Jó 6
1 Então Job respondeu, e disse:
Jób pedig felele, és monda:
2 Oh se a minha mágoa retamente se pesasse, e a minha miséria juntamente se alçasse numa balança!
Oh, ha az én bosszankodásomat mérlegre vetnék, és az én nyomorúságomat vele együtt tennék a fontba!
3 Porque na verdade mais pesada seria, do que a areia dos mares: por isso é que as minhas palavras se me afogam.
Bizony súlyosabb ez a tenger fövenyénél; azért balgatagok az én szavaim.
4 Porque as flechas do Todo-poderoso estão em mim, cujo ardente veneno me chupa o espírito: os terrores de Deus se armam contra mim.
Mert a Mindenható nyilai vannak én bennem, a melyeknek mérge emészti az én lelkemet, és az Istennek rettentései ostromolnak engem.
5 Porventura zurrará o jumento montez junto à relva? ou berrará o boi junto ao seu pasto?
Ordít-é a vadszamár a zöld füvön, avagy bőg-é az ökör az ő abrakja mellett?
6 Ou comer-se-á sem sal o que é insípido? ou haverá gosto na clara do ovo?
Vajjon ízetlen, sótalan étket eszik-é az ember; avagy kellemes íze van-é a tojásfehérnek?
7 A minha alma recusa toca-lo, pois é como a minha comida fastienta.
Lelkem iszonyodik érinteni is; olyanok azok nékem, mint a megromlott kenyér!
8 Quem dera que se cumprisse o meu desejo, e que Deus me desse o que espero!
Oh, ha az én kérésem teljesülne, és az Isten megadná, amit reménylek;
9 E que Deus quizesse quebrantar-me, e soltasse a sua mão, e me acabasse!
És tetszenék Istennek, hogy összetörjön engem, megoldaná kezét, hogy szétvagdaljon engem!
10 Isto ainda seria a minha consolação, e me refrigeraria no meu tormento, não me perdoando ele; porque não ocultei as palavras do santo.
Még akkor lenne valami vigasztalásom; újjonganék a fájdalomban, a mely nem kimél, mert nem tagadtam meg a Szentnek beszédét.
11 Qual é a minha força, para que eu espere? ou qual é o meu fim, para que prolongue a minha vida?
Micsoda az én erőm, hogy várakozzam; mi az én végem, hogy türtőztessem magam?!
12 É porventura a minha força a força de pedra? Ou é de cobre a minha carne?
Kövek ereje-é az én erőm, avagy az én testem aczélból van-é?
13 Ou não está em mim a minha ajuda? ou desamparou-me a verdadeira sabedoria?
Hát nincsen-é segítség számomra; avagy a szabadulás elfutott-é tőlem?!
14 Ao que está aflito devia o amigo mostrar compaixão, ainda ao que deixasse o temor do Todo-poderoso.
A szerencsétlent barátjától részvét illeti meg, még ha elhagyja is a Mindenhatónak félelmét.
15 Meus irmãos aleivosamente me falaram, como um ribeiro, como a torrente dos ribeiros que passam.
Atyámfiai hűtlenül elhagytak mint a patak, a mint túláradnak medrükön a patakok.
16 Que estão encobertos com a geada, e neles se esconde a neve.
A melyek szennyesek a jégtől, a melyekben olvadt hó hömpölyög;
17 No tempo em que se derretem com o calor se desfazem, e em se aquentando, desaparecem do seu lugar.
Mikor átmelegülnek, elapadnak, a hőség miatt fenékig száradnak.
18 Desviam-se as veredas dos seus caminhos: sobem ao vácuo, e perecem.
Letérnek útjokról a vándorok; felmennek a sivatagba utánok és elvesznek.
19 Os caminhantes de Tema os veem; os passageiros de Sheba olham para eles.
Nézegetnek utánok Téma vándorai; Sébának utasai bennök reménykednek.
20 Foram envergonhados, por terem confiado e, chegando ali, se confundem.
Megszégyenlik, hogy bíztak, közel mennek és elpirulnak.
21 Agora sois semelhantes a eles: vistes o terror, e temestes.
Így lettetek ti most semmivé; látjátok a nyomort és féltek.
22 Disse-vos eu: dai-me ou oferecei-me da vossa fazenda presentes?
Hát mondtam-é: adjatok nékem valamit, és a ti jószágotokból ajándékozzatok meg engem?
23 Ou livrai-me das mãos do opressor? ou redemi-me das mãos dos tiranos?
Szabadítsatok ki engem az ellenség kezéből, és a hatalmasok kezéből vegyetek ki engem?
24 Ensinai-me, e eu me calarei: e dai-me a entender em que errei.
Tanítsatok meg és én elnémulok, s a miben tévedek, értessétek meg velem.
25 Oh! quão fortes são as palavras da boa razão! mas que é o que argui a vossa arguição?
Oh, mily hathatósak az igaz beszédek! De mit ostoroz a ti ostorozásotok?
26 Porventura buscareis palavras para me repreenderdes, visto que as razões do desesperado estão como vento?
Szavak ostorozására készültök-é? Hiszen a szélnek valók a kétségbeesettnek szavai!
27 Mas antes lançais sortes sobre o órfão; e cavais uma cova para o vosso amigo.
Még az árvának is néki esnétek, és sírt ásnátok a ti barátotoknak is?!
28 Agora pois, se sois servidos, virai-vos para mim; e vede se minto em vossa presença.
Most hát tessék néktek rám tekintenetek, és szemetekbe csak nem hazudom?
29 Voltai pois, não haja iniquidade: tornai-vos, digo, que ainda a minha justiça aparecerá nisso.
Kezdjétek újra kérlek, ne legyen hamisság. Kezdjétek újra, az én igazságom még mindig áll.
30 Há porventura iniquidade na minha língua? Ou não poderia o meu paladar dar a entender as minhas misérias?
Van-é az én nyelvemen hamisság, avagy az én ínyem nem veheti-é észre a nyomorúságot?
