Jó 39
1 Sabes tu o tempo em que as cabras montezes parem? ou consideraste as dores das cervas?
Ismered-e a kőszáli zergék ellésének idejét, a szarvasünőnek vajúdását megvigyázod-e;
2 Contarás os meses que cumprem? ou sabes o tempo do seu parto?
számlálod-e a hónapokat, melyeket kitöltenek, s ismered-e ellésük idejét?
3 Quando se encurvam, produzem seus filhos, e lançam de si as suas dores.
Legörnyednek, kölykeiket világra hozzák, fájdalmaikat elbocsátják.
4 Seus filhos enrijam, crescem com o trigo: saem, e nunca mais tornam a elas.
Fiaik erőre kapnak, felnövekednek a szabadban, kimennek és nem térnek vissza.
5 Quem despediu livre o jumento montez? e quem soltou as prisões ao jumento bravo?
Ki bocsátotta szabadon a vadszamarat, s az erdei szamár köteleit ki oldotta meg?
6 Ao qual dei o ermo por casa, e a terra salgada por suas moradas.
Amelynek a sivatagot tettem házává, és lakásává a sós földet;
7 Ri-se do arroido da cidade: não ouve os muitos gritos do exator.
nevet a városnak zaján, a hajtónak lármázását nem hallja;
8 O que descobre nos montes é o seu pasto, e anda buscando tudo que está verde.
a mit a hegyeken kifürkészett, az legelője, s minden zöld után kutat.
9 Ou, querer-te-á servir o unicórnio? ou ficará na tua cavalariça?
Akarna-e a reém téged szolgálni, avagy meghál-e jászolodnál?
10 Ou amarrarás o unicórnio com a sua corda no rego? ou estorroará após ti os vales?
Odakötöd-e a reémet istrángjával a barázdához, vagy boronálja-e a völgyeket to utánad?
11 Ou confiarás nele, por ser grande a sua força? ou deixarás a seu cargo o teu trabalho?
Bízhatsz-e benne, mert nagy az ereje, s ráhagyhatod-e szerzeményedet?
12 Ou fiarás dele que te torne o que semeaste e o recolherá na tua eira?
Hiszel-e benne, hogy behordja vetésedet s begyűjti szérűdre?
13 Vem de ti as alegres asas dos pavões, que tem penas de cegonha e da águia?
A strucznak szárnya vígan csattog, vajon tolla jámbor-e, meg tollazata?
14 A qual deixa os seus ovos na terra, e os aquenta no pó.
Mert a földnek hagyja tojásait és a poron melegíti,
15 E se esquece de que algum pé os pise, ou os animais do campo os calquem.
s felejti, hogy a láb eltiporja s a mező vadja széttapossa;
16 Endurece-se para com seus filhos, como se não fossem seus: debalde é seu trabalho, porquanto está sem temor.
keménykedik fiókáival, mintha nem volnának övéi, hogy hiába a fáradalma, az nem a rettegése;
17 Porque Deus a privou de sabedoria, e não lhe repartiu entendimento.
mert Isten elfeledtette vele a bölcsséget, s nem adott neki részt az értelemben.
18 A seu tempo se levanta ao alto: ri-se do cavalo, e do que vai montado nele.
A midőn a magasba szökell, neveti a lovat és lovasát.
19 Ou darás tu força ao cavalo? ou vestirás o seu pescoço com trovão?
Adsz-e a lónak erőt, öltesz-e nyakára sörényt?
20 Ou espanta-lo-ás, como ao gafanhoto? terrível é o fogoso respirar das suas ventas.
Ugráltatod-e mint a sáskát?
21 Escarva a terra, e folga na sua força, e sai ao encontro dos armados.
Fenséges tüsszögése – rettenet.
22 Ri-se do temor, e não se espanta, e não torna atráz por causa da espada.
Kémlelnek a síkon, akkor örvend erejében, kivonul a fegyver elébe; nevet a félelemnek, s nem retten meg s nem hátrál meg kard elől.
23 Contra ele rangem a aljava, o ferro flamante da lança e do dardo.
Fölötte zörög a tegez, villogó dárda és lándzsa;
24 Sacudindo-se, e removendo-se, escarva a terra, e não faz caso do som da buzina.
tombolva és háborogva habzsolja a földet, s nem marad helyén, a mikor hallik a harsona.
25 Na fúria do som das buzinas diz: Eia! e de longe cheira a guerra, e o trovão dos príncipes, e o alarido.
A mint hallik a harsona, azt mondja: Haj; messziről szimatolja a csatát, a vezérek dörgedelmét és a riadást.
26 Ou vôa o gavião pela tua inteligência, e estende as suas asas para o sul?
A te értelmedből repül-e fel a karvaly s terjeszti szárnyait a délnek;
27 Ou se remonta a águia ao teu mandado, e põe no alto o seu ninho?
avagy parancsodra emelkedik-e a sas, midőn magasba rakja fészkét?
28 Nas penhas mora e habita: no cume das penhas, e nos lugares seguros.
Sziklán lakik és honol, sziklának fokán és hegyi várban;
29 Desde ali descobre a preza: seus olhos a avistam desde longe.
onnan kémlel eledelre, messzire tekintenek ki szemei:
30 E seus filhos chupam o sangue, e onde há mortos ai está.
fiókái pedig vért hörpölnek, s a hol holttetemek vannak, ott van ő.
