Jó 17
1 O meu espírito se vai corrompendo, os meus dias se vão apagando, e tenho perante mim as sepulturas.
Lelkem meghanyatlott, napjaim elfogynak, vár rám a sír.
2 Porventura não estão zombadores comigo? e os meus olhos não passam a noite chorando pelas suas amarguras?
Még mindig csúfot űznek belőlem! Szemem az ő patvarkodásuk között virraszt.
3 Promete agora, e dá-me um fiador para contigo: quem há que me dê a mão?
Kezest magadnál rendelj, kérlek, nékem; különben ki csap velem kezet?
4 Porque aos seus corações encobriste o entendimento, pelo que não os exaltarás.
Minthogy az ő szívöket elzártad az értelem elől, azért nem is magasztalhatod fel őket.
5 O que lisongeando fala aos amigos também os olhos de seus filhos desfalecerão.
A ki prédává juttatja barátait, annak fiainak szemei elfogyatkoznak.
6 Porém a mim me pôs por um provérbio dos povos, de modo que já sou uma abominação perante o rosto de cada um.
Példabeszéddé tőn engem a népek előtt, és ijesztővé lettem előttök.
7 Pelo que já se escureceram de mágoa os meus olhos, e já todos os meus membros são como a sombra:
A bosszúság miatt szemem elhomályosodik, és minden tagom olyan, mint az árnyék.
8 Os retos pasmarão disto, e o inocente se levantará contra o hipócrita.
Elálmélkodnak ezen a becsületesek, és az ártatlan a képmutató ellen támad.
9 E o justo seguirá o seu caminho firmemente, e o puro de mãos irá crescendo em força.
Ám az igaz kitart az ő útján, és a tiszta kezű ember még erősebbé lesz.
10 Mas, na verdade, tornai todos vós, e vinde cá; porque sábio nenhum acho entre vós.
Nosza hát, térjetek ide mindnyájan; jőjjetek, kérlek, úgy sem találok bölcset köztetek.
11 Os meus dias passam, os meus propósitos se quebraram, os pensamentos do meu coração.
Napjaim elmulának, szívemnek kincsei: terveim meghiusulának.
12 Trocaram o dia em noite; a luz está perto do fim, por causa das trevas.
Az éjszakát nappallá változtatják, és a világosság csakhamar sötétséggé lesz.
Ha reménykedem is, a sír már az én házam, a sötétségben vetettem az én ágyamat. (Sheol h7585)
14 Á corrupção clamo: Tu és meu pai; e aos bichos: Vós sois minha mãe e minha irmã.
A sírnak mondom: Te vagy az én atyám; a férgeknek pedig: Ti vagytok az én anyám és néném.
15 Onde pois estaria agora a minha esperança? enquanto à minha esperança, quem a poderá ver
Hol tehát az én reménységem, ki törődik az én reménységemmel?
