Salmos 139
1 Senhor, tu me sondaste, e me conheces.
Az éneklőmesternek, Dávid zsoltára. Uram, megvizsgáltál engem, és ismersz.
2 Tu sabes o meu assentar e o meu levantar: de longe entendes o meu pensamento.
Te ismered ülésemet és felkelésemet, messziről érted gondolatomat.
3 Cercas o meu andar, e o meu deitar; e conheces todos os meus caminhos.
Járásomra és fekvésemre ügyelsz, minden útamat jól tudod.
4 Não havendo ainda palavra alguma na minha língua, eis que logo, ó Senhor, tudo conheces.
Mikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt Uram!
5 Tu me cercaste por detraz e por diante; e puseste sobre mim a tua mão.
Elől és hátul körülzártál engem, és fölöttem tartod kezedet.
6 Tal ciência é para mim maravilhosíssima; tão alta que não a posso atingir.
Csodálatos előttem e tudás, magasságos, nem érthetem azt.
7 Para onde me irei do teu espírito, ou para onde fugirei da tua face?
Hová menjek a te lelked elől és a te orczád elől hova fussak?
8 Se subir ao céu, lá tu estás: se fizer no inferno a minha cama, eis que tu ali estás também. (Sheol h7585)
Ha a mennybe hágok fel, ott vagy; ha a Seolba vetek ágyat, ott is jelen vagy. (Sheol h7585)
9 Se tomar as asas da alva, se habitar nas extremidades do mar,
Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó szélére szállanék:
10 Até ali a tua mão me guiará e a tua dextra me susterá.
Ott is a te kezed vezérelne engem, és a te jobbkezed fogna engem.
11 Se disser: Decerto que as trevas me encobrirão; então a noite será luz à roda de mim
Ha azt mondom: A sötétség bizonyosan elborít engem és a világosság körülöttem éjszaka lesz,
12 Nem ainda as trevas me encobrem de ti: mas a noite resplandece como o dia; as trevas e a luz são para ti a mesma coisa.
A sötétség sem borít el előled, és fénylik az éjszaka, mint a nappal; a sötétség olyan, mint a világosság.
13 Pois possuiste os meus rins; cobriste-me no ventre de minha mãe.
Bizony te alkottad veséimet, te takargattál engem anyám méhében.
14 Eu te louvarei, porque de um modo terrível, e tão maravilhoso fui feito; maravilhosas são as tuas obras, e a minha alma o sabe muito bem.
Magasztallak, hogy csodálatosan megkülönböztettél. Csodálatosak a te cselekedeteid! és jól tudja ezt az én lelkem.
15 Os meus ossos não te foram encobertos, quando no oculto fui feito, e entretecido nas profundezas da terra.
Nem volt elrejtve előtted az én csontom, mikor titokban formáltattam és idomíttattam, mintegy a föld mélyében.
16 Os teus olhos viram o meu corpo ainda informe; e no teu livro todas estas coisas foram escritas; as quais em continuação foram formadas, quando nem ainda uma delas havia.
Látták szemeid az én alaktalan testemet, és könyvedben ezek mind be voltak írva: a napok is, a melyeken formáltatni fognak; holott egy sem volt még meg közülök.
17 E quão preciosos me são, ó Deus, os teus pensamentos! Quão grandes são as somas deles!
És nékem milyen kedvesek a te gondolataid, oh Isten! Mily nagy azoknak summája!
18 Se as contasse, seriam em maior número do que a areia: quando acordo ainda estou contigo.
Számlálgatom őket: többek a fövénynél; felserkenek s mégis veled vagyok.
19 Ó Deus, tu matarás decerto o ímpio: apartai-vos portanto de mim, homens de sangue.
Vajha elvesztené Isten a gonoszt! Vérszopó emberek, fussatok el tőlem!
20 Pois falam malvadamente contra ti; e os teus inimigos tomam o teu nome em vão.
A kik gonoszul szólnak felőled, és nevedet hiába veszik fel, a te ellenségeid.
21 Não aborreço eu, ó Senhor, aqueles que te aborrecem, e não me aflijo por causa dos que se levantam contra ti?
Ne gyűlöljem-é, Uram, a téged gyűlölőket? Az ellened lázadókat ne útáljam-é?
22 Aborreço-os com ódio perfeito: tenho-os por inimigos.
Teljes gyűlölettel gyűlölöm őket, ellenségeimmé lettek!
23 Sonda-me, ó Deus, e conhece o meu coração: prova-me, e conhece os meus pensamentos.
Vizsgálj meg engem, oh Isten, és ismerd meg szívemet! Próbálj meg engem, és ismerd meg gondolataimat!
24 E vê se há em mim algum caminho mau, e guia-me pelo caminho eterno.
És lásd meg, ha van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja? és vezérelj engem az örökkévalóság útján!
