Jó 37
1 Sobre isto também treme o meu coração, e salta do seu lugar.
Ezért remeg az én szívem, és csaknem kiszökik helyéből.
2 Atentamente ouvi o movimento da sua voz, e o sonido que sai da sua boca.
Halljátok meg figyelmetesen az ő hangjának dörgését, és a zúgást, a mely az ő szájából kijön!
3 Ele o envia por debaixo de todos os céus, e a sua luz até aos confins da terra.
Az egész ég alatt szétereszti azt, és villámát is a földnek széléig.
4 Depois disto brama com grande voz, troveja com a sua alta voz; e, ouvida a sua voz, não tarda com estas coisas.
Utána hang zendül, az ő fenségének hangjával mennydörög, s nem tartja vissza azt, ha szava megzendült.
5 Com a sua voz troveja Deus maravilhosamente: faz grandes coisas, e nós as não compreendemos.
Isten az ő szavával csudálatosan mennydörög, és nagy dolgokat cselekszik, úgy hogy nem érthetjük.
6 Porque à neve diz: Está sobre a terra: como também ao aguaceiro e à sua forte chuva.
Mert azt mondja a hónak: Essél le a földre! És a zápor-esőnek és a zuhogó zápornak: Szakadjatok.
7 Ele sela as mãos de todo o homem, para que conheça todos os homens de sua obra.
Minden ember kezét lepecsétli, hogy megismerje minden halandó, hogy az ő műve.
8 E as bestas entram nos seus esconderijos e ficam nas suas cavernas.
Akkor a vadállat az ő tanyájára húzódik, és az ő barlangjában marad.
9 Da recâmara sai o pé de vento, e dos ventos dispersivos o frio.
Rejtekéből előjön a vihar, és az északi szelektől a fagy.
10 Pelo assopro de Deus se dá a geada, e as largas águas se endurecem.
Isten lehellete által támad a jég, és szorul össze a víznek szélessége.
11 Também com a umidade carrega as grossas nuvens, e esparge a nuvem da sua luz.
Majd nedvességgel öntözi meg a felleget, s áttöri a borulatot az ő villáma.
12 Então elas, segundo o seu prudente conselho, se tornam pelas esferas, para que façam tudo quanto lhes ordena sobre a superfície do mundo habitável,
És az köröskörül forog az ő vezetése alatt, hogy mindazt megtegyék, a mit parancsol nékik, a föld kerekségének színén.
13 Seja que por vara, ou para a sua terra, ou por beneficência as faça vir.
Vagy ostorul, ha földjének úgy kell, vagy áldásul juttatja azt.
14 A isto, ó Job, inclina os teus ouvidos: põe-te em pé, e considera as maravilhas de Deus.
Vedd ezt füledbe Jób, állj meg és gondold meg az Istennek csudáit.
15 Porventura sabes tu quando Deus considera nelas, e faz resplandecer a lua da sua nuvem?
Megtudod-é, mikor rendeli azt rájok az Isten, hogy villanjon az ő felhőjének villáma?
16 Tens tu notícia do equilíbrio das grossas nuvens e das maravilhas de aquele que é perfeito nos conhecimentos,
Tudod-é, hogy miként lebegnek a felhők, vagy a tökéletes tudásnak csudáit érted-é?
17 Ou de como os teus vestidos aquecem, quando do sul há calma sobre a terra?
Miképen melegülnek át ruháid, mikor nyugton van a föld a déli széltől?
18 Ou estendeste com ele os céus, que estão firmes como espelho fundido?
Vele együtt terjesztetted-é ki az eget, a mely szilárd, mint az aczéltükör?
19 Ensina-nos o que lhe diremos; porque nós nada poderemos pôr em boa ordem, por causa das trevas.
Mondd meg nékünk, mit szóljunk néki? A setétség miatt semmit sem kezdhetünk.
20 Ou ser-lhe-ia contado, quando eu assim falasse? dir-lhe-á alguém isso? pois será devorado.
Elbeszélik-é néki, ha szólok? Ha elmondaná valaki: bizony vége volna!
21 E agora se não pode olhar para o sol, quando resplandece nos céus; passando e purificando-os o vento.
Néha nem látják a napot, bár az égen ragyog; de szél fut át rajta és kiderül.
22 O esplendor de ouro vem do norte: pois em Deus há uma tremenda magestade.
Észak felől aranyszínű világosság támad, Isten körül félelmetes dicsőség.
23 Ao Todo-poderoso não podemos alcançar; grande é em potência; porém a ninguém oprime em juízo e grandeza de justiça.
Mindenható! Nem foghatjuk meg őt; nagy az ő hatalma és ítélő ereje, és a tiszta igazságot el nem nyomja.
24 Por isso o temem os homens: ele não respeita aos sábios de coração.
Azért rettegjék őt az emberek; a kevély bölcsek közül nem lát ő egyet sem.
