< 32 >

1 Então aqueles três homens cessaram de responder a Job; porque era justo aos seus próprios olhos.
S megszűnt ez a három férfi felelni Jóbnak, mert igaz volt a maga szemeiben.
2 E acendeu-se a ira de Elihu, filho de Baracheel o buzita, da família de Ram: contra Job se acendeu a sua ira, porque se justificava a si mesmo, mais do que a Deus.
Akkor föllobbant haragja Elihúnak, a Búzbeli Barakél fiának a Rám nemzetségből; Jób ellen lobbant föl haragja, mivelhogy igazabbnak vélte magát Istennél,
3 Também a sua ira se acendeu contra os seus três amigos: porque, não achando que responder, todavia condenavam a Job.
s három barátja ellen lobbant föl haragja, mivelhogy nem találtak feleletet, de Jóbot gonosznak ítélték.
4 Elihu porém esperou que Job falasse; porquanto tinham mais idade do que ele.
Elihú pedig kivárta Jóbot szavaival, mert azok korra öregebbek voltak nálánál.
5 Vendo pois Elihu que já não havia resposta na boca daqueles três homens, a sua ira se acendeu.
De látta Elíhú, hogy nincsen felelet a. három férfi szájában, akkor föllobbant haragja.
6 E respondeu Elihu, filho de Baracheel o buzita, e disse: Eu sou de menos idade, e vós sois idosos; receei-me e temi de vos declarar a minha opinião.
S megszólalt Elíhú, a Búzbeli Barakélnek fia és mondta: Fiatal vagyok én korra, ti pedig aggastyánok, azért tartózkodtam és féltem attól, hogy tudásomat közöljem veletek.
7 Dizia eu: falem os dias, e a multidão doa anos ensine a sabedoria.
Azt mondtam: Napok beszéljenek és az évek sokasága tudasson bölcsséget.
8 Na verdade, há um espírito no homem, e a inspiração do Todo-poderoso os faz entendidos.
Ámde a szellem az a halandóban s a Mindenható lehelete, a mi értelmessé teszi őket.
9 Os grandes não são os sábios, nem os velhos entendem juízo.
Nem a sokévűek bölcsek, s nem a vének értenek ítéletet;
10 Pelo que digo: dai-me ouvidos, e também eu declararei a minha opinião.
azért mondtam: hallgass reám, hadd közöljem én is tudásomat.
11 Eis que aguardei as vossas palavras, e dei ouvidos às vossas considerações, até que buscasseis razões.
Lám, várakoztam szavaitokra, figyeltem értelmezéseitekre, míg átkutatnátok a beszédeket.
12 Atentando pois para vós, eis que nenhum de vós há que possa convencer a Job, nem que responda às suas razões:
Ügyeltem is reátok, de íme nincs, ki Jóbot megczáfolná, ki közületek mondásaira felelne.
13 Para que não digais: Achamos a sabedoria; Deus o derribou, e não homem algum.
Nehogy mondjátok: találtunk bölcsességet; Isten taszítsa őt el, nem ember!
14 Ora ele não dirigiu contra mim palavra alguma, nem lhe responderei com as vossas palavras.
De nem én hozzám intézett beszédet, nem is a ti mondásaitokkal válaszolnék neki.
15 Estão pasmados, não respondem mais, faltam-lhes as palavras.
Megrettentek, nem feleltek többet, elszakadtak tőlük a szavak.
16 Esperei pois, porém não falam: porque já pararam, e não respondem mais.
Várakozzam-e, mert ők nem beszélnek, mert elállottak, nem feleltek többé?
17 Também eu responderei pela minha parte: também eu declararei a minha opinião.
Hadd felelek: én is a részemmel, hadd közlöm én is tudásomat.
18 Porque estou cheio de palavras, e aperta-me o espírito do meu ventre.
Mert tele vagyok szavakkal, szorít engem bensőm szelleme.
19 Eis que o meu ventre é como o mosto, sem respiradouro, e virá a arrebentar, como odres novos.
Íme bensőm olyan, mint nyitatlan bor, mint a mely új tömlőkből kifakad.
20 Falarei, e respirarei: abrirei os meus lábios, e responderei.
Hadd beszélek, hogy megkönnyebbüljek, kinyitom ajkaimat és felelek.
21 Oxalá eu não faça acepção de pessoas, nem use de sobrenomes com o homem!
Nem kell senki személyét tekintenem és embernek nem fogok hízelkedni;
22 Porque não sei usar de sobrenomes: em breve me levaria o meu criador.
mert nem is tudok én hízelkedni; csakhamar elvinne engem alkotóm.

< 32 >