Jonas 2
1 E orou Jonas ao Senhor, seu Deus, das entranhas do peixe.
És könyörge Jónás az Úrnak, az ő Istenének a halnak gyomrából.
2 E disse: Da minha angústia clamei ao Senhor, e ele me respondeu; do ventre do inferno gritei, e tu ouviste a minha voz. (Sheol h7585)
És mondá: Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték és meghallgata engem; a Seol torkából sikolték és meghallád az én szómat. (Sheol h7585)
3 Porque tu me lançaste no profundo, no coração dos mares, e a corrente me tem cercado; todas as tuas ondas e as tuas vagas tem passado por cima de mim.
Mert mélységbe vetettél engem, tenger közepébe, és körülfogott engem a víz; örvényeid és habjaid mind átmentek rajtam!
4 E eu dizia: Lançado estou de diante dos teus olhos; todavia tornarei a ver o templo da tua santidade.
És én mondám: Elvettettem a te szemeid elől; vajha láthatnám még szentséged templomát!
5 As águas me cercaram até à alma, o abismo me rodeou, e a alga se embrulhava à minha cabeça.
Körülvettek engem a vizek lelkemig, mély ár kerített be engem, hinár szövődött fejemre.
6 Eu desci até aos fundamentos dos montes: os ferrolhos da terra me encerrariam para sempre; mas tu fizeste subir a minha vida da perdição, ó Senhor meu Deus.
A hegyek alapjáig sülyedtem alá; bezáródtak a föld závárjai felettem örökre! Mindazáltal kiemelted éltemet a mulásból, oh Uram, Istenem!
7 Desfalecendo em mim a minha alma, me lembrei do Senhor; e entrou a ti a minha oração, no templo da tua santidade.
Mikor elcsüggedt bennem az én lelkem, megemlékeztem az Úrról, és bejutott az én könyörgésem te hozzád, a te szentséged templomába.
8 Os que observam as vaidades vãs deixam a sua própria misericórdia.
A kik hiú bálványokra ügyelnek, elhagyják boldogságukat;
9 Mas eu te sacrificarei com a voz do agradecimento; o que votei pagarei: do Senhor vem a salvação.
De én hálaadó szóval áldozom néked; megadom, a mit fogadtam. Az Úré a szabadítás.
10 Falou pois o Senhor ao peixe: e vomitou a Jonas na terra.
És szóla az Úr a halnak, és kiveté Jónást a szárazra.
