Jó 29
1 E proseguiu Job em proferir o seu dito, e disse:
És továbbá előadta Jób a példázatát és mondta:
2 Ah! quem me dera ser como eu fui nos meses passados! como nos dias em que Deus me guardava!
Vajha úgy volnék, mint a múltnak hónapjaiban, mint a napokban, mikor Isten megőrzött engem;
3 Quando fazia resplandecer a sua candeia sobre a minha cabeça e quando eu pela sua luz caminhava pelas trevas:
mikor ragyogott fejem fölött a mécsese s világosságánál sötétben jártam!
4 Como era nos dias da minha mocidade, quando o segredo de Deus estava sobre a minha tenda:
Mint a hogy voltam férfikorom napjaiban, midőn Isten meghittsége volt sátorom felett;
5 Quando o Todo-poderoso ainda estava comigo, e os meus meninos em redor de mim.
midőn még velem volt a Mindenható, körülöttem gyermekeim;
6 Quando lavava os meus passos na manteiga, e da rocha me corriam ribeiros de azeite:
midőn lépteim tejfölben fürödtek; s a szikla ontott mellettem olajpatakokat.
7 Quando saía a porta pela cidade, e na praça fazia preparar a minha cadeira:
Midőn a kapuhoz mentem a városba, a piaczon választottam ülőhelyemet:
8 Os moços me viam, e se escondiam, e até os idosos se levantavam e se punham em pé:
megláttak ifjak s elbújtak, aggastyánok fölkeltek, megállottak;
9 Os príncipes continham as suas palavras, e punham a mão sobre a sua boca:
vezérek visszatartották beszédjöket és kezüket tették szájukra;
10 A voz dos chefes se escondia: e a sua língua se pegava ao seu paladar:
előkelőknek hangja elbújt és nyelvök inyökhöz tapadt.
11 Ouvindo-me algum ouvido, me tinha por bem-aventurado: vendo-me algum olho, dava testemunho de mim;
Mert fül, mely hallott, boldognak mondott engem és szem, mely látott, tanúskodott mellettem.
12 Porque eu livrava o miserável, que clamava: como também o órfão que não tinha quem o socoresse.
Mert megmentettem a szegényt, ki esedezett, és az árvát, kinek nem volt segítője.
13 A benção do que ia perecendo vinha sobre mim, e eu fazia que jubilasse o coração da viúva.
Bujdosónak áldása reám szállt és özvegynek szívét ujjongtattam.
14 Vestia-me da justiça: e ela me servia de vestido: como manto e diadema era o meu juízo.
Igazságot öltöttem fel s az felöltött engem, mint köpeny és süveg volt jogosságom.
15 Eu fui o olho do cego, como também os pés do coxo:
Szeme voltam a vaknak és lába én a sántának;
16 Aos necessitados era pai, e as causas de que eu não tinha conhecimento inquiria com diligência;
apjuk én a szűkölködőknek, és annak, kit nem ismertem, pörét átkutattam.
17 E quebrava os queixais do perverso, e dos seus dentes tirava a preza.
Összetörtem a jogtalannak zápfogait, és fogai közül vetettem ki a ragadmányt.
18 E dizia: No meu ninho expirarei, e multiplicarei os meus dias como a areia.
Mondtam: fészkemmel együtt fogok kimúlni s mint a főnix sokasítom napjaimat;
19 A minha raiz se estendia junto às águas, e o orvalho fazia assento sobre os meus ramos;
gyökerem nyitva van a víznek, és harmat időz gallyamon;
20 A minha honra se renovava em mim, e o meu arco se reforçava na minha mão.
dicsőségem szinte új nálam s íjam a kezemben megifjodik.
21 Ouvindo-me esperavam, e em silêncio atendiam ao meu conselho.
Rám hallgattak és várakoztak és csendben figyeltek tanácsomra.
22 Acabada a minha palavra, não replicavam, e minhas razões destilavam sobre eles;
Szavam után nem szóltak többet, rájuk cseppegett beszédem;
23 Porque me esperavam, como a chuva; e abriam a sua boca, como a chuva tardia
s mint esőre várakoztak: reám, és szájukat tátották tavaszi esőre.
24 Se me ria para eles, não o criam, e não faziam abater a luz do meu rosto;
Mosolyogtam rájuk, nem hitték; de arczom világosságát nem sötétítették el.
25 Eu escolhia o seu caminho, assentava-me como chefe, e habitava como rei entre as tropas: como aquele que consola os que pranteiam.
Választottam útjokat s fejtől ültem s ott időztem, mint király a csapatban mint a ki gyászolókat vigasztal.
