Jó 6
1 Então Job respondeu, e disse:
Felelt Jób és mondta:
2 Oh se a minha mágoa retamente se pesasse, e a minha miséria juntamente se alçasse numa balança!
Vajha mérve mérnék bosszúságomat a gyötrelmemet mérlegre vetnék egyaránt!
3 Porque na verdade mais pesada seria, do que a areia dos mares: por isso é que as minhas palavras se me afogam.
Mert most tengerek fövenyénél nehezebb, azért megzavarodtak szavaim.
4 Porque as flechas do Todo-poderoso estão em mim, cujo ardente veneno me chupa o espírito: os terrores de Deus se armam contra mim.
Mert a Mindenható nyilai vannak bennem, a melyeknek mérgét lelkem issza; Isten ijedelmei sorakoznak ellenem.
5 Porventura zurrará o jumento montez junto à relva? ou berrará o boi junto ao seu pasto?
Ordít-e a vadszamár a pázsiton, avagy bőg-e az ökör abraka mellett?
6 Ou comer-se-á sem sal o que é insípido? ou haverá gosto na clara do ovo?
Ehető-e a mi ízetlen, só nélkül, avagy van-e íz a tojás fehérjében?
7 A minha alma recusa toca-lo, pois é como a minha comida fastienta.
Vonakodott hozzá nyúlni a lelkem; azok az én kórságos ételem.
8 Quem dera que se cumprisse o meu desejo, e que Deus me desse o que espero!
Bárcsak beteljesednék kérésem s reményemet megadná Isten;
9 E que Deus quizesse quebrantar-me, e soltasse a sua mão, e me acabasse!
s tetszenék Istennek, hogy összezúzzon engem, megoldaná kezét, hogy véget vessen nekem!
10 Isto ainda seria a minha consolação, e me refrigeraria no meu tormento, não me perdoando ele; porque não ocultei as palavras do santo.
Akkor volna még vigasztalásom – fölszökném kíméletlen fájdalomban – hogy nem tagadtam meg a Szentnek szavait.
11 Qual é a minha força, para que eu espere? ou qual é o meu fim, para que prolongue a minha vida?
Mi az erőm, hogy várakozzam, s mi a végem, hogy türtessem magam?
12 É porventura a minha força a força de pedra? Ou é de cobre a minha carne?
Avagy kövek ereje-e az én erőm, vagy ércz az én húsom?
13 Ou não está em mim a minha ajuda? ou desamparou-me a verdadeira sabedoria?
Hiszen segítségem nincs bennem, és üdvösségem elutasíttatott tőlem.
14 Ao que está aflito devia o amigo mostrar compaixão, ainda ao que deixasse o temor do Todo-poderoso.
Az elcsüggedőt barátjától szeretet illeti, ha el is hagyja a Mindenható félelmét!
15 Meus irmãos aleivosamente me falaram, como um ribeiro, como a torrente dos ribeiros que passam.
Testvéreim hűtelenek lettek mint a patak, mint a hogy medrükben a patakok eltűnnek.
16 Que estão encobertos com a geada, e neles se esconde a neve.
A melyek sötétlenek a jégtől, bennök rejtőzik el a hó;
17 No tempo em que se derretem com o calor se desfazem, e em se aquentando, desaparecem do seu lugar.
mikor hőség éri, megsemmisülnek, midőn meleg van, elenyésznek helyükből.
18 Desviam-se as veredas dos seus caminhos: sobem ao vácuo, e perecem.
Kanyarodnak útjuk ösvényei, elhúzódnak a pusztaságban és elvesznek.
19 Os caminhantes de Tema os veem; os passageiros de Sheba olham para eles.
Ide tekintettek Téma karavánjai, Sába vándorcsapatai reménykedtek bennük;
20 Foram envergonhados, por terem confiado e, chegando ali, se confundem.
megszégyenültek, hogy bíztak, elérkeztek odáig és elpirultak.
21 Agora sois semelhantes a eles: vistes o terror, e temestes.
Mert most az övéi vagytok, láttok rettegést és féltek.
22 Disse-vos eu: dai-me ou oferecei-me da vossa fazenda presentes?
Hát mondtam-e: adjatok nékem, és vagyontokból vesztegetést ajáljatok értem,
23 Ou livrai-me das mãos do opressor? ou redemi-me das mãos dos tiranos?
és szabadítsatok ki szorongatónak kezéből s zsarnokok kezétől váltsatok meg engem?
24 Ensinai-me, e eu me calarei: e dai-me a entender em que errei.
Tanítsatok engem s én elhallgatok, és ha mit tévedtem, értessétek meg velem.
25 Oh! quão fortes são as palavras da boa razão! mas que é o que argui a vossa arguição?
Mi hathatósak az egyenes beszédek, de miképp fedne feddés, minő a tietek?
26 Porventura buscareis palavras para me repreenderdes, visto que as razões do desesperado estão como vento?
Szókat tekintetek-e feddésnek és szélnek az elcsüggedettnek beszédeit?
27 Mas antes lançais sortes sobre o órfão; e cavais uma cova para o vosso amigo.
Még árvának is nekiestek és áskálódtok barátotok ellen.
28 Agora pois, se sois servidos, virai-vos para mim; e vede se minto em vossa presença.
Most hát egyezzetek bele, forduljatok felém, arczotokba vajon hazudom-e?
29 Voltai pois, não haja iniquidade: tornai-vos, digo, que ainda a minha justiça aparecerá nisso.
Térjetek meg, kérlek, ne essék jogtalanság, igen, térjetek meg, folyton áll ebben az igazam!
30 Há porventura iniquidade na minha língua? Ou não poderia o meu paladar dar a entender as minhas misérias?
Van-e nyelvemen jogtalanság, avagy ínyem nem érezné-e a gyötrelmeket?
