Provérbios 5
1 Filho meu, atende à minha sabedoria: à minha inteligência inclina o teu ouvido;
Fiam, bölcsességemre figyelj, értelmemre hajtsad füledet,
2 Para que conserves os meus avisos e os teus beiços guardem o conhecimento.
hogy megőrizd a meggondolást s a tudást óvják meg az ajkaid.
3 Porque os lábios da estranha destilam favos de mel, e o seu paladar é mais macio do que o azeite.
Mert színméztől csepegnek az idegen nőnek ajkai és ínye simább az olajnál;
4 Porém o seu fim é amargoso como o absinto, agudo como a espada de dois fios.
de a vége keserű, mint az üröm, éles, mint a kétélű kard.
Lábai halálra szállnak le, az alvilágot tartják léptei; (Sheol h7585)
6 Para que não ponderes a vereda da vida, são as suas carreiras variáveis, e não saberás delas.
az élet ösvényeit nehogy mérlegelje, tétováztak nyomdokai, a nélkül hogy tudná.
7 Agora, pois, filhos, dai-me ouvidos, e não vos desvieis das palavras da minha boca.
Most pedig, fiúk, hallgassatok reám, s ne térjetek el szájam mondásaitól!
8 Alonga dela o teu caminho, e não chegues à porta da sua casa;
Távol tartsd tőle útadat, s ne közeledjél háza bejáratához.
9 Para que não dês a outros a tua honra, nem os teus anos a cruéis.
Nehogy másoknak adjad díszedet és esztendőidet a kegyetlennek;
10 Para que não se fartem os estranhos do teu poder, e todos os teus afadigados trabalhos não entrem na casa do estrangeiro,
nehogy idegenek lakjanak jól erőddel és fáradalmaiddal idegen ember házában.
11 E gemas no teu fim, consumindo-se a tua carne e o teu corpo.
Sóhajtasz majd végeden, midőn elfogy tested és húsod,
12 E digas: Como aborreci a correção! e desprezou o meu coração a repreensão!
és azt mondod: mint gyűlöltem az oktatást s a feddést megvetette szívem,
13 E não escutei a voz dos meus ensinadores, nem a meus mestres inclinei o meu ouvido!
és nem hallgattam oktatóim szavára s tanítóim felé nem hajtottam fülemet!
14 Quase que em todo o mal me achei no meio da congregação e do ajuntamento.
Kevés híján benn voltam minden bajban, gyülekezet és község közepette!
15 Bebe água da tua cisterna, e das correntes do teu poço.
Igyál vizet saját vermedből és folyóvizet saját kutadból.
16 Derramem-se por de fora as tuas fontes, e pelas ruas os ribeiros de águas.
Az utczára omoljanak forrásaid, a piaczokra vízpatakok?
17 Sejam para ti só, e não para os estranhos contigo.
Legyenek egyedül a tieid s nem idegenekéi veled együtt.
18 Seja bendito o teu manancial, e alegra-te da mulher da tua mocidade.
Legyen a te kútfőd áldott s örülj ifjúkorod feleségével.
19 Como serva amorosa, e gazela graciosa, os seus peitos te saciarão em todo o tempo: e pelo seu amor sejas atraído perpetuamente.
Szerelmetes őzike, kedves zerge: emlői ittasítsanak minden időben, szerelmében mámorosodjál mindig;
20 E porque, filho meu, andarias atraído pela estranha, e abraçarias o seio da estrangeira?
hisz miért mámorosodnál, fiam, idegen nővel s ölelnéd más asszonynak keblét?
21 Porque os caminhos do homem estão perante os olhos do Senhor, e ele pesa todas as suas carreiras.
Mert az Örökkévaló szemei előtt vannak a férfi útjai s mind a nyomdokait mérlegeli.
22 Quanto ao ímpio, as suas iniquidades o prenderão, e com as cordas do seu pecado será detido.
Bűnei megfogják a gonoszt és vétke kötelékeivel fogva tartatik.
23 Ele morrerá, porque sem correção andou, e pelo excesso da sua loucura andará errado.
Ő meg fog halni oktatás híján s oktalanságának nagyságában eltévelyeg.
