Jó 39
1 Sabes tu o tempo em que as cabras montezes parem? ou consideraste as dores das cervas?
Tudod-é a kőszáli zergék ellésének idejét; megvigyáztad-é a szarvasok fajzását?
2 Contarás os meses que cumprem? ou sabes o tempo do seu parto?
Megszámláltad-é a hónapokat, a meddig vemhesek; tudod-é az ellésök idejét?
3 Quando se encurvam, produzem seus filhos, e lançam de si as suas dores.
Csak összegörnyednek, elszülik magzataikat, vajudásaiktól megszabadulnak.
4 Seus filhos enrijam, crescem com o trigo: saem, e nunca mais tornam a elas.
Fiaik meggyarapodnak, a legelőn nagyranőnek, elszélednek és nem térnek vissza hozzájok.
5 Quem despediu livre o jumento montez? e quem soltou as prisões ao jumento bravo?
Ki bocsátotta szabadon a vadszamarat, ki oldozta el e szamárnak kötelét,
6 Ao qual dei o ermo por casa, e a terra salgada por suas moradas.
A melynek házául a pusztát rendelém, és lakóhelyéül a sósföldet?
7 Ri-se do arroido da cidade: não ouve os muitos gritos do exator.
Kineveti a városbeli sokadalmat, nem hallja a hajtsár kiáltozását.
8 O que descobre nos montes é o seu pasto, e anda buscando tudo que está verde.
A hegyeken szedeget, az ő legelőjén mindenféle zöld gazt felkeres.
9 Ou, querer-te-á servir o unicórnio? ou ficará na tua cavalariça?
Akar-é szolgálni néked a bölény? Avagy meghál-é a te jászolodnál?
10 Ou amarrarás o unicórnio com a sua corda no rego? ou estorroará após ti os vales?
Oda kötheted a bölényt a barázdához kötelénél fogva? Vajjon boronálja-é a völgyeket utánad?
11 Ou confiarás nele, por ser grande a sua força? ou deixarás a seu cargo o teu trabalho?
Bízhatol-é benne, mivelhogy nagy az ereje, és munkádat hagyhatod-é reá?
12 Ou fiarás dele que te torne o que semeaste e o recolherá na tua eira?
Hiszed-é róla, hogy vetésedet behordja, és szérűdre betakarítja?
13 Vem de ti as alegres asas dos pavões, que tem penas de cegonha e da águia?
Vígan leng a struczmadár szárnya: vajjon az eszterág szárnya és tollazata-é az?
14 A qual deixa os seus ovos na terra, e os aquenta no pó.
Hiszen a földön hagyja tojásait, és a porral költeti ki!
15 E se esquece de que algum pé os pise, ou os animais do campo os calquem.
És elfeledi, hogy a láb eltiporhatja, és a mezei vad eltaposhatja azokat.
16 Endurece-se para com seus filhos, como se não fossem seus: debalde é seu trabalho, porquanto está sem temor.
Fiaival oly keményen bánik, mintha nem is övéi volnának; ha fáradsága kárba vész, nem bánja;
17 Porque Deus a privou de sabedoria, e não lhe repartiu entendimento.
Mert Isten a bölcseséget elfeledtette vele, értelmet pedig nem adott néki.
18 A seu tempo se levanta ao alto: ri-se do cavalo, e do que vai montado nele.
De hogyha néki ereszkedik, kineveti a lovat és lovagját.
19 Ou darás tu força ao cavalo? ou vestirás o seu pescoço com trovão?
Te adsz-é erőt a lónak, avagy a nyakát sörénynyel te ruházod-é fel?
20 Ou espanta-lo-ás, como ao gafanhoto? terrível é o fogoso respirar das suas ventas.
Felugraszthatod-é, mint a sáskát? Tüsszögése dicső, félelmetes!
21 Escarva a terra, e folga na sua força, e sai ao encontro dos armados.
Lábai vermet ásnak, örvend erejének, a fegyver elé rohan.
22 Ri-se do temor, e não se espanta, e não torna atráz por causa da espada.
Neveti a félelmet; nem remeg, nem fordul meg a fegyver elől;
23 Contra ele rangem a aljava, o ferro flamante da lança e do dardo.
Csörög rajta a tegez, ragyog a kopja és a dárda:
24 Sacudindo-se, e removendo-se, escarva a terra, e não faz caso do som da buzina.
Tombolva, nyihogva kapálja a földet, és nem áll veszteg, ha trombita zeng.
25 Na fúria do som das buzinas diz: Eia! e de longe cheira a guerra, e o trovão dos príncipes, e o alarido.
A trombitaszóra nyerítéssel felel; messziről megneszeli az ütközetet, a vezérek lármáját és a csatazajt.
26 Ou vôa o gavião pela tua inteligência, e estende as suas asas para o sul?
A te értelmed miatt van-é, hogy az ölyv repül, és kiterjeszti szárnyait dél felé?
27 Ou se remonta a águia ao teu mandado, e põe no alto o seu ninho?
A te rendelésedre száll-é fent a sas, és rakja-é fészkét a magasban?
28 Nas penhas mora e habita: no cume das penhas, e nos lugares seguros.
A kősziklán lakik és tanyázik, a sziklák párkányain és bércztetőkön.
29 Desde ali descobre a preza: seus olhos a avistam desde longe.
Onnét kémlel enni való után, messzire ellátnak szemei.
30 E seus filhos chupam o sangue, e onde há mortos ai está.
Fiai vért szívnak, és a hol dög van, mindjárt ott terem.
