Jó 33
1 Assim, na verdade, ó Job, ouve as minhas razões, e dá ouvidos a todas as minhas palavras.
Azonban halljad csak, Jób, beszédemet és mind a szavaimra figyelj.
2 Eis que já abri a minha boca: já falou a minha língua debaixo do meu paladar.
Íme, kérlek, megnyitottam számat, nyelvem megszólalt ínyemen.
3 As minhas razões sairão da sinceridade do meu coração, e a pura ciência dos meus lábios.
Szívem egyenessége az én mondásaim, s a tudást tisztán mondják meg ajkaim.
4 O espírito de Deus me fez: e a inspiração do Todo-poderoso me deu vida.
Isten szelleme alkotott engem, s a mindenható lehelete éltet engem.
5 Se podes responde-me, põe por ordem diante de mim a tua causa, e levanta-te.
Ha teheted, válaszolj nekem, sorakozz elém, állj ki.
6 Eis que sou de Deus, como tu: do lodo também eu fui cortado.
Lám, én olyan vagyok Isten előtt, mint te magad, agyagból szakasztattam én is.
7 Eis que não te perturbará o meu terror, nem será pesada sobre ti a minha mão.
Íme, az én rettenésem nem ijeszt téged, és nyomásom nem nehezül rád.
8 Na verdade que disseste aos meus ouvidos; e eu ouvi a voz das palavras, dizendo:
Ugyancsak mondottad füleim hallatára, és szavak hangját hallottam:
9 Limpo estou, sem transgressão: puro sou; e não tenho culpa.
Tiszta vagyok, bűntett nélkül, mocsoktalan vagyok és nincs bűnöm;
10 Eis que acha contra mim achaques, e me considerou como seu inimigo.
lám, ürügyeket talál ki ellenem, tekint engem a maga ellenségének;
11 Põe no tronco os meus pés, e observa todas as minhas veredas.
karóba teszi lábaimat, megvigyázza mind az ösvényeimet.
12 Eis que nisto te respondo: Não foste justo; porque maior é Deus do que o homem.
Lám, ebben nincs igazad, felelem neked, mert halandónál nagyobb az Isten.
13 Por que razão contendeste com ele? porque não responde acerca de todos os seus feitos.
Miért pöröltél ellene, hogy semmi szavával nem felel?
14 Antes Deus fala uma e duas vezes; porém ninguém atenta para isso.
Mert egyszer beszél Isten, meg kétszer – nem látja meg.
15 Em sonho ou em visão de noite, quando cai sono profundo sobre os homens, e adormecem na cama,
Álomban, éjjeli látományban, mikor mély álom esik az emberekre, szendergéskor a fekvőhelyen:
16 Então o revela ao ouvido dos homens, e lhes sela a sua instrução.
akkor megnyilatkozik az emberek füle előtt és fenyítésükre pecsétet tesz,
17 Para apartar o homem daquilo que faz, e esconder do homem a soberba.
hogy eltávolítsa az embert attól a mit tett s a férfiú elől a gőgöt eltakarja,
18 Para desviar a sua alma da cova, e a sua vida de passar pela espada.
visszatartsa lelkét a sírveremtől, és életét attól, hogy fegyver által ne múljék ki.
19 Também na sua cama é com dores castigado; como também a multidão de seus ossos com fortes dores.
S büntettetik fájdalom által fekvőhelyén, meg csontjainak legtöbbje állandóan;
20 De modo que a sua vida abomina até o pão, e a sua alma a comida apetecível.
s undorrá teszi előtte élete a kenyeret és lelke a kívánatos ételt.
21 Desaparece a sua carne à vista de olhos, e os seus ossos, que se não viam, agora aparecem:
Húsa lefogy, úgy hogy láthatatlan, s lekopasztattak csontjai, melyeket nem láttak;
22 E a sua alma se vai chegando à cova, e a sua vida ao que traz morte.
s közeledett lelke a veremhez és élete a halálthozókhoz.
23 Se com ele pois houver um mensageiro, um intérprete, um entre milhares, para declarar ao homem a sua retidão,
Ha van mellette szószóló angyal, ezer közül egy, hogy valljon az ember mellett egyenességéről:
24 Então terá misericórdia dele, e lhe dirá: Livra-o, que não desça à cova; já achei resgate.
akkor megkegyelmez neki és mondja: nehogy a verembe szálljon, mentsd föl, találtam váltságot!
25 Sua carne se reverdecerá mais do que era na mocidade, e tornará aos dias da sua juventude.
Duzzad a húsa az ifjú erőtől, visszatér fiatal kora napjaihoz.
26 Deveras orará a Deus, o qual se agradará dele, e verá a sua face com júbilo, e restituirá ao homem a sua justiça.
Fohászkodik Istenhez, és kedvesen fogadja, riadás közt látja színét és viszonozza az embernek az ő igazságát.
27 Olhará para os homens, e dirá: Pequei, e perverti o direito, o que de nada me aproveitou.
Éneket mond az emberek előtt és szól: vétkeztem, az egyenest elgörbítettem, de nem bánt velem hasonlóan;
28 Porém Deus livrou a minha alma de que não passasse a cova; assim que a minha vida vê a luz.
megváltotta lelkemet, nehogy a verembe szálljon, és életem láthatja a világosságot.
29 Eis que tudo isto obra Deus, duas e três vezes para com o homem;
Lám, mindezeket míveli Isten, kétszer, háromszor a férfival;
30 Para desviar a sua alma da perdição, e o alumiar com a luz dos viventes.
hogy visszahozza lelkét a sírveremből, hogy megvilágosodjék az élet világosságában.
31 Escuta pois, ó Job, ouve-me: cala-te, e eu falarei.
Figyelj, Jób, hallgass rám, légy csendes, majd beszélek én!
32 Se tens alguma coisa que dizer, responde-me: fala, porque desejo justificar-te.
Ha vannak szavaid, válaszolj nekem, beszélj, mert kívánom, hogy igazoljalak;
33 Se não, escuta-me tu: cala-te, e ensinar-te-ei a sabedoria.
ha nincsenek, hallgass te reám, légy csendes, és majd tanítlak bölcsességre.
