Senhor eleva os humildes, e abate os ímpios até à terra.

Föntartja az alázatosakat az Örökkévaló, földig alázza le a gonoszokat.

7 Cantai ao Senhor em ação de graça; cantai louvores ao nosso Deus sobre a harpa.

Énekeljetek az Örökkévalónak hálaszóval, zengjetek Istenünknek hárfával!

8 Ele é o que cobre o céu de nuvens, o que prepara a chuva para a terra, e o que faz produzir erva sobre os montes.

A ki felhőkkel borítja az eget, ki esőt készít a földnek, ki füvet sarjaszt a hegyeken;

9 O que dá aos animais o seu sustento, e aos filhos dos corvos, quando clamam.

megadja kenyerét a baromnak, a hollófiaknak, a melyek felkiáltanak.

10 Não se deleita na força do cavalo, nem se compraz nas pernas do varão.

Nem a lónak erejében telik kivánsága, nem a férfi czombjaiban telik kedve.

11 O Senhor se agrada dos que o temem e dos que esperam na sua misericórdia.

Kedveli az Örökkévaló azokat, kik őt félik, azokat, kik várakoznak kegyelmére.

12 Louva, ó Jerusalém, ao Senhor; louva, ó Sião, ao teu Deus.

Dicsőitsd, Jeruzsálem, az Örökkévalót, dicsérd Istenedet, oh Czión!

13 Porque fortaleceu os ferrolhos das tuas portas; abençôa aos teus filhos dentro de ti.

Mert megerősítette kapuid reteszeit, megáldotta gyermekeidet tebenned.

14 Ele é o que põe em paz os teus termos, e da flôr da farinha te farta.

Ő, ki békét teszen határodul, búzának javával jóllakat téged;

15 O que envia o seu mandamento à terra, a sua palavra corre velozmente.

ki szavát a földre küldi, hamarosan szalad az igéje;

16 O que dá a neve como lã, esparge a geada como cinza.

ki havat ad, akár a gyapju, deret szór, akár a hamu,

17 O que lança o seu gelo em pedaços; quem pode resistir ao seu frio?

dobja jegét, akár kenyérdarabok, fagya előtt ki állhat meg?

18 Manda a sua palavra, e os faz derreter; faz soprar o vento, e correm as águas.

Küldi igéjét s elolvasztja azokat, fuvatja szelét: folynak a vizek,

19 Mostra a sua palavra a Jacob, os seus estatutos e os seus juízos a Israel.

Tudtára adja igéjét Jákóbnak, törvényeit és rendeleteit Izraélnek.

20 Não fez assim a nenhuma outra nação; e, enquanto aos seus juízos, não os conhecem. louvai ao Senhor.

Nem tett úgy egy nem yetnek sem, és rendeleteit – nem ismerik azokat. Hallelúja!